Gara Kálmán már fél évszázadot töltött a tömegközlekedésben

Rendkívüli látványosság részesei lehettek a cívisvárosban közlekedők a múlt pénteken kora délután. Ezúttal ugyanis egy olyan, különleges járműszerelvény robogott végig a hajdú-bihari megyeszékhely 2-es villamosvonalán, amilyen korábban még soha.

Ennek a nem mindennapi alkalomnak az az oka, hogy Gara Kálmán közlekedési polihisztor, a DKV Közlekedéstörténeti Emlékszoba létrehozója és vezetője április 7-én ünnepelte azt, hogy kereken 50 esztendeje lett a Debreceni Közlekedési Vállalat dolgozója. A jubileum alkalmából a Salétrom utcai telepről ikerkocsis nosztalgiajárat futott körbe a 2-es villamosvonalon, s a járműmatuzsálemet személyesen a korhű egyenruhába öltözött Gara Kálmán vezette.

A ritka jubileumot megélt szakembert ezt követően köszöntötték a közlekedési társaság volt és jelenlegi vezetői, kollégái egy meghitt ünnepségen. A Napló munkatársa ekkor kérdezte a veteránt a pályájáról.

– Kicsi korom óta kedvenc járművem a villamos, és immár elmondhatom, hogy Magyarországon minden olyan helyen, ahol villamos van, Szeged, Miskolc, Debrecen és Budapest városában mindenhol vezettem ilyen járművet. Van, ahol több fajtát is, Debrecenben például mindegyiket, s ezen kívül

nagy büszkeséggel tölt el az is, hogy külföldön például Ostravában, Nagyváradon és Bécsben is vezettem villamosokat.

Kérdésünkre, hogy mi vonzotta a tömegközlekedési pályára, Gara Kálmán felidézte: azért ment a Debreceni Közlekedési Vállalathoz, mert az MHSZ-nél hivatásos jogosítványt akart szerezni, és a DKV-ban egy műszakban dolgozhatott. Amúgy 1970-ben érettségizett, és 18 évesként ő is azt gondolta, hogy „majd megmutatja a világnak”. Ehhez képest a vízművállalat sóderlapátolója lett, aztán egy újabb hirtelen gondolattól vezérelve a Magyar Posta motoros kézbesítője. Már akkor is szeretett motorozni, sőt, saját járgánya is volt.
Aztán ismét váltott: a magasabb fizetés reményében a Budapesti Mezőgépgyárban helyezkedett el. Ott három műszakban dolgozott, megszerezte a hivatásos járművezetői jogosítványt, mígnem végül egy lakótelepi ismerőse hívására a DKV-ban kötött ki. Ez történt 1972. április 7-én, amikor is elkezdődött a fél évszázada töretlen pályafutása.

Művezetőként is képezte magát

A DKV-ba kerülését követően hamarosan elvitték katonának, és a szolgálat végeztével alhadnagyként szerelt le. 1980-ig az elektromos csoportban dolgozott, majd az anyagosztály raktárvezetője lett, amikor még öt raktára volt a vállalatnak. Mivel nem kedvelte a sok írsogálást, átkérte magát műszaki pályára. Akkor, 1985 márciusában nevezték ki a kocsiszín művezetőjének, és 2006-ig ott tevékenykedett. Abban az esztendőben nyitott szívműtétet kellett végrehajtani rajta, s ezt követően ajánlotta fel neki az akkori vezérigazgató, Nagy Attila, hogy legyen minőségellenőr. Majd elérkezett a nyugdíjazása ideje is, mégpedig 2011. december 28-án. Az aktív éveit azonban nem kellett befejeznie, mivel mint szerződött dolgozó maradhatott a vállalat berkeiben.

Mellette az általa létrehozott közlekedéstörténeti emlékszobát is igazgathatta, gondozhatta. Ennek az első épületét 2010-ben lebontották az új műhely miatt, és a korábbi asztalosműhelybe költöztethették a gyűjteményt. Már kevés itt a hely, szeretné megkapni a szomszédos termet is.

Nem mellesleg ez a műhely arról is nevezetes, hogy amikor a DKV-t 1969-ben főműhellyé nyilvánították, akkortól a debreceni cég már mindenféle villamosjárművet gyárthatott és javíthatott – hallhattuk Gara Kálmán múltidézését. Abban az időben Miskolcnak és Szegednek is készítettek Debrecenben 72 darab új „Bengáli”-villamost. A mai trolitelepen működött például az alváz- és szekrénygyártó műhely, onnan tolták le azokat a komplettírozóba, ahol teljesen összerakták őket. Az asztalosműhelyben pedig kárpittal is ellátták a kocsik székeit.

– Amikor elvállaltam a kocsiszínben a művezetői állást, már akkor beiratkoztam kocsivezetői tanfolyamra. Ez úgy működött, hogy amikor a kocsisszínben javítottak járművet, akkor a forgalomból kértek sofőrt a futópróbázásra. Ez vagy ment rögtön, vagy ment.

