Folkhétvége: mesterség és mulatság Hajdúszoboszlón

Van-e tulipán, ami soha el nem hervad? Ötszörös igennel felelt a 27. Szoboszlói Folkhétvége kézműves utcája. Az egyik sátorban mézeskalácsra pingálva találtam az ilyenformán örökké virító virágot, kevéssel arrébb asztalterítőre hímezték épp, egy másik művész a süthető gyurma egy különleges fajtájával dolgozva ékesítette az ékszereket a múlhatatlan motívummal, de fénylő kerámiadíszként is virult egy standon. Középtájon pedig Hutkai László díszített övein láttam, vékonyka bőrszíjakból „varrt” virágmintát. A négydiplomás népi iparművész a pedagóguspálya grádicsain lépdelt a nyugdíj előtt, s már fiatal korában is igyekezett mindenféle kézműves mesterséggel bővíteni saját, majd diákjai tudástárát. Megtanulta a fafaragást, szövést, a bőrrel a kilencvenes évek közepétől kezdett el komolyan foglalkozni. Gyönyörű, a gépi pontosság igényével díszített tárgyak mellett ülve szerényen nyilatkozó idős férfi szemében valami új fény csillant, amikor a szironyozási technikáról kezdett beszélni.

Ez tulajdonképpen egy bőrszállal való hímzés, ám a beszúrt tű nyoma megmarad a bőrön, így nincs lehetőség javításra, rengeteg gyakorlást igényel. 

Hogy mennyire aprólékos munka ez, jól mutatja: a Pap Gábor művészettörténész hetvenedik születésnapjára ajándékozott szűrre hetekig alkotta a szűrszíjat. Galánfi András Kossuth-díjas magyar népművész kérte fel a feladatra, ez pedig annak ékes bizonyítéka, hogy Hutkai László kiemelkedően alkot e technikával. A debreceni mestertől nemcsak a kézműves tudását érdemes magunkba szívni, hanem a folytonos fejlődésre való törekvését, az alkotás iránti lelkesedését. Jelenleg egy békéscsabai tanfolyamon okít bőrművességet, illetve készül egy pályázatra, szeretné újraalkotni a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményben látott egyik különleges szironyozásos tüszőt.

Megcsodáltam még felesége, Rozika horgolt kincseit is. Ő tanítónőként rengeteg gyermeket tanított meg írni-olvasni. Ahogyan akkor, úgy ma is fontosnak tartja, hogy a kicsik életében hangsúlyos szerepe legyen a kézműves tevékenységeknek. A manualitással együtt ugyanis fejlődik a csemeték észjárása is.

Családbarát rendezvény

Tőlük néhány méterre találkoztam a helyi Kovács házaspárral. Mint mondták, sokat dolgoznak saját vállalkozásukban, ezért minden program jóleső, ami kimozdítja őket a hétköznapi tevékenységek sorából. Emese a kezdetektől kilátogat a rendezvényre, így a kézművesek jó részét már ismerősként köszönti. Mindig is közel állt szívéhez a folklór, kedveli a kézzel készített tárgyakat. Nem is tartottam fel őket tovább, hogy az óvónő végzettségű Emese végigpásztázhassa, milyen újdonságokkal érkeztek idén az alkotók, de megsúgtam neki, hogy a sor végén mesés ékszerek várják.

A gyermekek játszórészénél értem el Sós Csabát, aki két éve szervezi az eseményt. Tőle tudom, hogy a csaknem negyven kézműves kiállítón túl, idén nyolc gasztronómiai, valamint természetes kozmetikai, gyógyászati termékeket bemutató standdal igyekeztek a közönség kedvére tenni. A másik újítás, hogy a lehető legcsaládbarátabbá próbálták varázsolni a rendezvényt, ezért különböző fajátékokat, hintát, csörömpöldefalat és arckivágásos fényképfigurákat is kiállítottak a fürdő bejáratához. A felújítás miatt most el kellett távolodni kissé a Harangháztól. A színvonalas termékeket kínáló kézműves utca és az igényes népzenei, valamint néptáncos produkciók tekintetében azonban követi elődei nyomát a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár vezetője. 

A háromnapos programsoron a két színpadon fellépett számos néptánccsoport és zenélt többek között, a Kerekes Band, valamint a Csík Zenekar. Utóbbin a szabadtéri színpad oldalainál is embersereg állt, s énekelte a népzeneire hangolt LGT-dalt: Ugye, mi jó barátok vagyunk? 

HaBe