Immár tíz esztendeje a debreceni éterben

Reggel csörög a vekker, ezt követően kellemes kávéillat járja át a lakást, mindeközben a rádióban bemondják a legfrissebb, legfontosabb híreket – többnyire így indulnak manapság az átlagos hétköznapok. De vajon kit hallunk a rádiócsatorna másik végén? Zsupos Ágit, a Best FM hírszerkesztő-műsorvezetőjét az arcáról lehet nem, de a hangjáról biztosan megismerik azok, akik a rádiót hallgatják. Legalábbis ezt gondolnánk, viszont a műsorvezetővel beszélgetve kiderült, ez koránt sincs így.

Állandóan készenlétben

Megtudtuk, a bemondó csaknem tíz éve osztja meg a hallgatósággal mikrofonja mögül a legfrissebb híreket. Imádja a kihívásokat és a spontán történéseket, ezért is szögezte le elöljáróban: csak az merüljön el a rádiózásban, aki szereti a pörgést és jól bírja a stresszt! A hivatásáról, a legkedvesebb emlékeiről, illetve a bakikról is kérdeztük a hajdúböszörményi származású fiatal nőt.

Az Eszterházy Károly Egyetemen végzett Egerben; mindig is érdekelte a rádiózás világa, ám az egyetemi tanulmányai alatt nem volt lehetősége elmélyülni a szakmában. De tudjuk, ami késik, nem múlik. – Már középiskolában érdekelt a filmezés, majd olyan főiskolát választottam, ahol közelebb kerülhetek a médiához. Egerben a gyakorlatom alatt készítettem az első interjúkat, ezt követően kerestem a lehetőségeket Debrecenben. Rögös és hosszú út vezetett a Best FM stúdiójáig, de megérte – mondta. Majd bővebben kifejtette, mit tart a hivatása szépségének, illetve a nehézségekről is beszámolt. – Kívülről a legtöbb munka egyszerűnek tűnik, de ahhoz, hogy ebben a szakmában megálljuk a helyünket, nem elég a stúdióban a maximumot adni. Nagyon sok önálló felkészülést igényel, illetve folyamatosan informálódnunk kell. Laikusként nehéz elképzelni, hogyan is dolgozunk, mi a napi munkafolyamat, viszont nem szabad elfelejteni, hogy egyfolytában élő adásban vagyunk, improvizálnunk kell. Lehet, vicces példát hozok fel, de egy éppen az orrom előtt repdeső légy sem zökkenthet ki, tartani kell a tempót, a rádiózás állandó koncentrációt igényel. Szükség van a gyors reakcióképességre, a logikus gondolkodásra, és semmiképpen sem szabad egy másodpercre sem pánikolni. Vannak nyugodtabb napok, de tagadhatatlan: felfokozott állapotban vagyunk minden egyes nap, állandóan készenlétben kell lennünk. Aki szereti ezt a fajta adrenalinlöketet, annak csak ajánlani tudom a hivatásunk gyakorlását – fűzte hozzá.

Szívmelengető üzenetek

A rádióbemondó sokáig gondolkodott azon, mi a legjobb emléke, amit a szakmájának köszönhet. Tudja, nagyon szerencsés, hiszen a hivatásának köszönhetően nagyon sok helyre eljutott, híres, közkedvelt előadókkal készíthetett interjút, személyesen találkozhatott a kedvenceivel és tehette fel a kérdéseit, azonban mégsem ez az, amit kiemelne.

„A hallgatók azok, akik a legtöbb örömet okozzák.”

– Nagyon sokszor éreztetik a stábtagokkal, milyen fontosak vagyunk nekik, főleg a mostani időszakban, amikor minden mosoly ajándéknak számít. Megannyi szívmelengető üzenetet kapunk tőlük, ami feltölt mindannyiunkat, és minden egyes nekünk szánt tartalomnál rájövünk, ez az, amiért a rádiózást választottuk. Van, hogy érdekes szituációkba kerülünk, hiszen előfordul olyan, hogy némelyik hallgató nem úgy reagál egy helyzetben, ahogyan azt a stáb várta, de az is a dolgunk, hogy ezeket a szituációkat jól kezeljük – mondta.

Élő adásban lehetetlen, hogy ne történjenek bakik – ezt Ági is megerősítette, továbbá kiemelte: az aktuális hangulatukat, sőt, még az egymáshoz fűződő viszonyukat sem tudják, de nem is akarják véka alá rejteni. – Transzparens az összes műsorunk (médiaelméletben: átlátszó), nyilvánvalóan nehezen éljük meg, ha hibázunk, de itt nem nyelvbotlásról van szó, inkább tartalmiról, amit később igyekszünk minden esetben a leghamarabb kijavítani. Talán az teszi olyan különlegessé a rádiózást, hogy minden olyan emberi. Ha esetleg az adás előtt viták adódnak a kollégák közt, azt biztosan érzékeli a hallgatóság is – megeshet, hogy ezért éreznek olyan közel magukhoz. Nyilvánvalóan a profizmus megköveteli, hogy az adott feszültség, a hangulat az adás minőségét ne rontsa, ugyanakkor mégis érdekesebbé, humánusabbá tegye.

„A tökéletességre törekszünk, de mindannyian emberek vagyunk.”

– Nálam is előfordult már, hogy élő adás előtt egy perccel félrekortyoltam a kávémat. Ezt a helyzetet az akkori kollégám jól kezelte, de aki éppen a műsort hallgatta, így is tanúja volt: Ági éppen fuldokol – mondta mosollyal az arcán.

Ahogy már korábban említette, leginkább a nevéről ismerik fel, ritkán az arcáról is beugrik az embereknek, hogy ő Zsupos Ági, de a hangjára nem szoktak felfigyelni. Ez többek közt azért is meglepő, mert a hangját halljuk nap mint nap, viszont a rádiósnőt egyáltalán nem zavarja, hogy egy közértben az emberek nem kapják fel a fejüket, ha éppen mellettük telefonál. Úgy véli – bár tudja, sokan nem így gondolkodnak – az ő szakterületén a „személyi kultusz” elhanyagolható.

Nagy Emese