Idén sem tudták megmászni az 1848 méter magas Nagy-Bihart

Tíz éven keresztül minden március 15-ére egy csapatot verbuvált a darvasi Jankuly Imre, hogy közösen megmásszák a Nagy-Bihart, aminek a csúcsa 1848,6 méter magas, és ott elénekeljék közösen a Himnuszt. Sajnos a járványhelyzet miatt a túra már tavaly is elmaradt, és az idén sem tudta megszervezni. A Moha néven közismert túravezető a magasság és az 1848-49-es szabadságharc számbeli összecsengése miatt találta ki ezt a remek március 15-ei túrát, ami igen népszerűvé vált az évek alatt. Ő és néhány barátja télen is próbálkoztak többször a Nagy-Bihar csúcsára feljutni, de több ilyen kísérlet is kudarcba fulladt. Egyszer majdnem a lábujja bánta a fagyos időben tervezett hegymászást. Arra gondolt, hogy a március 15-ét így ünnepelni sokkal izgalmasabb, mint egy belvárosi körsétával. Ebben az időpontban talán két alkalommal nem sikerült feljutniuk az időjárás viszontagságai miatt. Például 2010-ben, amikor nagy tél volt a bihari hegyekben, majd 2012-ben volt hasonló. Az azt követő években – ha nem is mindenki ért fel mindig –, de a gyakorlottaknak sikerült.

Kéz a kézben a hóviharban

„A táv a Vartop-hágótól az Aranyosi-hágóig, 20 kilométer oda-vissza 1000 méter szintkülönbséggel. Ez télen nagy kihívás, amikor a szél 100-120 kilométer/óra sebességgel tombol, és a hó derékig ér”

– mondja Jankuly Imre. Hozzáfűzi, hogy úgy látja, manapság egyre kegyesebb az időjárás, hiszen volt, hogy hó is alig akadt már március közepén. Azt is elárulta, hogy a cél sohasem az, hogy elérjék a csúcsot, hanem, hogy összegyűljenek, és együtt elinduljanak, megpróbálják.

– Volt, hogy a Visszhangos kőnél énekeltük el a Himnuszt, mert az nem maradt el soha. De ott is alig hallottuk a hangunkat a süvítő, orkánerejű szél miatt – idézi fel az ünnepi pillanatokat. Mohától azt is megtudtuk, hogy átlagosan ötven résztvevő szokott lenni, de előfordult, hogy kétszázan indultak felfelé. S mivel ő vallja, hogy nem a cél, hanem az út a lényeg, így minden bátor vállalkozót jutalmazni szokott valami kis emlékkel. A csapat tagjaira mindig nagyon figyel, soha nem maradhat le senki a többiektől, mert az veszélyes. De mint mondja, eddig még nem veszett el senki, és baleset sem történt, pedig volt, hogy egyméteres látótávolságban jöttek le a hatalmas hóviharban. Ekkor mindenki fogta a másikat, láncot alkotva haladtak.

B. Kiss Andrea

Borítókép: 1848 méter magasban, egy korábbi március 15-én