Azért dolgoznak, hogy tisztább levegőt szívhassunk Debrecenben

A levegőminőség javítását célzó Life IP HungAIRy európai uniós program részeként úgynevezett véderdőket telepítenek Debrecenben – írtuk meg a közelmúltban. A projektet az önkormányzat támogatásával működő ökomenedzser iroda koordinálja. Nagy Katalin és Fülöp Ferenc Krisztián ökomenedzsereket kérdeztük. Nem csak a program részleteiről.

Mit csinál egy ökomenedzser?

Fülöp Ferenc Krisztián: Az országos ökomenedzser-hálózat tagja a debreceni ökomenedzser-iroda is. Elsődleges feladatunk a Life IP HungAIRy program koordinálása, továbbá a feladataink közé tartozik a város levegőminőségi tervének kétévenkénti felülvizsgálata, a levegőminőséget érintő városi beavatkozások nyomon követése, potenciális finanszírozási források keresése, a levegőminőség javításában érdekelt felek bevonása. Feladatunk még a véderdő-telepítés előkészítése, amelynek a kivitelezése, maga a faültetés ugyan csak 3-4 hetet vesz igénybe, de ahhoz, hogy idáig eljutottunk, komoly előkészítő munkálatokra volt szükség. A folyamat az erdősítésre, fásításra alkalmas területek kiválasztási szempontjainak meghatározásával indult, majd egy megvalósíthatósági tanulmány keretén belül a konkrét területek kiválasztása történt meg. A fásítás előtt, mivel kísérleti akcióról beszélünk, egy erre akkreditált cég felméri, hogy jelenleg milyen a város levegőjének minősége. A mérések hamarosan véget érnek, és ezután indulhat magának az erdőtelepítésnek a megszervezése.

Nagy Katalin: Emellett részt veszünk a lakosság szemléletformálásában is. Igyekszünk minél több embert a környezetvédelem ügye mellé állítani. Iskolákban, rendezvényeken tartunk előadásokat. Hivatali időben bárki bejöhet hozzánk, ha környezetvédelemmel kapcsolatos kérdése, észrevétele van, segítünk, amiben tudunk. Figyeljük a lakossági pályázatokat is. Például december 6-án indult el egy százszázalékos támogatottságú, vissza nem térítendő napelem-telepítési támogatás, amelyről hírlevélben is beszámolunk majd. A hamarosan elinduló, negyedévente megjelenő hírlevél is azt a célt szolgálja, hogy könnyebben eljussunk a lakossághoz. Szemléletformáló információink elérhetők a Future of Debrecen weboldalán és Facebook-oldalán is.

Mi hívta életre ezt a projektet, ami lassan három éve kezdődött?

Nagy Katalin: A Hermann Ottó Intézet koordinálásában 2019-ben indult a program, és 2026 végéig tart. Célja pedig, hogy jelentős javulást érjünk el a levegő minőségében. Ez nem egy helyi, debreceni, hanem az egész országot érintő probléma, így rajtunk kívül még kilenc önkormányzat, Békéscsaba, Budapest, Eger, Kaposvár, Karcag, Miskolc, Pécs, Szolnok és Tatabánya vesz részt benne. A levegő túlzott szállópor-terheltsége miatt hazánkkal szemben 2009-ben kötelezettségszegési eljárás indult az EU-ban. A projekt keretében valamennyi résztvevő önkormányzat vállalta, hogy különböző kísérleti programok megvalósításával csökkenti a szállópor-terhelést. Debrecen vezetésével a levegőminőségi terv alapján a projekt kísérleti akciójának a véderdősítést választottuk, amelynek során négy helyszínen alakítunk ki kisebb fás- és erdőterületeket.

Hol alakítják ki az erdőket?

Nagy Katalin: A város nyugati részében, ahol Debrecen sokkal védtelenebb a mezőgazdasági tevékenységből származó porterheléssel szemben. Ráadásul a megvalósíthatósági tanulmányunkból kiderült, hogy már az 5-10 m/s közötti széllökések esetében is jelentős a nyugatról érkező szelek szerepe a város porterhelésének szempontjából. Két véderdőt is kialakítunk a Tócóvölgyi lakótelep közelében. Az egyiket a Derék utca Vincellér utca felőli végén, a 4-es számú főút mellett; a másikat pedig kicsit beljebb, a lakótelep keleti szélén. A Tócóvölgyben összesen csaknem 2,5 hektáros területen ültetünk facsemetéket, jellemzően juhar-, hárs- és szilfajokat. A Gázvezeték utca és a Vértesi utca között, a Vértessy-kastély mellett az elvadult növényzet helyére mintegy három hektáron valósul meg fásítás, és az így kialakított erdős, ligetes terület rekreációs célokat is szolgálhat majd. A Vezér utcán, a Liget lakópark és a vasúti sín között ugyancsak létrehozunk egy kisebb erdősávot, amely komoly szűrőfunkciót tölthet be.

