2022.01.07. 20:00
Megyénkben is látni véltek már fekete párducot - igaz, 20 évvel ezelőtt
Ha tényleg nagymacska kóborol az Alföldön, gazdag étlap várja - tudtuk meg dr. Nagy Gergely Sándortól, a Nagyerdei Kultúrpark ügyvezető igazgatójától.
Illusztráció: Shutterstock
Hetek óta megy a találgatás, hogy tényleg fekete párducot láttak-e a helyiek az Alföld középnyugati és déli területein, perdöntő bizonyíték azonban eddig még nem került elő. Az állítólagos nagymacskát többek között Kiskunhalason és Kecskeméten is látni vélték, december 24-én pedig egy kiskunfélegyházi gazda állatait támadta meg egy titokzatos ragadozó, mely öt birkával is végzett. Fülöp Róbert kiskunhalasi polgármester még egy videót is megosztott a múlt hónap közepén, melyen az látszik, ahogy egy fekete, ránézésre igencsak megtermett macskaféle megfontolt léptekkel vág át egy ipari park melletti füves területen.
Az ügy körül tehát egyelőre rengeteg a kérdőjel, és nem tudni, hogy egyértelmű feloldással zárul-e majd.
Egy viszont biztos: a Hajdú Online által megkérdezett megyei szakemberek a rendelkezésre álló felvételek és egyéb információk alapján nem tudták fekete párducként azonosítani az állatot.
A táplálékkal nincs gond
Dr. Nagy Gergely Sándor, a Nagyerdei Kultúrpark ügyvezető igazgatója is a sajtóból értesült az észlelésekről. Mint mondta, a felvételek egy részét látta, de szerinte csak találgatni lehet, hogy valóban nagy ragadozóról van-e szó. – Az esély mindenképpen megvan rá, hiszen az elmúlt időszakban is előkerült például egy szervál, illetve voltak korábban is nem bizonyított észlelések. Úgyhogy kellő komolysággal érdemes kezelni ezt a kérdést – hangsúlyozta.
Egy hasonló észlelés egyébként megyénkhez is köthető, igaz, nem mostanában történt. Az Origo majdnem pontosan 20 éve, 2002 februárjában írt arról, hogy fekete párducot láttak Nagyrábé és Bihartorda határában. Akkor a szakemberek a lábnyomok alapján megerősítették, hogy valóban a veszélyes ragadozóról van szó. A vadászok altatólövedékkel töltött fegyverrel indultak az állat keresésére, de végül nem találták meg.
Azzal kapcsolatban, hogy a bács-kiskuni állítólagos nagymacska milyen táplálékoz juthat hazánkban, dr. Nagy Gergely Sándor kiemelte: különbséget kell tenni az egyedek között arra vonatkozóan, hogy emberek közelében nőttek-e fel, vagy sem. – Annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ez eredeti élőhelyről „idepottyant” nagyragadozó, és ismeretlen számára az ember vagy az emberi tartás – hogyha létező történetről van szó. – Ha emberi tartásból származik, nagy valószínűséggel ismerős számára a háztáji gazdálkodásból származó csirke vagy egyéb szárnyasok, adott esetben nyulak, amiket felfedezhet barangolása során – folytatta az igazgató, majd szóba hozta a felvezetőben is említett rejtélyes karácsonyi esetet.
Mint megjegyezte, a Bács-Kiskun megyei tanyavilág még mindig él, van élelemforrás, és egy birkaméretű állat leterítése egy ilyen nagymacskának nem okoz gondot, mindegy, hogy emberi tartású vagy vad egyedről van szó
Emiatt a takarmány kérdése tehát megoldott a ragadozó számára, a szakember viszont arra is rámutatott, hogy az ebből következő emberi közelség miatt, a nyomok alapján előbb-utóbb ki kell derülnie, pontosan milyen állatról van szó. – A jelenlegi, általam ismert nyomok, képek alapján még nem feltétlenül bizonyított, hogy párduc lehet, úgyhogy bízom benne, hogy több információ is napvilágra fog kerülni – mondta az ügyvezető, aki azt is aláhúzta: egy ilyen állatnak nagy a mozgásigénye, egy nap alatt több tíz kilométert is bejárhat, és hiába nem túl nagy népsűrűségű Bács-Kiskun megye, előbb-utóbb lesznek emberi konfliktusai, interakciói – ha egyáltalán valóban párducról van szó.
Dr. Nagy Gergely Sándor szerint a vélt ragadozó túlélési esélyei függenek attól, hogy az állat mikor kerül majd olyan urbánusabb környezetbe, ahol esetleg be tudják fogni – merthogy az egyed egyébként befogható.
Nem valószínű egy olyan forgatókönyv, hogy ez az állat még hónapokig elszigetelten létezzen – tette hozzá végezetül.
Pápaszemes kobra vs. vérszopó denevér
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata számára rendelkezésre álló információk alapján a Kiskunhalasnál látott kérdéses állat nem azonosítható fekete párducként – ezt már a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) közölte megkeresésünkre. A parknál arról is érdeklődtünk, korábban történtek-e igazgatóságuk területén a mostanihoz hasonló észlelések, legyen szó akár nagy testű ragadozóról, akár más, hazánkban nem előforduló, ritka állatról.
Válaszukban azt írták, Jász-Nagykun-Szolnok megyében a HNPI Közép-Tisza - Jászság Tájegység természetvédelmi őrei minden évben több bejelentést kapnak a legkülönfélébb egzotikus és/vagy veszélyes állatokról, de ezekről minden esetben kiderült, hogy téves vagy valótlan a határozás. Barna medvéről például minden évben érkezik hozzájuk bejelentés az emlékezetes 2018-as eset óta, amikor egy Holt-Tiszában fürdőző medvét sikerült lencsevégre kapni. De jelentettek már kajmánt Túrkevéről, pápaszemes kobrát Kétpóról, a legkülönfélébb veszélyes kígyókat és trópusi pókokat Szolnokról, hatalmasra nőtt fehérszárnyú vérszopó denevért Tiszapüspökiből és hosszasan lehetne folytatni a sort, hiszen a kiskunhalasi fekete párducot is látni vélték december végén Szolnokon – szögezték le. A válaszban arra is kitértek, hogy a számtalan bejelentés közül a 2018-as szolnoki barnamedve-előfordulást a Természetvédelmi Őrszolgálat is megerősítette, hiszen az akkor szolgálatot teljesítő természetvédelmi őr is látta az egyedet.
Az esetek többségében általában valamely, hazánkban jellemzően előforduló, gyakori állatfajt tévesztik össze a bejelentők, így az ártalmatlan, apró halakat fogyasztó vízisiklót és az emberre szintén ártalmatlan, Jász-Nagykun-Szolnok megyében általánosan elterjedt szongáriai cselőpókot rendre valamilyen veszélyes trópusi fajként, a sűrű cserjésekben mozgó vaddisznót pedig barna medveként azonosítják a bejelentők – közölték, kiemelve: a Természetvédelmi Őrszolgálat a hatáskörébe tartozó bejelentéseket megfelelő alapossággal ellenőrzi, és indokolt esetben együttműködik az érintett társszervekkel.
Raffer Attila
