A 6262. ugrás végzetes volt – legendás ejtőernyős nyugszik a szoboszlói temetőben

Szülő, nagyszülő, dédszülő, barát, testvér – különféle szálak fűzhetnek bennünket a temetőkben nyugvókhoz. S hány ismeretlen sírjánál sétálunk el, míg elérünk a szerettünkhöz? Hány kőre, fejfára vésett nevet olvasunk el, míg a fájón ismerőset meg nem pillantjuk? Hány élet, hány történet, hány hős van a virágokkal és mécsesekkel díszített sírok mélyén? Debrecenben időnként vezetett temetői sétán segítenek abban, hogy a cívistörténelem nagy alakjainak tetteit ne feledhessük el, s minél többet megtudjunk arról, kik nyugszanak a köztemetőben. Természetesen nemcsak a megyeszékhelyében helyeztek örök nyugalomra olyanokat, akiknek élete figyelemre méltó.

Most a hajdúszoboszlói temető egyik sírjánál jártunk. Ez a felirat állt rajta: Hüse Károly őrnagy (1940-1978) a Néphadsereg hősi halottja.

Hüse Károly életéről a Szoboszló Képeskönyve így ír: Hüse Károly 1940. február 5-én született Hajdúszoboszlón, az I. sz. Általános Iskolában 1954-ben végezte el a 8. osztályt. Szoboszlóról Budapestre vezetett az útja, ahol szakmunkásképző iskolába járt, péktanuló lett, a bizonyítvány megszerzése után két évig szülővárosában a Kossuth utcai pékségben dolgozott. Ekkor már az ejtőernyőzés szerelmese volt.

A legendás ejtőernyős sportolóról Görög Sándorral, az őrnagy gyerekkori barátjával emlékeztünk meg. Felidézte, Hüséék a repülőtér mellett laktak, s bár eredetileg pék akart lenni, hamar az ejtőernyőzés szerelmese lett. A magyareje feljegyzése szerint 1954-ben jelentkezett a helyi Magyar Szabadságharcos Szövetség (rövidítése MSZHSZ) – a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) elődszervezete – klubjába, ahol társaival együtt az ejtőernyős sportot választotta. Gyorsan elsajátította az elméleti és a gyakorlati ismereteket 1954. március 29-én végrehajtotta első ugrását. Élete ettől kezdve összekapcsolódott ezzel a kivételes bátorságot és ügyességet kívánó sporttal. Gyorsan haladt előre, – már a Magyar Honvédelmi Sportszövetség sportolójaként (MHS) – az ejtőernyős felkészülésben 19 évesen a nemzeti válogatott tagja lett.

Sanyi bácsi úgy fogalmazott, annyira jól ment neki az ugrás, hogy nemzetközi versenyekre is elment. A honvédség attól a perctől kezdve felkarolta, majd Szolnokra került, nagyobb versenyekre ment és jó eredményeket ért el.

Nemzetközi és hazai sikerek

Az aranykoszorús ejtőernyős az 1960. évben hívták be katonai szolgálatra, a hadseregben is az ejtőernyősökhöz kapott beosztást. 1960-ban célba ugró magyar bajnok, illetve a válogatott keret tagja lett. Feleségével a reptéren ismerkedett meg, természetesen ő is ejtőernyős volt, 1962 nyarán házasodtak össze. Két fiúgyermekük született.

1964-ben Gödöllőn 1000 méteres késleltetett célba ugrásban országos és egyúttal világcsúcsot állított fel. Sportolóként szinte az egész világot bejárta, 1976-ban az olaszországi világbajnokságon történelmi, 5. helyezést ért el, melyet addig magyar sportoló még soha nem ért el. Ötszázadik ejtőernyős ugrását 1962-ben hajtotta végre, ezt követte 1965-ben az ezredik, 1968-ban a kétezredik, 1971-ben a háromezredik, 1974-ben a négyezredik, 1976-ban az ötezredik, végül 1977-ben a hatezredik, Kubában. A világon ő volt az ötödik, aki elérte ezt az ugrásszámot.

 – idézte fel a több évtizedes emléket Sanyi bácsi. Mint mondta, miután barátja elkerült Szoboszlóról, telefonáltak olykor, s mindig szólt, mikor jönnek a fürdővárosba. Jószívű emberként emlékszik vissza rá, a halálhíre teljesen lelombozta őt.

Hüse Károly századost a Honvédelmi Miniszter a Néphadsereg hősi halottjává nyilvánította, posztumusz őrnaggyá léptette elő. Hajdúszoboszlón katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a köztemető díszsírhelyén.

 – emlékezett vissza Sanyi bácsi. Hüse Károly nevét versenyek is öregbítik, megemlékezéseket olykor szülővárosában és Szolnokon egyaránt rendeznek tiszteletére, bár gyerekkori barátja szerint még ennél is több járna a legendás ejtőernyősnek.

KD