Trianoni megemlékezés Derecskén: az összetartás erősebb, mint a határhúzás

Az igazságtalanság 102 év múlva is az marad – mondta Koncz Hunor János, az erdélyi Székelykeresztúr polármestere szombaton a derecskei trianoni megemlékezésen, amelyen tizenhét szervezet helyezett el koszorút a templom előtti szobornál. Az eső a térről az Istenházába szorította az ünneplőket, e miliőben pedig még inkább lélekig hatoltak a testvérváros vezetőjének nagypéntekkel párhuzamot vonó szavai. – Értünk és a mi megmaradásunkért zúgnak a harangok ma szerte a Kárpát-medencében. Zúgnak a megemlékezés és a tisztelet hangján, mert ma van a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója. És zúgnak, mert június 4-e gyásznap minden magyar számára, éljen bárhol a világban. Az ítélettel keresztre feszítették hazánkat, Magyarországot a nagyhatalmak, mert a vesztes oldalon került ki az első nagy világégésből. A többi vesztessel ellentétben azonban nem megbüntetni, hanem kivéreztetni, megölni akarták. Olyan emberek millióit büntették, akik mentek, mert hazájuk szólította őket – fogalmazott.

A szemet gyönyörködtető népviseletbe öltözött határon túliak arckifejezését érdemes lett volna mementóként festményben megörökíteni, amikor így folytatta a városvezető: – Gondoljanak csak bele, mit érezhettek nagyszüleink, dédszüleink 1920. június 3-án Székelykeresztúron, egy Derecskéhez hasonló kis mezővárosban! Biztosan az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy csoda fog történni. Egy fáradtságos nap után, este még szeretett hazájukban feküdtek le, reggel pedig egy másik országban ébredtek. Ugyanazt a hegyet látták, mint máskor, a Jézuskiáltót, de már egy idegen országban voltak.

Egyetlen magyar nemzet

A nagypéntekre utalván a feltámadás örömét is elénk tárta Koncz Hunor János: – A 102 megpróbáltatásokkal teli esztendő után magyar közösségeink a szülőföldjükön élnek, terveznek, építkeznek, teremtenek jövőt az utánuk következő nemzedéknek Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Horvátországban, Délvidéken, az Őrségben vagy éppen Muraközben. Ez csakis azért van így, mert van hitünk, kitartott a reményünk, és meg akartunk maradni. Trianon megtanított minket, hogy akkor is boldogulni tudjunk, ha magunkra maradtunk és akkor is talpra tudjunk állni, ha csak magunkra számíthatunk. Bár a békediktátum rendelkezéseit nem írhatja felül semmi, a kiterjesztett magyar állampolgárság mégis nagymértékben hozzájárul annak a tudatnak a megerősítéséhez, amely egyetlen magyar nemzetet feltételez és az országhatárokat egyszerű, csupán fizikai határoknak látja. Ma már közjogi értelemben is egy nemzet vagyunk – zárta.

Őrzik és éltetik

A felvidéki testvértelepülés, Deresk első embere, Mária Duszová ünnepi beszédét hasonló érzések ihlethették. Szólt a történelmi esemény tragikus következményeiről, a magyar kormány támogatásáról, az elszakított területeken élők anyaországhoz tartozásáról. Hangsúlyozta: bárhogy is akarták, öntudatunkat, méltóságunkat nem tudták földbe döngölni. A magyarság 102 éve emlékezik, őrzi és büszkén vállalja múltját, hagyományait. Az esemény emelkedettségét fokozta Erdős Fruzsina Éneke és Tóth Zsolt gitárjátéka. Az ünnepély a Kárpát-medencei kulturális szervezetek tagjainak viseletbemutatójával, kézműves foglalkozásokkal, a Szeredás Népzenei Együttes és a Sárándi Dalárda műsorával folytatódott, majd tűzgyújtással, tűztánccal zárul. 

HaBe