Ha nem szellőzik a vályogfal, könnyen összedőlhet a ház

Nem támogatja a vályogházak energetikai korszerűsítését Magyarország Hosszú távú épületfelújítási stratégiája, mely július elsején jelent meg. Az indoklás szerint bár ezen épületek fajlagos energiafogyasztása a legmagasabb, egyszerűen nem éri meg őket felújítani. „Az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg. … A más épületek esetében szokásos épületfelújítási technológiák kárt okoznak a szerkezetekben. … A nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort, így az energetikai felújítás nem feltétlenül térül meg.” A dokumentum szerint magas a vályogházak aránya az Alföldön és a Dél-Alföldön, emellett súlyosbítja a helyzetet, hogy jelentős részük alapozás nélkül épült. Azt is megjegyzi, mindez nem csupán technológiai kérdés, hanem szociális is. (A KSH 2015-ös adatai szerint mintegy 567 ezer vályogház lehet hazánkban, ennek negyede alap nélküli.) A fenti gazdasági szempontokon túl érdemes megjegyezni, hogy a vályog olcsó, környezetbarát építőanyag, természetes anyagokból készül, ezért maradéktalanul lebomlik, és egészséges lakókörnyezetet biztosít. Előnyeit az általunk megkérdezett szakemberek is hangsúlyozzák. Míg azonban az építőmester megoldhatónak tartja a hőszigetelésüket, a mérnök arra figyelmeztet, a jelenkorban problémás lehet ezen épületek megfelelő fenntartása.

Vályogházak: hol a jövő?

Kassai Zsolt építészmérnök kénytelen egyetérteni azzal, hogy nem támogatják a vályogházak energiahatékonysági javítását, mint mondta, annak ellenére, hogy ma Magyarországon általában a legszegényebb emberek élnek ilyen házakban. Ezen épületek kapcsán két fontos problémát emelt ki.

– A vályog önmagában nem hőszigetelő, nagy tömege van, és nagy a nedvességfelvevő képessége. Ha túlnedvesedik, egy ponton hirtelen elveszíti a szilárdságát, ahogy mondjuk, átgyúródik, vagyis képlékennyé válik, ahogyan azt gyerekként agyaggal gyurmázás közben is megfigyelhettük. Ha nem tud szellőzni, és gyűjti magába a nedvességet, a szerkezete tönkremegy, és akár össze is dőlhet – magyarázta. Felidézte, maga is tanúja volt ilyen esetnek: egy agyagházat polisztirollal hőszigeteltek, erre vakolat került, belül pedig, hogy ne párologjon, gipszkartonnal és műanyag fóliával lezárták.

– A nedvességet a vályog felszívta, a ház mellettem omlott le. Találkoztam már olyan esettel is, amikor óvodát energetikai pályázat révén hőszigeteltek, aztán csodálkoztak, hogy belül dohos a levegő; ugyanis a vályogfal arra, befelé tudott szellőzni. Nagyon fontos, hogy a vályog levegőzni tudjon.

„Ha kívül és belül is zárják a falat, az épület tönkremegy. Vagyis veszélyes vályogházat hőszigetelni, ha valaki nem ért hozzá”

– mutatott rá a szakember.

Elmondta, újabban ásványgyapot hőszigetelő anyaggal próbálkoznak, és ha mellette a kiszellőztetést biztosítani tudják, elképzelhető, hogy ez hosszú távon jól működhet. Általánosságban azonban nem lehet jól hőszigetelni a vályogot, ezért nem is célszerű.

Bírni kell a terhet

– A másik probléma, hogy a második világháború után, amikor tömegével kezdték építeni a Kádár-kockákat, spóroltak az anyaggal, és 30-38 centi vastag falakat állítottak. Csakhogy tudni kell, 45-50 centiméter falvastagság alatt nem érdemes építkezni vályogból, mert ha nedvesedik, nem biztos, hogy megfelelő lesz a teherbírása. Sok épület áll ma 30 centis fallal is, de állandóan pereg róla a vakolat, és egyéb problémái vannak.

„Szerencsés esetben, ha nincs nagyon terhelve, nincs tele ablakokkal és egyéb elemekkel, akkor sokáig fennmaradhat.”

– Azonban az ilyen, harmincvalahány centis vályogfallal rendelkező épületekre nem szabad még szigetelést is tenni – hangsúlyozta Kassai Zsolt.

