Karácsonykor nem a fenyőt ünnepeljük

Nemzetközi felháborodást váltott ki Helena Dalli, az Európai Bizottság esélyegyenlőségi biztosának novemberi beadványa. A kommunikációs iránymutatás értelmében eltörölnék többek közt a nemi megjelölést használó személyes névmásokat és szavakat – például a hölgyeim és uraim megszólítást –, helyettük gendersemleges kifejezések használatát tennék kötelezővé. Ezen felül megváltoztatnák a karácsonyhoz köthető megnevezéseket, valamint a hagyományos keresztény keresztneveket. Sőt, magát a keresztnév szót is utónévre cserélnék. Dalli arra hivatkozik, hogy az Európai Unióban nem mindenki keresztény, ezért a befogadás elve szerint figyelembe kell venni a „dolgozói többség érzékenységét”.

Dr. Krakomperger Zoltánt, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosát kértük meg, hogy tolmácsolja az egyház véleményét a beadvány karácsonyt érintő részéről.

– Bárki, akinek többet ér a karácsony annál, minthogy erre a lelketlen kísérletre legyintsen, annak egész bensője tiltakozik ez ellen. Amíg egy nem hívő, de az erkölcsi jóra törekvő ember is meghitt ünnepként gondol a karácsonyra, nem tudja higgadtan elfogadni a tervezetet. Az ünnepek megnevezésének megváltoztatása visszalépés lenne letűnt korok diktatúráiba. Napóleont, a kommunizmust vagy a náci elnyomást idézve – véli Zoltán atya.

Európa lelke a tét

– Szégyenletes, hogy az európai Bizottság ilyesmit kezdeményezett egy rosszul értelmezett befogadási kultúrára hivatkozva. Az Ószövetség kimondja, hogy Izraelnek az idegeneket be kell fogadni, de az is utasításban van adva, hogy a befogadottak alkalmazkodjanak a befogadó ország ünnepi rendjéhez, és nem pedig fordítva. Azért meglepő, hogy ez a kezdeményezés Brüsszelből indult ki, mert az Európai Uniónak strázsát kellene állnia a kontinens vallási-kulturális öröksége felett. A kereszténység egybefonódik az európai kultúrával, és ha azt lépésenként lefejtik róla, nem marad más hátra az európaiságban, mint az ókori rómaiaktól örökölt jogrend és a görögöktől örökölt demokrácia. Ezek értékesek ugyan, ám azzal, hogy a kereszténységet fokról-fokra feledtetni akarják, azzal Európa a szívét és a lelkét veszíti el, és rövid távon felszámolja önmagát.

Egyesülés vagy eggyé válás?

– Az egységesülő Európa elve nem az Egyesült Államok mintájára létrehozott föderáció volt. Hanem szuverén nemzetállamok társulása annak a kötelezettségnek a vállalásával, hogy az európai örökséghez ragaszkodnak. A ’90-es években a keleti blokk országainak egy olyan állami berendezkedést kellett elérni, amelyben a kommunizmust megelőző időkhöz hasonlóan újra érvényesül a jogállamiság. Olyan előfeltételeket szabtak, amelyek valóban nélkülözhetetlenek a csatlakozáshoz. Ám ez nem jelenti azt, hogy az Európai Bizottság a tagjaival szemben úgy járhat el, ahogy az éppen uralmon lévő ideológia nekik diktálja – hangsúlyozta a plébános.

Zoltán atya emlékeztetett rá, a karácsony kifejezés Európa-szerte az ünnep lényegét, Jézus születését ragadja meg.

A kontinens déli, latinból eredeztethető nyelvet beszélő országaiban a születést és a szláv nyelvekben az Isten születését, a németben a Szentséges éjt szólaltatják meg az elnevezések, az angolban pedig az éjféli szentmisének a fogalmával függ össze. Az atya szerint ezek olyan lényegi mozzanatokat jelölnek, amelyek nélkül a karácsony tartalmatlanná válna. Mint mondta, a Mária és a József nevek betiltása is támadás a kereszténység ellen. Egy olyan kultúrának a terjesztésére tett kísérlet, amivel sok százmillió embernek a hitbeli meggyőződését sértik meg, Európán kívül is.

A karácsony valódi lényege

– A kereszténység minden embernek a transzcendens rendeltetését veszi védelmébe. Ez a gondolat azonban nyugtalanítja azokat, akik a véges tér és a múló idő közé akarják az emberi létet szorítani. A mai, gyakorlati materializmusra jellemző felfogás szerint az ember a termelési folyamatban egy olyan láncszem, amely előállít és fogyaszt.

Ez pedig méltatlan az emberhez, aki az Isten képmása.

Zoltán atya így folytatja: az ember önazonossága az, hogy ünnepelni képes lény. A kereszténység pedig az év kiemelkedő napjai számára történelmi hátterű mozzanatokat választott természeti ünnepek helyett. Karácsony lényege: Isten a történelemben úgy cselekedett, hogy ember lett. Ha az Istennek olyan értékes volt az emberi élet, hogy abban testesült meg, legyen az embernek is értékes. Ez egy olyan vonatkozási pont, amit nem szabad felcserélni. Ebben a kapcsolódásban nemcsak magunkhoz és egymáshoz kerülünk közel, hanem Isten életének válunk a részeseivé.

HL