Ilyen volt, ilyen lett a debreceni Petőfi tér

Ahogy arról beszámoltunk, csütörtökön hivatalosan is átadták a megújult Petőfi teret Debrecenben. Az egy évvel ezelőtt megkezdett munkálatok során kialakítottak egy 400 négyzetméteres tavat, mellé egy faburkolatú teraszt – melyhez később csatlakozik egy grillpavilon –, továbbá egy építészettörténeti tanösvényt is.

Mindezek mellett hulladékgyűjtőket, ivókutakat és kerékpártámaszokat is telepítettek; megújult a környéken több út- és járdaszakasz, csomópont, valamint a tér ikonikus, névadó alkotásának, Petőfi Sándor szobrának a restaurálása is részét képezte a projektnek.

Debrecen „kapuja” az idők során számos arcát mutatta, egy korábbi cikkünkben felelevenítettük, hogyan is festett azokban az időkben, amelyekre élő ember nem, vagy már csak nagyon kevesen emlékezhetnek. A mai Nagyállomás és Holló János utca között elterülő Petőfi tér a lánglelkű költőről kapta a nevét, aki 1843-44 telén abban a – bitófára néző – házikóban fagyoskodott, mely a mostani tér délkeleti szegletében állt. A hely kezdetben csak az indóház és a mai Wesselényi utca között feküdt. 

A neve 1863-tól 1927-ig Népkert volt, utána lett Petőfi, de még akkor is ugyanannyi területen. A mediterrán oázis másik ékessége a Nagyállomás palotája volt, mely 1902 nyarán nyílt meg Pfaff Ferenc tervei révén. A gyönyörű épületegyüttest 60 éve bontották le.

A mostani Holló János és Wesselényi utcák között nem tér volt, hanem szép utcák húzódtak ott: a Hunyadi, Deák és Várad utca is. Rajtuk pedig a Royal Szálloda, a törvényszéki palota és a nagy zsinagóga is tündökölt. A ma ismert tér méretének létrejöttében az 1944-es bombázások csak részben játszottak szerepet. Sok épület a légicsapások miatt tűnt el a föld színéről, de több túlélő háznak a „városrendezés” okozta a vesztét. Így mára a kamarapalota, részben a törvényszék és a szemközti kollégium maradt meg.

Az új lakóházak tervezésében Mikolás Tibor, valamint a Nagyállomás megalkotásában közreműködött Sajó István is szerepet kapott. A parkot szépen beültették, és az 1960-ban, április 4. tiszteletére átadott szökőkút is szolgálta az arra járókat. Ott magasodott a sokak számára felejthetetlen repülőszobor, aminek a rendszerváltáskor veszett nyoma.

A modern állomásépületet 1961-ben adták át, a régi palotát csak ezt követően bontották le. Szomszédságában 1973-ban épült meg a 22 emeletes toronyház is, amiben egy kisvárosnyi ember elfér, hiszen kétszáznál is több lakása van. Debrecen egykori legnagyobb zsinagógája (44 méter magas) akkor már 11 éve nem létezett. A több mint ezer férőhelyes imahelyet 1897 szeptemberére építette meg Jacob Gärtner tervei alapján a debreceni Schneider István. Az 1944-es bombázások a zsinagógában is kárt tettek, de nem végzeteseket. Viszont a helyreállításakor emberi mulasztás miatt a tetőzete meggyulladt, és elpusztult. Az 1948 októberétől kupola nélküli zsinagógát végül „városrendezési okokból” bontották le.

Mellette ragyogott az 1907-ben megnyílt Royal Szálló, ahol villanyvilágítás, fürdő, központi gőzfűtés és kioszk is szolgálta a vendégeket. A pazar hotel, ahol egykor Ady Endre is megfordult vendégként, nem élte túl az 1944-es légicsapásokat. Az újonnan kiépített várostörténeti tanösvénnyel emléket kívánnak állítani ennek a régi Debrecennek, amely jelentős károkat szenvedett el a második világháború végén.