Már híd sem kell, hogy átsétáljunk a Vekeri-tavon – Friss fotókkal!

A stég mellett hetykén magasló vízszintmérőnek nem sok funkciója van most: még a legalacsonyabb értéket jelző felfestés fekete vonalát sem koptatja nedvesség. A tó közepén álló víz emlékeztet legfeljebb az egykor festői környezetre, egyébiránt a szárazság gyötörte kopár látkép fogadja az arra járót. Sok száz métert tehetünk meg a tó fenekén, még különleges képesség se kell hozzá.

Talán bedurranhattak a karizmai annak, aki egykor leúszta azt a távot a tóban, amit most legyalogolhatnak a kirándulók. Az élővilág egykori gazdaságára a megmaradt vízből kortyoló madarak, napozó békák, hangosan ciripelő tücskök emlékeztetnek, de sajnos az állatok tábora a kisebb, az eldobált szemétből látásra több akad.

A stég mentén eldobált üvegek, papírpoharak gondolkodtatnak el: mégis, még így is népszerű volna az egykor virágzó pihenő- és kirándulóhely? Aztán megállapítjuk az elkeserítő tényt, most pedig igencsak könnyebb volna összeszedni…

Megoldás lehet a projekt

Ahogy arról korábban már írtunk, a Vekeri-tó (vagy Kati-tó vagy Alsó-Paci-víztározó) létrehozását a FEFAG (Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság, a Nyírerdő Zrt. jogelődje) 1974 januárjában rendelte meg a TIVIZIG-től. A tó vízutánpótlását a Kati-éren keresztül biztosították. A Vekeri-Pihenőközpontot 1976. április 30-án ünnepélyes keretek közt nyitották meg a látogatók előtt. A jelenleg ismert szomorú helyzetre a Civaqua-program lehet megoldás – legalábbis minden remény szerint. A Keleti-főcsatorna vízbázisára épülő fejlesztés első ütemének megvalósítása 2021-ben elkezdődött. 

BBI, HBN