2022.11.29. 16:42
Félidejéhez ért a debreceni Civaqua-program
A történelmi jelentőségű vízügyi beruházással 2023 második felére helyes mederbe kerülhet vissza a hajdú-bihari megyeszékhely vízháztartása.
Javában zajlik a Tisza vizét Debrecenbe hozó vezeték kiépítése, felvételünk október 6-án, a Bodaszőlőnél tartott bejáráson készült
Forrás: Napló-archív
Az Országos és a Tiszántúli Vízügyi Főigazgatóság szervezésében összegezték kedden a Civaqua-program jelenlegi állását az Innovációs Központban.
Papp László, Debrecen polgármestere a köszöntőjében elmondta, hogy Magyarország legjelentősebb vizes projektje 50 százalékos készültséget mutat. Felidézte, hogy a beruházás gondolatát az 1970-es években fogalmazták meg először.
– Hosszú előkészületi munkálatok után az utóbbi időszakban Debrecen gazdaságfejlődési sikerei miatt is felértékelődött a víz kérdése. A program nem a város vízellátását, hanem vízháztartását hivatott helyretenni, így nem az iparfejlesztés, hanem a környezeti és lakossági igények kiszolgálására született meg – mutatott rá.
Papp László kiemelte, hogy Debrecen vízellátása és vízháztartása hosszú távon is biztosított, és 2023 második félévétől a város olyan mennyiségű vízzel gazdálkodhat majd, mint talán soha, vagy csak a régmúltban. Kitért arra is, hogy felszíni vizek híján fontos szempont volt a termőföldek öntözhetősége is, a többletvízhozam ezért a környező területek vízháztartásának javítását szolgálja majd.
A második ütem kapcsán a polgármester arra is emlékeztetett, hogy a program folytatásával a Nagyerdő vízháztartása és a jóléti tavak vízpótlása lesz a cél. Kitért a Future of Debrecen ötletpályázatára is, mert az ott bemutatott és díjazott tervek részei lesznek a jóléti fejlesztésnek.
– A Vekeri- és a Fancsika-tavak, valamint a Tócóvölgy fejlesztése társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is kielégít majd – összegzett.
Forrás: Molnár Péter
Láng István, az OVF főigazgatója elmondta, hogy a vízgazdálkodás nemcsak Debrecen fejlődésével, hanem azzal az aszállyal is versenyben van, mely 1931 óta az összes hazai rekordot megdöntötte.
– Vízhiánnyal kell számolnunk, és nagy a lemaradás, ami már a Keleti-főcsatornával kapcsolatban is bebizonyosodott. Most tartunk ott, hogy csak egy évet kell várni, hogy a víz elérje Debrecent – jelentette ki , majd hozzáfűzte: látva a fejlődést, Nyíradony és Hajdúsámson irányába is jut majd az ideérkező vízből. – A cél, hogy Debrecen vízellátása kiteljesedjen – összegezte.
Kincses Dániel a tiszántúli főigazgatóság képviseletében arról beszélt, hogy a vállalat életében mérföldkő a beruházás. A szakember az 1974-es fejlesztési terveket idézte fel, majd kivetítőn szemléltette az épülő szivattyútelep, vezetékrendszer és a további műtárgyak kialakítását.
Forrás: Molnár Péter
– A munkatelepen most gépészeti és elektromos tervezés van folyamatban, a vezetékfektetés több mint 90 százalékos készültségű, az egész éves ütemes haladásra pedig azért volt lehetőség, mert a szárazság kedvezett a munkakörülményeknek. A Tócó medrében összesen 19 műtárgy valósul majd meg – szögezte le.
SZD
Hosszú tervezés, hosszútávú megoldások
A Hajdú-Bihar megyei vízügyi fejlesztés továbbgondolásával az 1976-os terveket a 2000-es években porolták le, és dolgozták ki részletesen a Civaqua mai változatát.
A fejlesztéssel a Keleti-főcsatornából szállítanák el a Tisza vizét egy földalatti vezetéken keresztül egészen Debrecenig. A Hajdúhátság emelkedőjén szivattyú segítségével juttatnák át a vizet.
Józsától északra a vezeték keresztezné a Tócó-patakot, így képes lenne a patak vizének pótlására, és a lassan kiszáradó Tócó újraélesztésére. A patak vize az új Debreceni Víztározóba folyna, ami a város délnyugati részének nyújtana friss, állandó vízfelületet.
A vezeték Pallag irányában folytatódna, ahol újonnan létrehozott víztározókat töltene fel. A Nagyerdőt a víztározókból kivezetett földalatti, csepegtetős öntözőcsövekkel (drain csövekkel) hálóznák be, melyek közvetlenül a fák gyökérzetét locsolnák. Ez megállíthatná a tölgyek csúcsszáradását és a Nagyerdő lassú pusztulását.
A víz ezután a Kondoros- és a Cserei-éren keresztül összekötők segítségével egészen a Fancsikai-tavakig jutna, friss utánpótlással látva el a víztározókat. A kedvelt horgásztavak élővilága innentől nem lenne kiszolgáltatva az esővíz kiszámíthatatlan ingadozásainak, és a tavak állandó vízfelületekké alakulnának át.
A vezeték végül a Vekeri-tóig tartana, és megoldaná annak folyamatos vízpótlását. A tóba visszaköltözhetne a vízi élővilág, és újjáéledne a tó körüli pihenő- és kirándulóövezet is.
