Nem törte meg őket a szörnyű múlt

Sok megpróbáltatáson kellett átmennie a debreceni zsidóságnak az elmúlt csaknem kétszáz éves helyi jelenlétük alatt, ám ennek ellenére folyamatosan fejlődtek, épültek és most is tele vannak tervekkel a jövőt illetően. A közösség történelméről beszélgettünk Horovitz Tamással, a Debreceni Zsidó Hitközség elnökével. – Az 1840-es évektől beszélhetünk debreceni zsidóságról. A holokauszt időszakára már 12 ezer zsidó volt Debrecenben, ami egy nagyon népes közösségnek számított, hiszen Nagy-Magyarország területének figyelembevételével egyedül Nagyváradon volt ennél nagyobb közösség – mondta lapunknak. – A zsidóság első szakaszában csak az ortodoxia létezett, aztán történt egy szakadás, amikor az ortodoxból kivált a neológ irányzat. Ezt követően jött létre az úgynevezett „status quo ante” hagyományfenntartó közösség. – Debrecenben két irányzat, ezáltal pedig két közösség alakult ki, az ortodox és a „status quo ante” hitközség. A neológ irányzat itt nem volt jelen – tette hozzá.

Horovitz Tamás elmondta, az egyes irányzatokban nincsenek nagy eltérések, a zsidóság 613 vallási törvénye minden közösségre ugyanúgy vonatkozik, de az ortodoxok szigorúbban és pontosabban betartják azokat.

Járművet sem használhatnak

A debreceni zsidó negyed a Pásti, a Hatvan és a Kápolnási utca környékén helyezkedett el. – Ennek az volt az oka, hogy a régi időkben a zsidók mindig a zsinagóga köré települtek, hiszen nagyon fontos törvényünk, hogy sábeszkor, ami péntek délutántól szombat estig tart, semmilyen járművet nem lehet használni. Így azért, hogy a vallásos zsidó emberek be tudják tartani az előírásokat, kézenfekvő volt, hogy közel lakjanak a zsinagógákhoz – fogalmazott Horovitz Tamás. – Ezt a kérdést ma már kicsit szabadabban kezelik, a közösség tagjai szerte a városban laknak – tette hozzá.

A második világháború alatt, mint mindenhol máshol, Debrecenben is kijelöltek olyan területeket, ahova a zsidókat összegyűjtötték. – A Bajcsy-Zsilinszky utca, a Kápolnási utca és a Pásti utca környékén kerítettek le egy területet a gettónak, majd a régi téglagyárhoz vitték ki a zsidókat, ahonnan elszállították őket a munkatáborokba – osztotta meg a Naplóval a keserű emléket. – Talán azt lehet mondani, hogy a Debrecenből elhurcolt emberek picit jobb helyzetben voltak, mint sok másik hitközség tagjai, mert innen kevesebb embert vittek Auschwitzba. A város zsidó polgárait főként egy Bécs melletti munkatáborba deportálták – fogalmazott. A Pásti utcai zsinagóga udvarán ma egy emlékfal tiszteleg azelőtt a hatezer debreceni zsidó előtt, akik sosem tértek vissza.

Fürdő a törmelék alatt

A szörnyűségek után nem tétlenkedtek sokat, a világháborút követően egyből újjáépítették a hitközséget a debreceni zsidó polgárok, de az akkori időszak bizonytalanságai miatt sokan disszidáltak, főként Izraelbe, Amerikába, Ausztráliába, Kanadába, így csökkent a közösség száma.

A DZSH elnöke arról is beszélt, hogy bővelkedett zsinagógákban a város. – A ma is működő Pásti utcai és Kápolnási utcai zsinagóga mellett a Petőfi téren is volt egy nagyon szép zsinagóga, amely sajnos, a második világháború utáni időszakban nagy részben le­égett, majd lebontották – tudatta Horovitz Tamás. – Továbbá működött egy „bét-hammidrázsnak” nevezett intézmény is a Pásti utcán. Ez tanulóház volt régen, amely átalakult zsinagógává, és ennek a pincéjében működött a régi rituális fürdő, a mikve – fogalmazott. Hozzátette, a fürdőt pár éve feltárták az évek folyamán odagyűlt törmelék alól, majd egy restaurálási folyamattal visszaállították a mikve eredeti hangulatát, hogy bemutathassák, hogyan is működtek ott a medencék. – Ez a mai napig látogatóhelyként üzemel, illetve kulturális rendezvényekre, kóser borkóstolókra is használjuk – osztotta meg lapunkkal.

„Sajnos, azt lehet mondani, hogy mára nem nagyon maradtak fenn tradicionális helyek, például kóser vágoda máshol már nincs az országban”

– tette hozzá.

A turisztikai fejlődés és a közösségépítés is céljuk

Jelenleg hazánkban megyeszékhelyünkön található a legnagyobb vidéki zsidó hitközség.

„Ma azt mondhatjuk, hogy állandó vallási élettel rendelkezik a közösségünk, biztosítjuk a kóser ellátást és van egy működő mikvénk, amit használhatnak azok, akiknek szükséges”

– mondta Horovitz Tamás. – Nagy büszkeségünk a felújított, látogatható kóser vágoda, amelyet az eredeti állapotának megfelelően tudunk most bemutatni. A régi időkben a zsidó családok itt vágatták le a piacon megvett állatokat rituálisan, kóser módon – tette hozzá. Laikusok számára nem tűnhet jelentősnek, a zsidó vallás számára azonban nagy jelentőséggel bír a kóser vágodák jelenléte, ugyanis hús szempontjából nagyon szigorú előírásai vannak a vallásnak. Amellett, hogy egyes állatok nem fogyaszthatók a zsidók számára, nem mindegy az állat levágásának, feldolgozásának módja sem. – Ezeket a vallásos zsidó emberek a mai napig betartják, tudatosan kóser éttermeket keresnek, és a háztartásukban is követik a törvényeket. Debrecenben van egy kóser konyhánk is, nagy tradícióval – fogalmazott.

– Az elmúlt években nagyon fontos nyitások történtek a közösségünkben. A zsinagógák mindig zártabb rendszerben működtek, mi viszont szerettük volna kinyitni és olyan lehetőségekkel felruházni a debreceni polgárok számára ezeket a szakrális helyeket, ami nemcsak a vallást, hanem a kultúrát, a művészetet és a közösségépítést is szolgálja – osztotta meg lapunkkal Horovitz Tamás. – A pandémia előtt eredményes volt a turisztikai fejlődésünk is. Ehhez hozzájárult, hogy pár éve Tel-Avivból közvetlen járat indult Debrecenbe, így egyre többen jöttek megnézni a zsidónegyedet, a zsinagógát is. Emellett sok izraeli diák tanul a városban, ők is részt vesznek a közösség életében – fogalmazott. Hozzátette,

terveik között szerepel, hogy a turisztikai lehetőségeket Debrecen környékén és a szomszédos megyékben is megpróbálják szervezetten működtetni.

Debreczeni-Kondás Eszter