Akár önálló falu is lehetne Bodaszőlő

Különleges falu a Hajdúböszörményhez közigazgatásilag tartozó Bodaszőlő. Az asztallap simaságú alföldi tájhoz szokott tekintet már-már dombvidéknek látja a 8-10 méteres felszíni hullámzásokat; no meg a sok erdőt, ami ugyancsak szokatlan a hajdú-bihari embernek. Aztán ha el szeretnénk jutni a faluba (így nevezik településüket a bodaszőlőiek, de a böszörményiek is Bodát – a szerk.) azt a 35-ös főútról lekanyarodva néhány kilométeres, nem túl jó minőségű aszfaltcsíkon tehetjük meg, illetve egy zúzottkővel meghordott úton Józsa felől is megtehetjük. A faluban, leszámítva az iskolához vezető utat, ennyi a kövesút, de van, ahol még járda sincs az utcák két oldalát elválasztó homok- vagy földút mellett. Ugyanakkor a megkérdezett helybeliek olyan szeretettel beszélnek lakóhelyükről, mintha édes gyermekük lenne. Nyugalom, tiszta levegő, csend, és közel van két nagy város, ahová be lehet járni dolgozni, szórakozni. Persze hiányzik nekik a kövesút, a járda, a vízelvezetés, de néhányuknak még a templom is. Türelmes emberek; kivárják a sorukat. – Majd amikor ide is jut pénz, akkor meglesz mindez – mondják.

Segít az egyesület

Hogy mikor? Arról Sőrés Istvánt, Hajdúböszörmény alpolgármesterét és Dombi Imrét, Bodaszőlő 2002 óta minden voksoláson bizalmat kapott önkormányzati képviselőjét kérdeztük.

Sőrés István, akinek 2004 óta – akkor lett ott iskolaigazgató – van kapcsolata Bodaszőlővel kezdi a választ. – Múltja is nagyon komoly a településrésznek. Ebből következőleg, akinek múltja van, annak jövőjének is kell lenni. Történelmünk úgy hozta, hogy Hajdúböszörményhez tartozunk. Ebből sok előnyünk is származik, hiszen egy nagyváros sok mindent el tud érni, és jó kondíciókkal rendelkezik. Viszont hátrány, és ez a legnagyobb gond, hogy Bodaszőlő nem pályázhat a Magyar Falu Programban. Pedig több olyan fejlesztésre is nyerhetnénk támogatást, ami Bodaszőlőn is elkelne. És itt van egy másik pályázati lehetőség, a kis falvak civil közösségei számára, amiben a Bodaszőlőért Egyesület nyerhetne fejlesztési támogatást. De ebben sem tud indulni. A város pedig sajnos nem tudja pótolni a pályázatok híján kieső pénzeket.

Az alpolgármester hosszasan méltatta a Bodaszőlőért Egyesület tevékenységét – pályázati forrásokat is felhasználva az idős emberek gondozását, ételosztást, kulturális rendezvényeket, élükön Dombi Imre önkormányzati képviselővel. Majd közösen kezdik sorolni, hogy mi mindent kellene fejleszteni Bodaszőlőn.

Ott tartani a lakosságot

– Alapkérdés az utak állapota. Fontos, hogy ha az itteni lakosok kilépnek az utcára, ne legyen sáros a cipőjük, ne legyen kátyús az utcaszakasz, a járda, a vízelvezetés rendben legyen. Bodaszőlőn egyik sincs rendben. A falu dombos helyen van, a mélyedésekben összeszalad, megáll a víz, annak az elvezetését is meg kellene oldani. Pályázatok nem nagyon voltak. Böszörményben készültek utak, de azok mindig egy nagyobb beruházásnak voltak részei. Bodaszőlőn a zártkerti útpályázattal egy szakaszt tudtunk törtbetonnal stabilizálni. Sajnos külterületekre csak saját erőből tudunk pénzt elkülöníteni, ez évente 30-40 millió forintnál nem több. Munkahely nagyon kevés, vendéglátóegységek, egy-két vállalkozás. Egyszemélyesek inkább. Rosszul állunk ebben.

