Jegyzet: Kár a szóért?

Címkék#jegyzet #hulladék #szemét #Fábián György #erdő #környezetvédelem

A belső ellentmondástól feszülő fogalmak egyik iskolapéldája lehetne a szemetelő erdőjáró. Sok hasonlót elibénk sodortak már a történelem szelei a gyilkos költőtől a műkedvelő náciig, és a Föld egyre csak cipeli a hátán az efféléket – ki tudja, meddig.

Fotó: Fábián György

Milyen ember az, aki annyira szereti az erdőt, hogy időt, hosszú kilométereket szentel a kirándulásnak, élvezi a vadon csendjét, hangjait, illatát – aztán végül lazán elhajítja a szemetet?

Az a szemlélet, hogy amit magunkkal viszünk a természetbe, vigyük is vissza, csöppet sem új. Aligha az erdészet szégyene, ha sok kiránduló nem bírta eszébe vésni máig sem ezt az alapképletet. Az elv olyannyira magától értetődik, hogy szinte fáj szavakat keresni rá, vagy lassan nem is érdemes, mert meddő talajra hullanak. Aki oly sok szájbarágás után sem képes felérni elmével, miért kell magunkkal vinni a túra végeztével a műanyag poharat, a kajás zacskót és az efféléket, annak talán tényleg mindegy is. Az erdőnek azonban nem.

Fábián György