Patakokban is foly(hat)na a vér a Debreceni Vérellátóközpontban – de kevés a donor

Ahogy a napokban beszámoltunk róla, a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetének véradóünnepségén köszönetet mondtak a magas véradásszámú jubiláló donoroknak az önkéntes munkájukért, és egyúttal átadták az elismerést, hálát és annak tárgyiasult jeleként a Magyar Vöröskereszt kitüntetéseit. A rendezvény a véradókra hívta fel a figyelmet, hiszen november 27-e a magyar véradók napja, melyet a Magyar Vöröskereszt kezdeményezett 1988-ban, de már az ötvenes években is osztottak véradásért elismeréseket.  

– Nagyon komolyan vesszük eme nap megünneplését, hiszen a donorok anonim módon adnak vért, önkéntes a teljes véradás, költségmentes, és ezzel az önzetlen tettel láthatatlan hősökké válnak. Szabadidejüket áldozzák erre, illetve csendes szamaritánusként élik mindennapjaikat – méltatta a véradókat Piros Éva, a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének kommunikációs referense. Kiemelte: a donoroknak óriási a felelősségérzete, hiszen felismerik, hogy az egészségügy úgy működik jól, ha folyamatosan pótolva van a vér, illetve ha a vérkészleteket szinten tartják, továbbá belátják, hogy a gyógyuláshoz elengedhetetlen az ő segítségük. 

Széles Andrásné, a Magyar Vöröskereszt Debrecen Területi Szervezetének véradásszervezője úgy nyilatkozott, a donorok egész évben önszántukból nyújtanak segítséget a betegeknek, mindemellett ők adják az ott dolgozók munkáját is. – Nem egyszerű a mai világban véradószervezőnek lenni, nehéz a fiatalokat is bevonzani, és akik eljönnek hozzánk, azokat meg kell becsülni. Bizonyos korosztály felett az emberek egész más hozzáállást mutatnak az önkéntesség felé; egy elektronikus, felgyorsult világban élünk, ahol a véradást sokan nem tekintik fontos dolognak. Addig nem éreznek késztetést, míg egy közeli családtaggal vagy baráttal baj nem történik és vérre van szüksége. Sajnos, ki kell hangsúlyozni, hogy évről évre egyre kevesebben adnak vért – mutatott rá Széles Andrásné. Hozzátette: a Debreceni Egyetemen minimum két éve felvehető tantárgyként szerepel a véradás, az országban egyedülállóan még kredit pontot is ér. Elmondta, úgy látják a diákok szívesen kihasználják ezt a lehetőséget, de a szülők példája nagyon fontos szerepet tölt be ezen a területen is. – Ha egy családtag véradó, nagy valószínűséggel a gyermek is az lesz, van olyan rokonság, aki együtt jön vért adni a Bem téri véradó központba. Korán el kell ültetni a gyermekekben a tudatos segítségnyújtást – véli Széles Andrásné.

Londonból jár haza vért adni
A kabai Kovács Ádám már nyolc éve kint él Angliában, de a hazalátogatásai alkalmával nem csak a családtagokat nézi meg, hanem első feladatai közt szerepel, hogy Debrecenben vért adjon. Tizennégy évvel ezelőtt kezdett el véradásra járni, méghozzá három oka is volt minderre; az egyik, hogy biztos forrásból megtudja a vércsoportját. –  A család nem tudta megmondani, így egy olyan helyet választottam, mint a Debreceni Regionális Vérellátó Központ a Bem téren, ahol első kézből megmondták. Mindemellett a második okom, hogy megvizsgálják a véremet, így én is tisztában leszek az egészségi állapotommal, majd nem utolsósorban egy jó cselekedet: három emberéletet tudok megmenteni egy véradással – fogalmazott a 33 éves Ádám. Hangsúlyozta: kizárólag itthon szokott donor lenni, külföldön időpontot kell kérni, ami lehet, hónapokkal későbbre szól. – Eleinte próbáltam a haverokat, barátnőket rávenni, hogy jöjjenek velem, volt, aki csatlakozott hozzám, de végül nem tudom, mennyien maradtak rendszeres véradók. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egyszer sem voltam rosszul, mindig jól bírtam. Számomra már ez nem feladat vagy kötelesség, hanem egy természetes program; ha hazajövök, szinte azonnal a Bem térre veszem az irányt – mondta el Ádám, akitől megtudtuk azt is, irányított véradásokon nem szokott részt venni.

Együtt könnyebb

A debreceni, 29 éves Nagy Ákos viszont több alkalommal is ment már el konkrét személynek vért adni. – Egy volt kollégám édesapjának volt szüksége vérre, valamint egy másik munkatársamat műtötték, és az orvosa jelezte, hogy legalább két ember az ő nevére adjon vért, hogy az biztosítva legyen. Kollégáimmal rendszeres adunk vért, sőt, nagyobb cégnél is dolgoztam, ahol kihelyezett véradást is tartottak, így még könnyebb volt megoldani a segítségnyújtást. Szerintem, ha csapatban megyünk, könnyebb motiválni a másikat, hogy tartson velünk, mint először egyedül elmenni – véli Ákos, aki elárulta, hogy 0-ás, Rh-negatív a vércsoportja, és annak ritkasága miatt még nagyobb szükségét érzi, hogy véradó legyen. – Azért adok vért, mert fordított esetben, ha nekem lenne szükségem vérre, akkor legyen. Amíg Budapesten laktunk, a Közép-magyarországi Regionális Vérellátó Központba jártam, Debrecenben a Bem térre, de ha úgy esik a véradásom következő időpontja, akkor véradó napok keretében is elmegyek, hogy lecsapoljanak – fogalmazott Ákos. 

A fiatal egy igen ritka vércsoportba tartozik az ebbe tartozók univerzális donorok. 0-ás, Rh-negatív vért használnak a transzfúziókhoz minden olyan esetben, amikor valamilyen okból nincs lehetőség az alany vércsoportjának meghatározására, továbbá a gyenge immunrendszerű újszülöttek számára is ez a legmegfelelőbb. A 0+ vércsoportúak kaphatnak vért 0+ és 0- vércsoportúaktól is, utóbbiak számára viszont kizárólag szintén 0- típusú vér adható. ND