Mikor kezdődhet a telepítés, és mikor hoznak ezek az erdők érdemi változást a debreceni levegő minőségében?

Nagy Katalin: A közbeszerzési eljárást hamarosan kiírják, és a tervek szerint 2022 tavaszán indulhat az erdőtelepítés és fásítás, amelynek már rövid távon is kedvező hatása lesz a levegő minőségére, de az erdők a maximális pormegkötési hatásukat 20-30 év múlva fejtik ki, amikor a facsemeték elérik „felnőtt korukat”. Az erdősávok a mikroklímát is kedvezően befolyásolják majd, hiszen a fák sok vizet vesznek fel a talajból, amit aztán elpárologtatnak, ezáltal csökkentik a környezeti hőmérsékletet. A város levegőterheltségi szintjét az erdők környezetében a következő években rendszeresen monitorozzuk majd, így pontos képet kapunk arról, hogy a mostani állapothoz képest időről időre mennyit javul a levegő minősége a véderdők „működésének” köszönhetően.

Különösen ősszel és télen nagyon rossz Debrecen levegője. Mi ennek az oka?

Fülöp Ferenc Krisztián: Legutóbb november elején, még az esős napok előtt fordult elő, hogy a város területén található három levegőminőséget mérő állomásból kettő az egészségügyi határérték feletti szállópor-koncentrációt mért. Az órákra lebontott adatokból tisztán látszott, hogy mikor emelkedett meg ez az érték. Délután három óra tájban volt a legjobb a levegő minősége, este hat-hét óra körül pedig a legrosszabb. A koncentráció jelentős emelkedése egyértelmű összefüggésben van a lakossági fűtéssel. Amikor a családok hazaérnek a munkából, befűtenek a kályhába, megrakják a vegyestüzelésű kazánt, és ilyenkor a porterhelés megugrik. Ez volt tehát az egyik oka a november eleji rossz levegőnek, de fontos szerepet játszottak még a meteorológiai tényezők is. A szélcsend, vagy kedvezőtlen szélirány, a száraz, csapadékmentes idő hozzájárul a levegőminőség romlásához. Ez a probléma országosan jellemző, nem csak Debrecent érinti.

A környezetre legkevésbé káros fűtési mód a gáz és a geotermikus energia. Előbbit sok kertes házban és a távhőszolgáltatáson keresztül közvetve sok társasházban is használják, az utóbbit viszont csak kevés helyen. Jó esetben ott van még a fatüzelés...

Nagy Katalin: Nagyon sok háztartásban nem megfelelő minőségű tüzelőanyagokat égetnek el az emberek, és ez a levegő minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. Ha szilárd tüzelésről beszélünk, akkor a száraz, 1-2 éven át szárított fa a legjobb megoldás, mert karbonsemleges. Amennyi szén-dioxidot megkötött az élete során, a tökéletes égéssel annyit is fog kibocsátani. A gáztüzelés használatakor szintén üvegházhatású gázok kerülnek a levegőbe, de ha gázzal fűtünk, a porkibocsátás sokkal alacsonyabb, így a városi levegőminőséget kevésbé rontja. A geotermikus fűtés valóban nem elterjedt, annak ellenére, hogy e téren Magyarország kiemelkedően jó adottságokkal rendelkezik. A kormány júniusban vállalati pályázatot írt ki geotermikus energia mértékének növelésére, hamarosan pedig megjelenik a lakossági pályázat is.

Nem mindenki teheti meg, hogy a legjobb minőségű fát vásárolja meg télire...

Nagy Katalin: Azzal is sokat tehetünk a környezetünk védelméért, ha mondjuk a nedvesen megvásárolt fát fűtés előtt kiszárítjuk. Például az idén megvásárolt fát csak jövőre vagy két év múlva használjuk fel fűtésre. Jobb lesz a fűtés hatásfoka, ha az égési hő jelentős része nem a nedvesség elpárologtatására megy el, és a levegőbe kerülő káros anyag mennyiségét is csökkenthetjük azzal, ha a fa az égetéskor minél szárazabb.

