Alpakának udvarol a halápi teve – a Salánki Farmon jártunk

Farm, ahol élünk – fogad bennünket a rusztikus táblafelirat Salánkiék otthonának bejáratánál a fagyos szerda délelőtt.

A Salánki Farm több mint egy évtizede jött létre családi vállalkozásként – vág bele történetébe Salánki László, aki feleségével, Anikóval és három gyermekükkel él az erdő mellett. A teve Siófokról, az alpakák az Őrségből és Mezőberényből érkeztek a birtokra, melyen paradicsomi békességben élnek egymás mellett Hédi, a kecske, Geri, az egyéves Benett-kenguru, a nanduk, a kék és a fehér pávák, nyuszik, és sok más féle-fajta állat. Hamar előkerülnek a gyerekek is, akik nap mint nap a legtermészetesebb könnyedséggel rendezik az állatokat. Tamás kedvence a magának való egyéves kengurufiú, Vivien mindet egyformán szereti, a kis Lacitól pedig megtudjuk, hogy a teve csak akkor köp, ha eszik.

Szerelmi ügyek és úri igények

Ne gondoljuk azonban, hogy ebben a közösségben nincs szerelmi háromszög, magának való különc vagy szappanoperába illő romantikus drámaiság. László elmondta azt is, milyen érzelmi vihart hozott Csoki és Barnus, az alpakaházaspár életébe Szultán, a kétpúpú. 

– vázolja fel az aktuális kapcsolati problémát. Mint nem sokkal később megtudtuk, az emuk háza táján is találni bulvártémát. Ottjártunkkor már csak a meglehetősen viharvert tollazatú hím látványa árulkodott róla, de a farm gazdája meg is erősítette, hogy párzási időszak lévén a két nőstény bánt el az erősebbik nem utólag gyengébbnek bizonyuló egyedével.

Tyutyi, a fekete kakas a bennfentesek önhittségével járőrözött a megszeppent sarkantyús teknősök között, akikről kiderült, fázós népség, így – ha éppen nem a fotósunknak pózolnak – az infralámpa melegében vészelik át hideg időszakot. A hidegre nem, a nassolni valóra viszont annál finnyásabb a farm kenguruja, Geri, akinek kedvence a kezdetektől a háztartási keksz. Osztozkodnia nem kell a finomságon, nem úgy, mint az imént említett szerelmi háromszög kérődző szereplőinek: a teve után ugyanis – és ezért ne köpködjünk gyakran nyilvánosan – egyik állat sem hajlandó közös tálból falatozni.

Míg Muffin és Süti, a két dorper az állatfarm fekete(fejű) bárányaiként tisztes távolságból figyeli az eseményeket, vendéglátónk elmondja, hogy a reggeli és esti etetés-itatáson kívül napközben is több alkalommal kedveskednek a háziasított állatseregnek, simogatják őket, beszélnek hozzájuk azért, hogy egyre szelídebbek legyenek. 

Terveik szerint – tudjuk meg búcsúzáskor – a közeljövőben az erdő felé terjeszkednek majd, hogy egyszer hivatalosan is állatsimogatóként nyithassák ki a Salánki Farm kapuit. 

Szakál Adrienn