Megyek gyalog

Hol parkolsz? – kérdezte egyik szomszédom néhány nappal ezelőtt a házunk bejáratánál. Azt válaszoltam, hogy a ház előtt, mint mostanában mindig. Az értetlen arckifejezés után kiderült, hogy a munkahelyem környékére gondolt.

Ja, persze. Hónapok óta ingyen parkolunk szinte mindenhol, feltéve, hogy elég gyorsak, netán kifinomultan pofátlanok vagyunk. Szeretnék én is szinte mindenhol parkolni, de valahogy nem tudok olyan gyorsan pofátlan lenni, hogy beférjek a belvárosba. Tizenöt perc séta a munkahelyemtől, miközben az autómat belepi a por és veri az eső a lakásom előtt, ahol egyébként fizetnem kellene a parkolásért. A magam módján én is kihasználom a díjmentesség nyújtotta lehetőséget, keddig legalábbis mindenképp. Aznap ugyanis helyreáll a rend, megfizetjük a kényelem árát.

Hétfőn elállok az autómmal, lepje a por és verje az eső pár száz méterrel messzebb is. Kedden is gyalog megyek majd, elvégre tizenöt perc nem egy maraton, ennek lerövidítésére tényleg felesleges beindítani a kocsit. A sofőröknek kitartást! Azt hiszem, szükségük lesz rá.