Szenvedélybetegségük elől menekültek az ondódi tanyára

Egy fehérre színezett ház a főúttól beljebb, a szántóföld mellett Debrecen-Ondódnál. Akár egy családi fészek is lehetne. Az épület mögött megmunkált, illetve gondozott földben a jó időnek és fekete zsíros talajnak köszönhetően rügyezik a cseresznyefa, zöldell a káposzta. A kerítéssel körbekerített termőföldön még egy kis üvegház is helyet kapott, a paradicsomok és paprikák otthonául szolgál ez, a főépülethez pedig egy szerszámosházat építettek. A telken a közel 15 Celsius fokos „januári meleget” kihasználva két fa között húzott zsinegen lógnak a kiterített ingek, pulóverek és törülközők. Minden normális. Egy rendezett ház, ahol jóllakott, doromboló cicák fogadtak a bejáratnál. 

Az ajtón belépve a szomorú valóság és a tiszta tények tárultak a szemünk elé. A ReFoMix Nonprofit Közhasznú Kft. által fenntartott rehabilitációs tanyán jelenleg 26 ellátott éli mindennapjait az 5-6 fős szobákban.
A bejárattal szemben az „üzenőfalon” fontos szabályok olvashatók, valamint a takarítási napló; napi bontásban, névvel ellátva van elosztva a takarítás. Miklósi Attila, a rehabilitációs tanya intézményvezetője kalauzolt körbe minket az épületben. Megosztotta, gondosan ügyelnek a ház karbantartására, illetve rendszeresen felügyelik, hogy az itt élők napi szinten tisztálkodjanak, emellett nemrég például lakógyűlést is tartottak a rezsiválság témájában. Attila elmondta, ugyan térítésmentesen élnek itt az emberek, de meg kellett nekik tanítani, hogyan tudnak takarékoskodni.

Sztereotípia él mindenkiben?

A helyszínen megtudtuk, hogy a ReFoMix által működtetett intézmények összesen 340 fő befogadására jogosultak a városban, ennek a kihasználtsága jelenleg is 100 százalékos, sőt a Dobozi és Wesselényi utcai menedékhelyet naponta 80-90 ember látogatja.

– fogalmazott Attila. Arról tájékoztatott, hogy jelenleg 60-80 olyan hajléktalanról tudnak, akik az utcán élnek.

– mutatott rá Attila. Elmondta, azt gondolják: a többi lakó kirabolja őt. – Sokakban él egy sztereotípia a hajléktalanok külsejét illetően: mindegyikük szakállas, ápolatlan és két rossz szatyorral a kézben járkálnak az utcán. Viszont, ha itt a házban körbenézünk, látjuk, nem így néznek ki a rászorulók. Ha a buszon leül valaki mellénk, honnan tudjuk megállapítani, hogy fedél nélküli? – vetette fel a kérdést.

Évek óta folynak sikeres foglalkoztatási programok a ReFoMix-nél. Ezekben a programokban a gondozottak szakmákat sajátíthatnak el, munkatapasztalatokat szerezhetnek, közelebb kerülve ezzel az elsődleges munkaerőpiac elvárásaihoz. – Vannak albérletes programjaink, amikor ki tudnak törni az emberek a hajléktalanságból. Tavaly 22 embernek találtunk lakást, és ebből közel 15 ember sikeresen vette az akadályt, kint is maradt, ez azt jelenti, hogy maguk finanszírozzák az albérletet, de természetesen ennek alapfeltétele volt, hogy munkát találjanak – osztotta meg Attila. 

 ND