Traumát okozhatnak a halálközeli élmények

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor szembenéz saját halandóságával. Szinte mindenkinek akad olyan személy a tág környezetében, aki átélt már, vagy hajszál híján úszott csak meg súlyos közlekedési balesetet, vagy esetleg észlelt magán egy-egy olyan fizikai tünetet, amely mögött halálos betegséget sejtett.

A hasonló impulzusokat átélt személyek általában arról számolnak be, hogy lepergett előttük az életük, viszont míg valaki mély nyugalmat és biztonságot él át, esetleg annyira kellemes élményként emlékszik a halálközeliségre, hogy vissza sem akart jönni az életbe, addig mások életük legszörnyűbb eseményének tekintik a halál szelének megtapasztalását. A Napló Gáfrik Evelyn pszichológus, gyászfeldolgozó módszer specialistával beszélgetett arról mi állhat a különböző reakciók hátterében. – A halálközeli élmények megtapasztalása nagyon megterhelő fizikailag és lelkileg egyaránt – fogalmazott. Hozzátette, az, hogy egy ilyen esemény az egyén számára mekkora traumát jelent, több tényezőtől is függhet, például a személyiségtől, az életkortól, a megtörtént esemény körülményeitől, a társas támogatottságtól, nem utolsó sorban pedig attól, hogy a személynek milyen a kapcsolata a halállal.

Fontos a jelentés

– Kiemelten fontos az is, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a történteknek, hogyan tekintünk rá. Lehet, hogy pozitív irányba változik az életünk a halálközeli élmény hatására, de az is megeshet, hogy éppen negatívan hat mindennapjainkra – hozott példákat. Ahogy köztudott, a halál az élet természetes velejárója ám a szakember szerint a mai modern ember rendkívül eltávolodott ettől a témakörtől. Míg régen általában otthon, a szeretett család körében távozott a hozzátartozó, mára ez legtöbbször kórházban történik, idegen környezetben, idegen emberekkel, a szeretteinktől távol. Pedig a halál épp olyan természetes része az életünknek, mint a születés. – Manapság gyakori, hogy egyszerűen nem akarunk, vagy nem merünk szembenézni a halállal és az elmúlással, azzal a ténnyel, hogy az emberi lét véges. Ez főként a fiatalabb generációra igaz, az idősebbek meglátásom szerint sokszor könnyebben elfogadják a halált, kevésbé félnek tőle – osztotta meg tapasztalatait Gáfrik Evelyn. – Egy bizonyos szintű félelem természetes, hiszen minden ember fél az ismeretlentől. A gond akkor van, amikor egy-egy halálközeli élmény után a személy irracionális mértékben kezd el irtózni a halál gondolatától, vagy attól, hogy esetleg újra megtörténik vele az esemény – fogalmazott. – Sajnos vannak olyan emberek, akik egész életükben rettegnek a haláltól. Az ilyen személyek általában „nehezen„ halnak meg, sokáig szenvednek, egyszerűen nem mernek elmenni. Ennek hátterében a halálfélelem mellett gyakran az is állhat, hogy az életüket nem úgy élték, ahogy kellett volna, nem tudtak kiteljesedni, nem tudtak eléggé szeretni – tette hozzá. Kiemelte, akkor kell traumafeldolgozás ügyében szakemberhez fordulnunk a problémával, ha ez a félelem már a mindennapokat is befolyásolja, hatással van a munkánkra, az alvásritmusunkra, és a társas kapcsolatainkra is.

Debreczeni-Kondás Eszter