Mint mondta, elvileg ugyanazzal az építőanyaggal, vagyis vályoggal kipótolhatjuk a falat, de ma nemigen vetnek vályogot, ha pedig más anyagot használunk, akkor heterogén falszerkezet alakul ki, ami kezelhetetlen. Ráadásul, ha ezt statikus mérnök nem látja (márpedig a jelen szabályozás szerint nem kell látnia), meglehetősen veszélyes lehet így építeni. – Az állam részéről pedig óriási felelőtlenség lenne ilyen körülmények közt támogatni az energiahatékonysági átalakítást. Éppen a legszegényebb emberek körében várható a legkevésbé a megfelelő szakemberek közreműködése – tette hozzá.

Nagyapáink módszereivel

Arról is beszélt, hogy ha valaki most szeretne építeni új, megfelelő falvastagságú és jól megtervezett vályogházat, akkor sem lenne könnyű dolga, a fenntarthatósághoz ugyanis úgy kellene gondoznia, ahogyan azt nagyszüleink tették.

„Fontos, hogy régen a vályogház nádfedeles volt, a nád pedig nagyon jó hőszigetelő, nyáron ez tartotta felülről hűvösen az épületet.”

– Minden tavasszal átmeszelték a falakat, a mész magába szívta a nedvességet, majd nyáron engedte kifelé; kipárolgott, kiszáradt a fal. Télen pedig fűtöttek, azért száradt. A vályognak nagy a súlya és a hőtehetetlensége. Ez azt jelenti, hogy a nagy tömege miatt a vályogépület a hőségben nem tudott jelentősen felmelegedni, az éjszakai és nappali hőmérséklet-ingadozást nagyon jól áthidalta – magyarázta Kassai Zsolt.

– Ha leburkolom a mai korszerű anyagokkal, például a fürdőszobát csempével, az bezárja a párát, arra nem tud szellőzni a fal, hanem kifelé próbál, ahová viszont külső hőszigetelést tennénk, aminek a megfelelő szellőzésére nincs igazán jó technika. Alulról a nedvesség is magasabbra szívódik fel, a lábazatnál intenzívebb lesz. Ha nem lakják a házat, 2-3 évig nem fűtik, akkor nincs meg a kiszáradás folyamata, elkezd tönkremenni. A lentről való vízszigetelést is meg kell oldani, csakhogy erre szintén az vonatkozik, ami a falakra: nagyapáink módszerével kellene végezni, akik minden évben újratapasztották az épületet. Ezt nemesvakolattal lehetne ma helyettesíteni, ami vagy szellőzik, vagy nem – részletezte a szakember.

„Csak annak javasolnám az új vályogházat, aki a régi gondozási feltételeket is biztosítani tudja.”

Bontáskor elakadt a falban a munkagép

Csaknem ötven éven át épített vályogházakat (is) Kovács Gyula, főleg Hajdúszobosz­lón és Debrecenben, de szerte a megyébe, sőt az ország számos más pontjára is hívták. Szerinte a vályog nagyon jó építőanyag, a belőle készült házak strapabírók és komfortosak; azokat azonban nem mindig jó szakemberek készítették.

– A jó vályogot agyagból és szalmából vagy törekből vetik. Ha homokot vagy más anyagokat tesznek bele, az már problémás. A jó minőségű vályogból, kellő szaktudással megépített ház talán még jobb is, mint a téglaépület – osztotta meg a Naplóval tapasztalatait. Elmondta, régen úgy is építkeztek, hogy a vályogsorok közé nádat tettek, ez rendkívül erős szerkezetet biztosított; ő maga látott ilyen házat bontás közben, amikor elakadt a falban a munkagép. Ahogyan találkozott már százéves vályog­épületekkel is. – A vályog nem bírja a vizet, de egy jól elkészített háznál ez nem okoz gondot. Nyáron jó hűvös, télen jó meleg, tartja a hőt; normál családi házat bármikor lehet belőle csinálni. Régen a szegényebb réteg ebből építkezett – hangsúlyozta.

„Hajdú-Biharban nagyon sok vályogház van, jó és rossz minőségűek egyaránt. Hogy rossz, azt onnan lehet tudni, hogy ha valaki belép, érzi a nedves, dohos szagot.”

– De ez más épületekre is igaz lehet; ma, sajnos, az emberek nem tudják a házakat használni. Sokan bezárkóznak, csak arra vigyáznak, hogy ne menjen ki vagy nyáron ne jöjjön be a meleg. De ha valaki nem szellőztet megfelelően, nem csinál naponta legalább egyszer kereszthuzatot, annál lecsapódik a víz, bepenészedik a fal – magyarázta Kovács Gyula. Szerinte a jó minőségű vályogháznak a hőszigetelése is megoldható, ő végzett már ilyen átalakítást több mint tíz éve, és azóta sincs gond az épülettel – mondta.

SZT