Aztán ott vannak azok, akik mindent bedobnak a kazánba. Autógumit, rongyokat, ami éppen a kezük ügyébe kerül.

Nagy Katalin: Elsőre biztosan jó ötletnek tűnik, hogy égessünk el mindent, ami csak fellelhető a ház körül, de ezzel nem csak a környezetnek ártanak, hanem a saját fűtőberendezésüket is tönkreteszik. Az autógumi vagy a rongyok elégetésekor keletkező anyagok lerakódnak a tűztérben és a kéményben, komoly károkat okozva, a javításuk pedig előbb-utóbb sok-sok pénzbe kerül majd. De ennél is nagyobb gond, hogy az égéstermékekkel a nyálkahártyát irritáló, rákkeltő, magzatkárosító anyagok kerülnek a levegőbe. A PVC elégetésekor keletkező foszgén például a hadiiparban mérgező gázként bevetett vegyület.

Fülöp Ferenc Krisztián: Egy friss magyar kutatás szerint a PVC-től kezdve a PET-palackokon és a bálás ruhákon át a kábelekig, festéktartalmú farostlemezekig mindent elégetnek az emberek. Ugyanakkor a többség nem számol azzal, hogy mekkora károkat okoz ezzel a környezetének, továbbá a saját és mások egészségének is. A száraz tűzifához képest a gumiabroncs égetése 430-szor, a PVC pedig már 1200-szor mérgezőbb.

Nagy Katalin: Nagyon fontos lenne, hogy egyre többen legyenek tisztában a levegőszennyezés következményeivel. Sokan még mindig nincsenek tudatában annak, hogy mekkora kárt okoznak azzal, hogy válogatás nélkül mindent rádobnak a tűzre. Egyetlen kazánnyi lakossági hulladék elégetésével akár 20 kilométeres körzetben is el tudjuk szennyezni a levegőt.

A szállópor, az ülepedő porral ellentétben, az apró mérete miatt sokáig megmarad a levegőben. Valójában milyen veszélyt jelent az emberi szervezetre?

Nagy Katalin: Az úgynevezett PM10, azaz tíz mikrométer nagyságú porszemcsék irritálják a kötőhártyát és a légutak nyálkahártyáját, szemviszketést, köhögést okozhatnak. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „kapar a torkom”, de nem tudjuk, mitől. Nagyon gyakran ez áll a kellemetlen érzés hátterében. Vannak azonban ennél jóval kisebb porszemcsék is, a mindössze 2,5 mikrométeres PM2,5 szállópor egyből a véráramba kerül, bejut a tüdőhólyagokba, ahol leülepszik, irritációt, gyulladást, sőt még ennél komolyabb megbetegedést is okozhat.

Egyik-másik kémény olyan fekete füstöt okád, hogy messziről látszik, ott aztán nem foglalkoznak a környezetvédelemmel. Mit tegyünk, ha az utcánkban valaki veszélyes anyagokat éget?

Fülöp Ferenc Krisztián: Közérdekű panaszt lehet tenni a kormányhivatal népegészségügyi osztályán. A bejelentésnek tartalmaznia kell a pontos címet, és hogy mikor történt a hulladékégetés.

Nagy Katalin: A jó példa egyébként itt van előttünk. Lengyelország Malopolska régiójában, ahol mintegy három és fél millió ember él, elindítottak egy programot. Fokozatosan megtiltották a szilárd tüzelést, és a fatüzelést is kivezetik 2026-ig. Onnantól kezdve csak a gáz és a geotermikus energia használható „fűtőanyagként”. A régióban már mostanra sokat javult a levegőminőség, amely korábban nagyon rossz volt. Az állam támogatást ad a lakosságnak az átálláshoz, akik viszont még így sem motiválhatók a fűtési rendszer átalakítására, azokat komoly büntetéssel próbálják „meggyőzni”.

Kívülállóként ez az egész harc a környezetvédelemért sokszor kilátástalannak tűnik. Nem érzik úgy, hogy szélmalomharcot vívnak?

