Száguldás a fényesség felé: a halálközeli élmények anatómiája

Ez egy nagybetegnek volt a halálközeli létében történt kinyilatkoztatása, amelyet maga a doktornő is megerősített. Egy másik ember két halálélményét is felidézte. Még gyermekkorában az áram ütötte meg, akkor az egyik családtagja rázta életre, néhány évvel később pedig a villám miatt hagyta el a testét, ott – elmondása szerint – a jégeső verte vissza az élők közé. Ő mindkét alkalommal látta önmagát kívülről, hogy mi történik a testével. Az úgynevezett visszatéréskor pedig ismét érezte a kellemetlen közérzetet. Egy idős asszony, aki műtét közben került át a „túloldalra”, arról számolt be, hogy a műtő felső sarkából látta, ahogyan az orvosok küzdenek az életéért, majd hirtelen egy fény kapta fel és repítette egy fénykapu felé. Közben átélte élete történéseit. Ám mielőtt elérték volna a kaput, egy hang szólt, „Vissza kell menned!”, és abban a pillanatban már ismét érezte a testi fájdalmait. Hozzátette, az orvosok elmondása szerint az egész nem volt három perc.

Hitüknek megfelelően

Létezik visszatérés a halálból, illetve mi lehet a halál után? – tettük fel a kérdést Kövesi Péter tradicionális reikimester-írónak.

– A halálközeli élményekről sok ezer beszámoló van. Aki átélte a halált, közülük nagyon soknak az életminősége vagy erkölcsössége javul. Tehát máshogy tekint az életére, igyekszik máshogy, jobban, pozitívabban élni. Ritkább eset, amikor az embernek nem változik az élete, és még ritkább az, hogy az illetőt valami sötét területre viszik. Tehát ez a visszatérésnek az egyik szintje. A másik szintje az, amivel a reinkarnáció foglalkozik, hogy igen, egy bizonyos időt a köztes, a két élet közötti létben eltölt, ahol és amikor az úgynevezett életfilm alapján ki tudja választani azt, esetleg szellemi segítők jelenlétében, hogy hová, mikor, kikhez és milyen környezetben szülessen újra – kezdi Kövesi Péter, aki a halálból való ugyanabba a testbe történő visszatéréssel folytatja. – Ebben a témában többféle beszámoló létezik.

„Van, amikor az illető egyszerűen úgy érzi, hogy vissza kell jönnie, és van olyan, hogy azt mondják meg neki, hogy még dolga van a földön, és azért most visszakapja az életét.”

Az illető leginkább az ő hitvilágából eredő eseményt fog megtapasztalni, ez marad meg a tudatában. Tehát, ha keresztény, akkor angyalokkal vagy a Jóistennel fog találkozni. Úgy éli meg, hogy magával Jézussal találkozott, aki egy fény formájában jelent meg neki. Ha valaki hindu vagy buddhista, akkor az ottani képzetekkel találkozik. A reinkarnációs hipnózisokban is át lehet élni az előző életbeli halált, és akik ezt vissza tudják idézni, azt mindig boldogságként, felszabadultságként élik meg.

A tradicionális reikimester-író több olyan személlyel is találkozott már, akik a klinikai halálból tértek vissza. Az ő első vagy az elsők közötti tapasztalatuk az, hogy látják magukat kívülről, hallják, hogy mit beszélnek körülöttük az orvosok, családtagok. Utána kerülnek be egy úgynevezett fényalagútba, ahol valamiféle fény felé óriási sebességgel száguldanak. Valamikor közben játszódik le ez a bizonyos élettörténetfilm. Nagyon gyorsan, de úgy pereg le előttük az életük, hogy egyszersmind azt is tudják, hogy cselekedeteik közül mi volt helytelen, mivel ártottak másoknak, illetve mivel voltak a környezetük, önmaguk javára. Van, aki lényeket lát, míg mások egy meleg és szeretetet sugárzó fényt. Ez úgy átjárja őket, hogy szinte eggyé olvadnak vele. Ilyenkor szokott a film megszakadni, és visszatérnek a halálból. Folytatják az életüket, nagy valószínűséggel más emberként. Ez leginkább azoknál az embereknél lehetett szempont, akik nem voltak igazán segítőkészek.

Ahány hitvilág, annyiféle kép

Hogy mi történik azokkal, akik nem jönnek vissza a halálból, azt nem tudhatjuk.

„Innentől már csak a vallásokra, illetve a különböző látnoki beszámolókra lehet támaszkodni, amiket vagy elhisz valaki, vagy nem”

– vallja Kövesi Péter, aki azzal folytatja, hogy ezek szerint az elhunyt személy gyakran – főleg, hogyha életében nagyon materiális volt, vagy hirtelen érte a halál – nem is ismeri fel, hogy ő meghalt, mert ugyanúgy élőként tapasztalja meg a környezetét. Csak az lehet neki furcsa, hogy át tud menni a falon, aztán ha kommunikál, azt nem hallják az emberek, továbbá nem kell ennie, innia. Ők ezt egy zavarodottságként élik meg, és sokszor hosszú ideig maradnak ebben a szürke zónában, amíg nem ismerik fel, hogy nekik már nincs testük. A keleti vallásúak azért nem támogatják azt, hogy valaki nagyon erős nyugtatók vagy kábítószer hatása alatt haljon meg, mert ők abban a tompa tudatban ragadhatnak és ott kóvályognak.

– A látnokok elmondása szerint azok az elhunytak, akik úgymond erkölcsös, jó és segítő életet éltek, a mennyországba kerülnek. Ez olyan világ, ahol béke, csend, szeretet, nyugalom és fény van, ahol fénylő lények élnek. A keresztény tanítás szerint a halálból nincs visszatérés, utána vagy az üdvösség, vagy a kárhozat felé megy az illető. Ugyanakkor a keletiek szerint visszajövünk, ez a reinkarnáció. Kevéssé ismert, de nagyon érdekes adat, hogy II. János Pál pápának volt egy olyan nyilatkozata, hogy az embernek van egy, a halál után tovább élő intelligens lénye. Ez azért volt érdekes, mert a keresztény kultúrában ez egy fehér folt, vagy ha úgy tetszik, sötét folt, mert ezt a Biblia így nem írja le.

Kovács Zsolt