Amikor még a bor az élet alapvető része volt

– Egyetemi emberként, egykori kutatóként nagyon fontosnak tartom, hogy a múlt felé forduljon, s tisztázza, tudatosítsa a gyökereit az a közösség, amelyik a jelenét és a jövőjét építi – hangsúlyozta Puskás István, Debrecen alpolgármestere a „Bor, Bihar, Debrecen – fejezetek a régió szőlészete, borászata történetéből” című konferencia megnyitóján kedden, a Partium Házban.

A Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára által szervezett tanácskozáson a városvezető kifejtette azt is, hogy amikor Debrecennek regionális központi szerepet gondolunk el, ezt a határainkon túl is értelmezzük, s Debrecennek mindig is volt egy erős kisugárzása, egy olyan hálózati központi szerepe, amely messze túlterjedt a város határain, és ennek a kapcsolatrendszernek is volt egy tágabb és egy szűkebb szférája. A szűkebb szféra a Hortobágytól az Érmellékig tartott, ez volt nagy Debrecen.

– Ami most történik Debrecen életében új dinamika, az nem más, mint ezeknek a szálaknak az újraszövése. Egy látszólag apró szál ebben a nagyon összetett történetben a bor, borkultúra, -termelés, -kereskedelem és borászat, ugyanakkor nem kell érvelni amellett, hogy a bor messze több, mint az agráriumnak egy terméke – húzta alá Puskás István. – Olyan kulturális kontextus szövődik köré, amely nagyon összetett jelenség ma is, és a múltban is az volt. Amikor a borról beszélünk, nagyon sok másról is szó van, például gazdaságról és kultúráról.

Szertartásos fogyasztás

A házigazda intézmény nevében felszólaló Szálkai Tamás főlevéltáros beszélt arról is, hogy a nagyváradi Bihar Megyei levéltár őrzi az érmelléki borkultúra dokumentumait, például a székelyhídi és a diószegi uradalmak okiratait. Az elmúlt években különféle együttműködési megállapodásokat kötöttek a Partiumi Keresztény Egyetemmel, a Partiumi Honismereti Egyesülettel, valamint a Partium Házzal is, amelynek a tevékenységében jelentős szerepet játszik a kárpát-medencei borkultúra népszerűsítése.

Előadásában Vajda Mária néprajzkutató egyebek mellett azt is felidézte, hogy a nagymértékű borfogyasztás elterjedt volt a főúri körökben, ugyanakkor a magyar családi és társadalmi életben is nagy szerepet játszott a bor. Keresztelő, lakodalom, adásvételi áldomás stb. elképzelhetetlen volt néhány korty bor szertartásos elfogyasztása nélkül. A hiedelem szerint vízzel azért se lehetett koccintani, mert attól eső lett. 

A debreceni polgárok körében is rangot, tekintélyt jelentett, ha szőlőjük volt például Érmelléken, a szüret pedig akkora esemény volt, hogy olyankor iskolába se kellett menniük a gyerekeknek. Sőt, még a pestisjárvány idején is szüreteltek, s a bort a fertőzés ellen is javallották.

A szabad bormérés vége

Papp József helytörténet-kutató a fentieket azzal is kiegészítette, hogy Debrecen gazdaságában nagy szerepe volt a bor árusításának, s a különféle területeken előállított borokat különböző cégérekkel kellett jelölni. Egy 1476-os tiszttartói ítélet már kimondta, hogy Debrecen városát borkimérési jog illeti. A borral kapcsolatos kérdések olyan fontosak voltak, hogy a város önálló borbírákat alkalmazott, szám szerint négyet. A királyi jövedelmeket jelentő borbevételek Debrecenben a hivatal hatáskörébe tartoztak egészen addig, amíg a polgári bormérések a 19. század negyedik évtizedében el nem kezdtek.

A város által fenntartott csapszék üzemelt többek között a Mester, Hatvan és Péterfia utcában, valamint a mai Árpád téren is, a templom helyén. Megtudtuk azt is, hogy 1838–39-ben 118 polgári bormérés és hat városi csapszék működött. A polgári szabad bormérés 1888. december 31-én szűnt meg, utána állami privilégium lett ez a tevékenység.

A konferencia zárásaként Szabó Dániel mutatta be a Kárpátia Borház projektjét, amely a történelmi Magyarország borvidékeinek teljes választékát vonultatja fel. Végül érmelléki borokat is kóstolhattak a résztvevők.

VA