Fülöp Ferenc Krisztián: A kulcs a fiatalok, a gyerekek megszólítása, hiszen ők a leginkább fogékonyak a változásra. Ha nekik sikerül elmagyarázni, hogy a közvetlen és a tágabb környezetünkben hogyan tudunk tenni a tisztább és fenntartható jövőért, akkor van remény. Márpedig az általános iskolákban tartott szemléletformáló előadásokon rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a diákoktól. Érzik, értik, hogy milyen komoly problémával állunk szemben. Hiszek abban, hogy ők felnőtt korukban már olyan kritikus tömeget alkotnak, amelyhez sokan csatlakoznak majd azok közül is, akik most még csak legyintenek, ha klímaváltozásról, levegőszennyezésről hallanak.

Nagy Katalin: Igyekszem mindig optimista lenni, máskülönben nem lenne értelme ennek a munkának. Az a tapasztalatom, hogy egyre inkább trendivé válik a környezettudatos életmód, és előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy ciki lesz mindenhova autóval járni, és szégyellnivaló, ha a lakásunk kéményéből fekete füst gomolyog. Az az életmód, amit az emberiség jelenleg folytat, sokáig már tényleg nem tartható fenn, olyan radikális események bekövetkezése várható, amelyek kikényszerítik a változást. A légszennyezés nem ismer határokat, és nem csupán az ipari szektor, az önkormányzatok és állam feladata a környezet megóvása, hanem a lakosságnak is feladata van ebben. Nem mutogathatunk mindig a másikra, nem várhatjuk állandóan a másiktól a helyzet javulását. Az ökomenedzser-iroda, bár az út elején van, de fő célja hogy helyi szinten rádöbbentse a lakosságot az egyéni felelősség fontosságára, és felhívja a figyelmet azokra az eszközökre, életvitelbeli pozitív gyakorlatokra, amelyek bárki számára elérhetők a mindennapi életben.

És mit tehet hozzá a nagy egészhez az egyszerű állampolgár? Adjanak néhány jó tanácsot!

Fülöp Ferenc Krisztián: Komposztáljuk helyben a zöld hulladékot, aztán használjuk fel trágyaként a veteményesben, a virágoskertben. Csak ezzel az egy lépéssel érzékelhetően csökkenthetnék a karbonlábnyomunkat, hiszen ha kevesebb a hulladék, akkor kevesebbszer kell jönnie a kukásautónak. A fürdés helyett inkább zuhanyozzunk, figyelve arra, hogy mennyi vizet használunk. Utazzunk tömegközeledési eszközökkel, vagy még jobb, ha kerékpárral megyünk a munkahelyünkre. Tapasztalatból mondom, hogy a városban a legtöbb helyre biciklivel lehet eljutni a leggyorsabban. A PET-palackok helyett kulacsban vigyünk magunkkal vizet. Egy fél literes ásványvizet öt perc alatt megiszunk, majd kidobjuk a palackot, ami aztán ezer év alatt bomlik le. A levegőminőségért is tehetünk, ha például jól hőszigetelt a lakásunk, hiszen kevesebb fával kell fűteni, és még a pénztárcánkat is kíméljük vele.

A környezetvédelem szempontjából melyik európai várost állítanák elénk jó példaként?

Fülöp Ferenc Krisztián: A harminc évvel ezelőtti Amszterdamot, ahol csak úgy lehetett volna bővíteni az úthálózatot, ha feltöltik a város csatornáit. Ezt viszont az amszterdamiak nem akarták, mert nagyon szeretik, és fontosnak tartják ezeket a csatornákat. Ezért inkább kitiltották az autókat, és 25 év alatt eljutottak odáig, hogy szinte mindenki biciklivel közlekedik. Ha egy helyi lakosnak valaki azt mondja, kerékpáros kultúra, biztosan nem érti, miről beszél, hiszen nekik ez a mindennapi élet részét jelenti.

Nagy Katalin: Norvégia fővárosa, Oslo is egy jó példa. A belvárosának egy részét 2016-ban sétálóbarát, kerékpáros barát övezetté alakították át. A föld alá vitték a teljes belvárosi autós közlekedést. Ebben a városrészben 60 százalék a közösségi közlekedés aránya, a lakosság 25 százaléka kerékpárt használ, hét százalék gyalog közlekedik, és alig-alig vannak, akik autót használnak.

Harminc év múlva akár Debrecenben is elképzelhető valami hasonló?

Nagy Katalin: Már most is több mint 80 kilométer kerékpárút van Debrecenben, ami 1-2 éven belül 25 kilométerrel bővül, ezzel és további zöld fejlesztésekkel szerintem jó úton haladunk, hogy hamarabb elérjük ezt a célt.

Takács Tibor