Jegyzet: Adjunk esélyt az édesanyáknak!

Az uniós irányelvek és a magyar törvények megpróbálják megteremteni az esélyegyenlőséget a nők számára a munkaerőpiacon, a tapasztalat mégis az, hogy nagyon sokukat éri hátrány, ha kiderül, hogy kismama, vagy szülés után kisgyermekes anyukaként térne vissza a munka világába.

Számos nővel felvettem a kapcsolatot, hogy megosszák tapasztalataikat, s többségében happy enddel végződtek a történetek, a jó elnyerte méltó jutalmát, s megtalálták azt a munkahelyet, ahol elfogadják és tolerálják a kisgyermekes léttel járó helyzeteket. Mégis, szinte mindegyikük keserű szájízzel mesélte el, hogyan bánt velük egykori munkáltatójuk. Volt itt fenyegetés, nyomásgyakorlás, átverés, mintha egy szappanoperába csöppentünk volna, ez mégis a rideg valóság volt, ahol a nők kerültek megalázó élethelyzetekbe: ki nem fizetett bérek, egyoldalúan felmondott szerződések. Pedig az, hogy valaki édesanya, nem egyenesen arányos a rossz teljesítménnyel. Nyilván ilyen is akad. Eszemben sincs az édesanyákat piedesztálra emelni, köztük is vannak linkek, lusták, de igenis vannak olyanok is, akik megbízhatók, és erejükön felül próbálnak teljesíteni. Ahhoz azonban, hogy ezt bebizonyítsák, esélyt kell adni számukra, nem pedig élből elutasítani őket.

Hiszem, hogy a gyermekkel fűszerezett dolgos hétköznapok rugalmasságot követelnek mind az anyától, mind pedig a munkáltatótól. Ha ez a kettő találkozik, csodás eredmények születhetnek.

Pálfi-Tóth Zoé