Hatvanéves a nagyhegyesi Kráter-tó

Immár kereken 60 esztendeje annak, hogy 1961. augusztus 24-én kigyulladt a földgáz Nagyhegyesen, a település határában végzett fúrások közben.

Az egyik fúrótoronynál – amikor mintegy 1400 méter mélységben jártak – a feltörő földgáz kigyulladt és hatalmas lángoszlopokkal égni kezdett. Olyan erővel tört fel a gáz, hogy hatalmas földdarabokat vetett a felszínre, a föld egyes helyeken felhasadozott, és a Hajdú-bihari Napló első cikke szerint mintegy 200 méter hosszan 15–20 méter magas lángoszlopokkal égett a feltört földgáz.

A Hajdú-Bihar Megyei Tűzoltó-parancsnokság nagy készültséggel kivonult a helyszínre, ahol megelőző intézkedéseket tett és hozzákezdett a lángok elfojtásához. A kilométerekre ellátszó tűz eloltásához az országos tűzoltó-parancsnokságtól kértek segítséget.

Emberéletek veszélyben

A Hajdú-bihari Napló 1961. augusztus 26-i, szombati riportja már arról írt, hogy Magyarországon még nem tapasztalt erejű kitörés volt Nagyhegyes határában. A helyszíni beszámoló úgy fogalmazott, hogy a hatalmas erővel lobogó tűz visszfénye éjjel vörösre festette a nyugati égboltot, és Debrecenben is nagy érdeklődéssel figyelték az emberek a hol fellobbanó, hol meg alábbhagyott dobogását.

A földgázkitörés előzményei, mint az Nagy László fúrómester elmondta, szerdán kezdődtek. A kutatófúrással 1391 méter mélyre értek és a béléscsöveket kezdték lerakni. Mintegy 390 méteres mélységnél tartottak, amikor iszapkitörés jelentkezett. A szokásos módon híg cement benyomásával igyekeztek megállítani az iszapkitörést, azonban ezzel nem értek el eredményt. Ezt követően egy elzáró apparátust helyeztek el a felső csőperemen, ami kétszeres záró szerkezettel biztosította volna a feltörő iszap elfojtását, a sár, illetve a nyomás csökkentését. Sajnos azonban ez sem használt.

Akkor már a szakemberek előtt bizonyossá vált, hogy nagy erejű gázkitöréssel lehet számolni. Megtették a szükséges intézkedéseket, s közben tovább dolgoztak a gázkitörés megakadályozása érdekében. Csütörtökön hajnalban azonban a várt erupció bekövetkezett, és a feltörő gáz meggyulladt – valószínűleg a nagy súrlódás miatt vagy pedig a feltörő gáz által feldobott kavics, fű és a fúróberendezés acélszerkezetei közötti összeütközés által keletkezett szikra következtében. Ezután már drámai gyorsasággal következtek az események.

A fúrótorony közvetlen szomszédságában tanyaépületek álltak, melyekben három parasztcsalád lakott. A hajnali tűz láttán a környékbeli szövetkezeti tagok összefutottak, közben kiérkeztek a helyszínre az azonnal riasztott debreceni tűzoltók és hallatlan erőfeszítéssel igyekeztek megmenteni a három család bútorát és ami menthető. A tűz eleinte gyenge erővel lobogott, így lehetővé vált, hogy az összesereglett emberek gyorsan kiürítsék a három lakást. A padlásról a terményt is lehordták, azután pedig – mivel a tűz ereje még engedte – hozzákezdtek az épületek tetőzetének lebontásához is. Sikerült leszedni a cserepeket, sőt még a tetőszerkezetet is, ezt azonban már csak úgy tudták megoldani, hogy közben a tűzoltók vízzel locsolták az embereket és a házak tetőzetét.

