Az endorfin miatt csobban évről évre a jéghideg Tiszába hetven felett is a debreceni orvos

A hideg víz olyan, mint a drog – állítja Skapinyecz József, aki az elmúlt 75 évében, több mint 200 jeges vizes csobbanáson van már túl. A hagyományokhoz híven idén február elején is megmártózott a Tiszában, három fiával és egy barátjával közösen. 

 – mondta a Hajdú Online-nak.

S hogy a debreceni orvosnak mikortól datálható a hideg vízben mártózás iránti szenvedélye? Megosztotta, kisgyermekkora óta vonzza a jeges víz. Bodrogkeresztúri kisfiúként az iskolából hazafelé télen imádott az árokban a hegyről lezúduló olvadt hólében sétálgatni. – