Az Aranybikában is szállásoltak el katonákat az első világháború idején

Egy hónappal a szarajevói merényletet követően, 1914. július 28-án, az Osztrák-Magyar Monarchia által Szerbiának küldött hadüzenettel robbant ki az első világháború, vagy ahogy a kortársak hívták: a Nagy Háború. Az azóta eltelt több mint száz év miatt ma már nem találkozhatunk olyannal, aki első kézből szolgálhatna információkkal arról, mi is történt az alatt a négy év alatt a frontokon vagy a hátországban. Viszont maradtak fent dokumentumok, fényképek, tárgyi emlékek, újságcikkek és levelezések is, amelyek bepillantást engedhetnek az érdeklődők és a kutatók számára elődeink háborús mindennapjaiba. Ilyen iratokat őriz többek között a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára is.

– A megyei levéltárakban sokkal többet tudhatunk meg arról, hogy az egyszerű emberek hogyan élték meg mindennapjaikban a háborús események következményeit. Ez talán még jobban érdekelheti az átlagembert, különösen a mostani háborús, inflációs időszakban – mondta megkeresésünkre Szendiné dr. Orvos Erzsébet, a megyei levéltár igazgatója. 

Bár a civil lakosság a háború idején többségében nem volt kitéve katonai támadásnak, azonban annak következményei megjelentek a gazdasági, társadalmi és politikai életben. 

– A háború kitörését követően nem sokkal elindultak a jótékonykodási kezdeményezések. A Debreczeni Újság korabeli tudósításából például kiderül, hogy a városban az első gyűjtőkocsi a Csapó utca elejéről indult 1915. április 20-án. Hajdúböszörményben is több ezren fogadták a vöröskeresztes küldöttséget, és a források szerint 2 ezer koronánál is több készpénzt gyűjtöttek az egyéb adományok mellett; Hajdúszoboszlón ugyanakkor 40 szekérnyi adomány jött össze – ismertetett néhány adatot a főlevéltáros. A téli időszakban pedig az asszonyok kötött holmikat küldtek a frontra, amelyeket például az Aranybikában szervezett kötőzsúrokon készítettek. Karácsony közeledtével ajándékokat küldtek.

Debrecen is kivette részét a segítségnyújtásból

A városokon átvonuló katonáknak Katona Otthonokat létesítettek, ezek egyikét 1915. február végén az Aranybika szállodában alakították ki, ahol a katonák valóban otthonosan érezhették magukat: újságokat olvashattak, miközben forró teával kínálták őket, a levelezéshez toll és levélpapír állt a rendelkezésükre. Időnként katonazenekar játszott, és minden vasárnap mozielőadás volt. Szendiné dr. Orvos Erzsébet elmondta, hogy erről például a Debreceni Képes Kalendárium 1917-es száma is ad információt, amely szintén fellelhető a levéltárban.

Debreceni kezdeményezésű, országos mozgalom volt az elpusztult falvak felépítése. Debrecen város vezetése, amikor értesült egy Sáros vármegyei falu (Zboro) borzalmas pusztulásáról, úgy döntött, hogy közadakozásból újjáépíti. Így jött létre Debreczenfalva 1915 decemberére. A tanácsülési jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy ekkor 62 ház került tető alá

– emelte ki érdekességként. A hadiipari termelés nyersanyaghiánya miatt indult el például az „Aranyat vasért” lakossági gyűjtés, a város a Városháza udvarán lévő Szabadság szobrot (más néven „Vas Zsuzsit”) is felajánlotta a hadviselés céljaira: ágyút öntöttek belőle. Erről Debrecen Város Közgyűlésének és a Törvényhatósági Bizottságnak az irataiban olvashatunk. Idővel a város harangjait is felajánlották, összesen 15 darabot, melyek közül a Nagytemplom nagy múltú Rákóczi harangja mentesült, de a Kistemplom 1729-ben készült harangja nem. – Miután a hadiköltségek előteremtése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, a kormányzat a háború finanszírozásába a hadikölcsön jegyeztetésével a polgárokat is be akarta vonni. A levéltári iratok között számos plakát és irat található, amelyek hadikölcsönök jegyeztetésére hívják fel a figyelmet – tette hozzá.

– A termelés visszaesésével járt az infláció, és virágzásnak indult a feketepiac. A városiak szokatlan helyzetben találták magukat, amikor egyszer csak nem számíthattak többé a piacokra. Új szakácskönyvek jelennek meg, illetve receptek terjednek a háziasszonyok körében, hogy miként lehet olcsón jó és tápláló ételeket főzni. Ekkortól főzték a hamis gulyáslevest, a húsos ételek helyett főzelékeket és krumplis ételeket készítettek. Ezek a szakácskönyvek is érdekes lenyomatai a háborúnak – mutatott rá a levéltár igazgatója. A munkaerőhiány miatt mezőgazdasági és földmunkára hadifoglyokat alkalmaztak. Az orosz hadifoglyok többsége a Gőztéglagyár melletti táborban volt elhelyezve. A Hortobágyi Halastavak földmunkáit is zömmel ők végezték.

Személyes történetek a megsárgult lapokon

A Nagy Háború kapcsán még 2014-ben felhívást tettek közzé, hogy a családoknál otthon lévő dokumentumokat – akár csak digitalizálás céljából is – osszák meg és juttassák el a levéltárhoz. A felhívásra nagyon sokan jelentkeztek és adtak át értékes iratokat, fényképeket és naplókat.

– Kaptunk például fényképeket és egy naplót az 1914-es évből. Az eredeti tulajdonos századosként szolgált a galíciai fronton, és sorra fényképezte, illetve naplójában le is írta a csatamezőkön történteket. Lefényképezte például, amikor a bunkerben a tisztek szabad idejükben borozgatnak, mellettük pedig teljes hadfelszerelésben egy cigány zenekar húzza a nótájukat – mutatta be a főlevéltáros.

A hajdú baka emlékezete

A kortársak által csak Nagy Háborúnak nevezett első világégés négy éve alatt több millió katona hagyta el szülőföldjét és harcolt az akár 600 kilométerre lévő frontokon. Hajdúböszörmény is több ezer honvédőt adott a császári és királyi hadseregbe, valamint a magyar honvédségbe, akik emléktárgyain, naplóin keresztül az utókor is bepillantást nyerhet a frontvonal mindennapjaiba. Egyebek mellett ezt mutatja be a Hajdúsági Múzeum tematikus kiállítása.

Amikor eljutott a háború híre Hajdúböszörménybe, itt is ugyanolyan üdvrivalgással fogadták azt, mint a birodalom többi részén. A lakosság akkor kicsivel több mint 28 ezer fő, amelynek fele férfi volt. Nyolcezren voltak hadrafoghatók, melyből közel 4 ezer főt soroztak be

– tudtuk meg Nagy Zsolttól, a kiállítás kurátorától.

A kiállítótérbe lépve középen egy faoszlop tárul a látogató elé, melynek iránymutató nyilai egy-egy kulcsfontosságú helyszínt és annak a városhoz mért, légvonalbeli távolságát mutatja meg. Szarajevó, Dukla-szoros, Lemberg, Doberdó és Trianon nevei olvashatók.

– Az oszlop törzsén 883 bevert szög jelképezi azt, hogy mennyi hajdúböszörményi katona nem tért vissza. A háború két végpontja között azok a kiemelt frontok szerepelnek, ahol a legtöbb böszörményi katonát foglalkoztató egységek harcoltak – ismertette a történész. A besorozott hajdúsági férfiak jelentős része a császári és királyi 39. és 3. honvéd gyalogezred állományaiba kerültek. – A debreceni toborzású ezredek katonái az I. világháború során is bizonyították rátermettségüket. Az alföldi bakák, köztük a böszörményiek a legvéresebb harcok sűrűjében állták a sarat az ellenséges hadakkal szemben. Ott voltak az orosz front embert próbáló ütközeteinél, végigküzdötték a Doberdó-fennsík szikláiba vájt lövészárkokban az olasz front kegyetlen csatáit. A vitrinekben őrzött tárgyak és dokumentumok ennek az ellenállásnak a bizonyságául szolgálnak – mutatott körbe a szakember.

Az alföldi terephez szokott katonáknak nem volt könnyű megküzdeni a hegyvidéki tereppel. A több tíz kilogrammos menetfelszerelés, a kevés és akadozó ellátmány és a folyamatos készenlét miatt volt, hogy az háború utolsó éveire ötven kilogramm alá fogytak a magyar katonák.

Tengerész az Alföldről

A terem vitrinjeiben különböző tárgyi emlékek – mint levelek, naplók, fényképek – mutatják be a világháború egyes részeit. Az egyik ilyen tárolóban található Kiss Sándor tengerész leszerelő emléke is.

– 1910-ben már a monarchia tengerészeként szolgált, majd 1914-ben az általános mozgósítás alkalmával visszarendelték. Az S.M.S. Viribus Unitis csatahajón – a Monarchia zászlós hajóján, amelynek Horthy Miklós volt a vezénylő parancsnoka – teljesített szolgálatot egészen 1919. évi leszereléséig – ismertette Nagy Zsolt. Itt látható még egy 95M Mannlicher karabély és egy Mauser K98k ismétlőpuska is. Ez utóbbi a második világháborúban a németek által használt ikonikus fegyver a Mauser K98a utóda és azért került be, mert a látogató gyerekek gyakran összekeverték 95M Mannlicherrel. – A polc alján kaptak helyet még további iratok is, köztük H. Varga Imrének, Károlyi Gáspárnak a hadifogságban írt háborús naplója. Előbbi feljegyzéseiben például megjelenik Baltazár Dezső, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, aki istentiszteleteket tartott a frontokon. Ez a részlet az olasz frontról íródott – tette hozzá.

A tematikus kiállítás másik érdekes része az érkező oldallal szemben lévő falszakasz, amely egy lövészárok belső támfalát ábrázolja.

– Az alsó deszka támfalát és „termésköves” szakaszát kötésben egymásra helyezett homokzsákok fedik le. A mellvéd közé ékelődött lőrésből egy korabeli ismétlőpuska másolatának csöve nyúlik ki az isonzói frontra jellemző folyamatos éberséget és harcra kész állapotot jelezve – vezetett körbe a történész. A falba süllyesztett vitrinek fogolytáborokban készített emléktárgyak, illetve tábori kulacsok voltak. Mint megtudtuk, az Isonzó-völgyének nyarain csupán fél liternyi víz volt a frontvonal első szakaszában harcoló katonák fejadagja. A támfal előtt pedig egy baka viaszbábuja ül, kezében kedvesének fényképével, akit lehet, már sosem láthat viszont.

Bekecs Sándor