A sárga Fiat ugyan mémmé vált, a debreceni rablás áldozatáról azonban keveset tudtunk - eddig!

A Napló felkereste azt a belvárosi ékszerüzletet, amit a mémmé vált jármű utasai közvetlenül az üldözés előtt kiraboltak. Kíváncsiak voltunk, mi történt azóta az üzlettel. Helyrehozták-e a károkat, ha voltak egyáltalán? És, úgy általában: hogy élte meg a támadás áldozata a történteket, mennyire érte trauma. Horváth Béla, az üzlet tulajdonosa nyilatkozott lapunknak. Ő tartózkodott az ékszerboltban a rablás idején, így a lehető leghitelesebb forrás az események felelevenítésére.

– Előbb a szerb testvérpár idősebbik tagja tért be az üzletbe, az ékszerekről érdeklődött, az öccse valamivel később csatlakozott. Ekkor pisztolyt fogtak rám. Aki nem ért komolyabban a fegyverekhez, nem feltétlenül tudja megmondani, hogy éles lőfegyverrel vagy gázpisztollyal áll szemben. De amikor rád fognak egy fegyvert, nem is ezen gondolkozol – mondta az ékszerész.

Horváth Béla szerint a rendőrök úgy tudják, a rablók célja az volt, hogy leütik és megkötözik. Erre a náluk talált gyorskötöző pántokból és ragasztószalagból következtettek. Erre nem kerülhetett sor, mert a tulajdonos ellenállt, így verekedésbe kezdtek. Elmondta, évekig versenyszerűen küzdősportolt, ami nem könnyítette meg a bűnözők dolgát. Ám a túlerővel szemben tehetetlen volt, így néhány ütés eltalálta az arcán.

Közben egy hölgy felfigyelt a dulakodásra, ő hívta a rendőrséget, és ő azonosította a járművet, amivel elmenekültek a bűnözők, miután meghiúsult a tervük

– folytatta. Kiderült, a rablók zsákmány nélkül távoztak. Csodával határos módon a berendezés sem sérült meg, a vitrinek és a kiadópult üveglapja is épségben megúszta a küzdelmet.

Horváth Béla könnyedén beszélt az eseményről, látszólag nem viselte meg. Erős idegzetűnek tartja magát. Sőt, már a rablás napján, a kórházból visszatérve kinyitotta az üzletet. Valami azonban nem hagyja nyugodni:

Az idősebbik elkövető valamennyire törte a magyart, mivel tudomásom szerint sokáig a debreceni menekülttáborban lakott, valószínűleg itt szerzett nyelvtudást. Mivel már ekkor is bűncselekményt követett el, kitoloncolták az országból. A tiltás ellenére hamis iratokkal visszatértek

– vezette fel az ékszerész. Úgy tudja, Debrecenben volt egy szintén szerb kapcsolata a testvéreknek. Tőle bérelték a rablásnál használt Seicentót, és – helyismeret hiányában – feltehetőleg hozzá indultak, amikor a Csapó és a Csillag utcán a rendőrök elől menekülve nekiütköztek egy autónak.

A tulajdonos úgy gyanítja, valószínűleg nem a testvérek találták ki a rablást, hanem több társuk is lehetett a városban. Úgy sejti, debreceni segítőik korábban többször jártak az üzletben, így informálták őket arról, hogy a tulajdonos egyedül tartózkodik a boltban.

Horváth Béla átgondolva az akkor történteket, úgy gondolja, rosszabbul is végződhetett volna az eset. Vagy akár megismétlődhet később. Akár az ő üzletében, akár a máséban. Ezért a Naplóval közölte,

hajlandó tekintélyes pénzösszeget adni annak, aki információval szolgál az esetleges bűnszövetkezet tagjairól. 

HL