Én azt mondtam, hogy ha már úgyis ott vagyok, majd én megcsinálom, lefutózom, és tudni fogom, hogy az adott villamosnak mi a baja

– elevenítette fel Gara Kálmán. Beszélt arról is, hogy több jármű idehozatala is az ő nevéhez fűződik: például a 260-ast is úgy szállították haza Amszterdamból, hogy abban hatékonyan közreműködött. 2006-tól ugyanis tagja a Városi Közlekedéstörténeti Egyesület elnökségének, és a DKV elképzeléseit is tudja érvényesíteni, az ott elhangzottakat pedig tolmácsolhatja a debreceni vállalatnak.

Ahogy a kollégák mentek nyugdíjba, úgy kellett egyre többször vezetnie a nosztalgiavillamosokat, és egyszercsak ott találta magát, hogy már csak ő vezet nosztalgiavillamost.

Közben 2020-ban Guinness-rekorderi címet nyert a közlekedési nyakkendők alkotta gyűjteménye, amely a folyamatos gyarapodás révén a 104 darabos regisztrálás után mára megduplázódott, és immár több mint 250 darabnál jár. A szakember azonban itt sem áll meg, az a célja, hogy minél több külföldi nyakkendőt szerezzen be. S ha már nyakkendő: az ötvenedik évfordulós ünnepségére egyedi nyakkendőt is kapott ajándékba, melyen a cég logója, egy villamos és az 50 is szerepel. Több alkalmi táblát is készítettek neki, ezek egyikét a nosztalgiavillamoson helyezték el a búcsúkör alkalmával.

A Napló érdeklődésére Gara Kálmán azt is elmondta, hogy az emlékszoba jövőjéről többször egyeztettek már a Déri Múzeum igazgatóhelyettesével, és várhatóan együttműködési szerződést kötnek. Ennek révén az emlékszoba a Déri Múzeum külső kiállítási helyszíne lehet. Ennek érdekében egy sor technikai feltételnek kell megfelelnie az emlékszobának: lennie kell például egy múzeumi végzettségű szakembernek. A Déri Múzeum vállalta, hogy delegálja azt a szakembert, aki jogosult vezetni az közlekedési emlékszobát.

– Elröppent 50 év, mi a legszebb emléke ebből a tartalmas időszakból? – kérdeztük végül a veterántól.

– A debreceni Közlekedési Vállalatnál megéltem azt is, hogy voltam fent, és voltam lent, hiszen ez így van az életben is – fogalmazott Gara Kálmán. – Öt évig voltam KISZ-titkár, de dolgoztam vezető beosztásban is, és kijelenthetem, hogy amit eddig rám bíztak, azt megcsináltam. 

Apám annak idején azt mondta nekem, hogy legyenek elképzeléseim, és dolgozzak keményen, s ennek az elvárásnak szerintem én megfeleltem. 

Addig biztosan nem hagyom abba az emlékszoba kezelését, amíg nem sikerül valakit kinevelni, mivel ez a szívügyem, rengeteg közöm van hozzá, az országban egyedülállóan hoztam létre, és most már elég nagy ismertsége van, sok helyről jönnek Angliától Oroszországon át. Csinálom, amíg tudom, és ezért nagyon sokat köszönhetek nagy Attilának, az előző vezérigazgatónak és a mostani vezetésnek is.

A DKV gazdag emlékszobája bárkit ingyen fogad

Gara Kálmán a jubileuma alkalmából a Naplónak azt is felidézte, hogy világéletében érdekelte a közlekedés, különösen a debreceni közlekedés.

Az első kisgyerekkori képei között is van olyan fotó, amelyiken villamossal van lefényképezve. Amikor 2020-ban már az ötödik születésnapját ünnepelhette az emlékszoba, a fantasztikus kollekciót magáénak tudható létesítmény létrehozójának, gondozójának és a nosztalgiavillamosok vezetőjének már szinte a világ minden tájáról beszerzett nyakkendők gazdagították a palettáját. Mint elmondta, amióta a tömegközlekedési pályán dolgozik (immár fél évszázada), azóta gyűjti a szakma relikviáit, köztük az egyenruhákhoz tartozó nyakkendőket.

Az első példányokat még kapta, de aztán nem volt megállás: egyre-másra szerzi be pénzért is vagy csere révén a szebbnél szebb muzeális darabokat. Miként arról beszámoltunk annak idején, Sebestyén István, a magyarországi Guinness-rekordok regisztrátora a 2020 júliusi, debreceni hitelesítésen tüzetesen szemrevételezte a nyakkendőket többek között az alapján, hogy szerepel-e rajtuk céges embléma.

Vizsgálatában az is szempont volt, hogy hazai vagy külföldi közösségi közlekedési társaság ruhadarabjaiként használták-e azokat (ez persze a végeredményt nem befolyásolta).

A különleges és nagy számú tömegközlekedési gyűjteményt nem mellesleg terepasztal, vezetőállás, egyenruhák, makettek, menetrendek, valamint táblák, pólók, jegyek, bérletek, fotók és képeslapok is alkotják, s mindez ingyenesen csodálható meg a debreceni Salétrom utcai DKV-telepen. A 2022-ben 7 éves létesítményben (mely az ország egyetlen ilyen vidéki emlékszobája) igazi kuriózumokat is megtekinthetnek a látogatók, akár szombaton is.

Vass Attila