Szomorúnak tűnhet Bo­da­szőlő helyzete az alapján, amit Sőrés István és Dombi Imre eddig elmondott, ám ez koránt sincs így. Hiszen a hajdúböszörményi önkormányzat az elmúlt egy évtizedben számos beruházással tette komfortosabbá a bodaszőlőiek életét. Az előzményekről az alpolgármester beszélt.

– Láttuk, hogy a falu lakossága kezd Debrecenbe menni, helyükre, az olcsó ingatlanokba a borsodi részekről elszegényedett családok költöztek. Sok probléma, súrlódás adódott az itt élőkkel. Ez a betelepülési hullám lecsengett, majd kis idő múlva a bihari részről érkeztek ugyancsak elszegényedett családok. Ez is tartott 4-5 évig. A helyiek viszont mentek el. A városvezetés akkor döntött úgy, hogy muszáj a településrészen fejleszteni, mert el fog néptelenedni. Ennek eredményeként épült az óvodának egy új szárnya, felújítottuk a művelődési házat, ami ezzel egy modern, szépen berendezett intézmény lett, és a helyi társadalmi élet központjává vált. Sikerült egy új postát is átadni. Felújítottuk a megye talán leglátogatottabb csonkatornyát Zeleméren. Az iskolába új sportpályát és tantermeket építettünk. Próbáltuk a lakosságnak azt az infrastrukturális szolgáltatását biztosítani, ami az itteniek komfortérzetét növeli, illetve a falut vonzóvá teszi. Örömmel látjuk, hogy megállt a korábbi népességmozgás. Kevés a beköltöző, és ők is főleg tehetős emberek, akik értékelik a jó levegőt, a csendet, a nyugalmat. És úgy hallom, sokan kezdenek házakat is vásárolni. Ami probléma és a jövőt jelentősen befolyásolja, az a munkahely hiánya. Nem nagyon létesültek munkahelyek helyben. Ennek érdekében az önkormányzat amit tud, azt megteszi. Támogatásokat, helyet biztosít a vállalkozásoknak. A legtöbb ember a faluból Hajdúböszörménybe és Debrecenbe jár dolgozni. Vonzó településrész lehetne. Aki itt házat vesz vagy épít, biztosan megtalálja a számítását.

Sokkal összetartóbb a falu lakossága

– Kóbor kutyától a veszett rókáig, az összeveszett szomszédoktól a parlagfűig, eldobott hulladékoktól a sáros utakig, mindennel megkeresnek az itt élők. De tegyék is, hiszen azért választottak meg, hogy intézzem a településrész ügyes-bajos dolgait. Éjjel, nappal el tudnak érni, és hála Istennek, keresnek is – válaszolja Dombi Imre kérdésünkre, hogy mivel keresik meg leginkább a faluból. Elmondja még, hogy korábban összetartóbb volt Bodaszőlő lakossága. De a városiakhoz képest még mindig összetartóbbak. Úgy érzi, az ideköltözőkben nincs meg az összetartás igénye. Néhányuknak szinte a köszönést is tanítani kell.

Természetesen arra is rákérdeztünk, hogy miért nem kezdeményezi Bodaszőlő az önálló településsé válását, hiszen a jelenleginél sokkal több támogatáshoz is juthatna.

– Volt egy nekirugaszkodás, talán 1996-ban, de akkor a lakosság többségében erre nem volt meg a szándék. Tudjuk, nagyobb lehetőségek vannak az 5 ezer főnél kisebb településeknek. Látjuk, azok jól fejlődnek. Ki lehetne írni újabb népszavazást, és ahogy beszélgetek a lakossággal, az igény is meglenne erre.

Kovács Zsolt