Jegyeket, bérleteket!

Mondanom sem kell, a bliccelés sem az én terepem volt. Persze attól még próbálkoztam vele, hiszen kinek ne lenne ismerős a fiatalkori dilemma, amikor realizáljuk, hogy a jegy árából pont meg tudnánk venni két sört… Azon a bizonyos estén már a felszálláskor kiszúrtam a görnyedt hátú férfit. Amint bezárultak a villamos ajtajai, kiegyenesedett és kihúzta zsebéből a rettegett karszalagot.

Tudtam, hogy nincs menekvés, nem is próbáltam tagadni a bűnöm, amikor nekem is felhangzott a jól ismert „jegyeket, bérleteket” felszólítás. Ezt követően érdekes fordulatot vettek az események. Nem volt nálam készpénz, ezért kártyával szerettem volna kifizetni a büntetésemet, viszont valamilyen rendszerhiba miatt nem működött a felkeresett ATM, ahogy a következő sem...

Természetesen nem úsztam meg a dolgot, hiszen körülbelül egy óra sikertelen próbálkozás után találtunk egy működő automatát. Ezalatt ő megtudta, hogy nem egy flegma suhanc vagyok, hanem egy rossz döntést hozó egyetemista, én pedig megtudtam, ő nem leli örömét abban, hogy kipécézze áldozatait, sőt fiatal korában ő maga is számtalanszor bliccelt. Ennek a kis beszélgetésnek köszönhetően ahelyett, hogy egy életre megutáltam volna minden ellenőrt, egy életre megtanultam, ha nincs pénzem arra a jegyre, akkor inkább válasszam a sétálást.

Debreczeni-Kondás Eszter