Ledőlt a fúrótorony is

A Napló drámai tudósítása azt sem hagyta szó nélkül, hogy csütörtökön délelőtt már egyre hatalmasabb erővel tört elő a földből a gáz. A vetülésvonalak mentén az alulról a föld felszíne irányába ható nyomóerő következtében repedések keletkeztek a földben, s ezekből a repedésekből is gáz tört ki, úgyhogy a tűz pillanatok alatt több száz méteres területre terjedt ki. Ekkor, csütörtökön délelőtt még csak 15–20 méter magasra csaptak a lángok, de már látszott, hogy félelmetes erő működik a föld alatt. A fúrótorony megbillent és 11 óra 35 perckor ledőlt. A mély dübörgésekkel feltörő gáz hatalmas földdarabokat dobált fel, így készítette magának azt a hatalmas krátert, amiből aztán mind magasabbra csaptak a lángok.

Estefelé már 40–50–60 méteres lángoszlop tört az égnek. A látvány leírhatatlan volt – ecsetelte a Napló riportja. A föld alól morgás hallatszott, a föld enyhén remegett, és pillanatról pillanatra dobta föl a kitörés ereje a több mázsás földtömeget. A tűz, mint valami akkor keletkező tűzhányó, magasra vetette a földet, és egyre magasabb krátert épített ki maga körül. A kihányt földből keletkezett kráter csütörtökön délután már maga alá temette az előző napon még lakott tanyaépületet is. Dr. Drank Viktortól, az Országos Kőolajipari Tröszt főgeológusától és Völgyi Lászlótól, az Alföldi Kőolajipari Tröszt főgeológusától a Napló riportere megkérdezte azt is, hogy milyen intézkedéssel lehet elfojtani a gázkitörést, illetve a tüzet.

Mint elmondták, a magyarországi mélyfúrások történetében a nagyhegyesi gázkitörés és tűz a legnagyobb. Elfojtására szokásos intézkedések (például a kráter berobbantása) nem voltak elegendők. A tűz felszíni eloltásával nem is kísérleteztek, mert lehetséges volt, hogy nagy anyagi áldozattal ezt meg lehetne oldani, ám a gáz további szivárgása esetén így is újabb gyulladás és emberáldozat szinte elkerülhetetlen lett volna. Román és szovjet szakemberek érkezését minden órában várták. Olyan szakemberek segítségét kérték, akik hasonló tüzek eloltásában már tapasztalatokat szereztek. Ugyanakkor az is bizonyosnak látszott, hogy a tűz eloltását a földfelszín alatt, a mélyben kell megoldani oly módon, hogy körülbelül 900–1000 méteres mélységig ferde fúrással közelítik meg a régi fúrást, és nagy tömegű iszap lenyomásával elzárják a kitörő gáz útját. Amint ugyanis a gáz kiáramlását lent elzárják, utánpótlás hiányában a tűz kialszik – gondolták a kárelhárítók.

Közben olyan hírek terjedtek el, hogy a nagyhegyesi gázkitörés bizonyára befolyásolja a hajdúszoboszlói és a debreceni földgáz-, illetve hőforráskutak termelését. Ennek kapcsán a szakemberek nyomatékosították, hogy ezek a helyzet ismeretében rémhíreknek bizonyultak. A számítások azt igazolják, hogyha a nagyhegyesi gázfúrás egy évig égne, akkor is a hajdúsági gázmedence már feltárt gázkincseinek mindössze egy–két százalékát fogyasztaná el.

Debrecenből is látszott

Az egyébként Debrecenben is jól látható gázkitörés lángja éjfél felé halványulni kezdett. A Napló munkatársának telefonos érdeklődésére Nagyhegyesről azt közölték, hogy a fő kráter kialudt, és körülötte néhány kisebb gázszivárgásból volt észlelhető még kisebb tűz. A kialvás egyelőre abból származott, hogy a feltörő gáz rendkívül sok földet felhordott, és a gázzal együtt feltörő forró víz a kráterbe folyt vissza, és eliszaposította a gáz forrását. A továbbra is szükséges óvintézkedéseket megtették.

Aztán az 1961. augusztus 27-i, vasárnapi Napló már arról az örömteli fejleményről adott hírt, hogy a földrétegek omlása elfojtotta a nagyhegyesi földgáztüzet. A cikk szerint csaknem 40 órai szakadatlan lángolás után amilyen hirtelen, váratlanul keletkezett, a szombatra virradó éjszakán aránylag olyan gyorsan önmagától kihunyt a Nagyhegyes határában csütörtökön kora reggel keletkezett földgáztűz. A tűz okának megállapítására megkezdett vizsgálat akkor még nem fejeződött be, de szinte bizonyosra vették, hogy az oka öngyulladás.

Pénteken földgyalukkal egész napon át szakadatlanul építették a gátat a sokszor 100 méter magasságot is meghaladó lángoszlopok köré, amelyek váltakozva törtek elő a különböző kráterekből, és amelyek nem egyszer egyesülve, több mint 200 méter hosszan valóságos tűzfüggönyt képeztek. Különösen a repedés közepén keletkezett kitörés krátere működött hevesen. Az innen nagy erővel előtörő gáz rengeteg kőzetanyagot dobált ki és felhalmozta a kitörés körül. A többi kráterből is nagy kőzetdarabok röpködtek. Éppen ez idézte elő aztán a tűz megszűnését. Az erózió ugyanis kihordta a kőzetet a mélyből, rétegben üreg képződött, és beomlott. Az omlás elreteszelte a földgáz útját, ennek következtében pedig a gázfúvások egymás után megszűntek.

Aznap éjfélkor a középső kráter is kialudt. Csupán a nyugati kráter lángolt még, kissé meg is erősödött, de szombaton reggel 4 órakor ez is kihunyt. Vasárnap már csak néhány gyenge erejű apró gázfúvás volt még, de nem látszottak veszélyeseknek. A Napló tudósítójának költői érzékeltetése szerint a gáz és réteg harcában tehát a réteg győzött: beomlasztotta önmagát, és megölte a tüzet. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a veszély biztosan elmúlt. Egyelőre tovább építették a gátat, hogy szükség esetén vízzel árasszák el a veszélyes területet. Folytatták az előkészületeket annak a két ferde fúrásnak a mélyítésére is, amelyeken keresztül vizet és cementet préselhettek a rétegekbe, hogy eltömjék a földgáz útját a szabadba. A munka irányításában részt vettek román szakemberek is, akik pénteken érkeztek a helyszínre.

A leghevesebb hazai földgáztűz

Végül a cikksorozat megállapította:

időtartamban nem, de hevességében az akkor lezajlott nagyhegyesi földgáztűz volt a legnagyobb a magyar kőolaj- és földgázipar addigi történetében.

A föld repedésvonala – amint utólag konstatálták – meghaladja az eleinte becsült 200 métert. A középső nagy kráter átmérője 20 méter, a mélysége 35 méter, a körülötte felhalmozódott kőzetanyag magassága pedig 15 méter volt. A közeli 36-os számú hajdúszoboszlói fúrólyuk dolgozóinak, a gyorsan helyszínre érkezett tűzoltóság, katonaság, valamint a szakvezetők gyors intézkedéseinek köszönhető, hogy a hatalmas tűz nem okozott kárt sem emberéletben, sem anyagi javakban. A fúrótorony értékes gépeit is idejekorán leszerelték, és biztonságba helyezték.

A terület ma már kies paradicsom, kedvelt kirándulóhely, amelynek sajátos mikroklímája és atmoszférája van, s ahová Debrecenből is sokan bicikliznek el. A horgászhelyként is működő létesítményben fúrómakett, tó- és robbanástörténeti kiállítás, valamint pihenőhelyek is fogadják a túrázókat.

Vass Attila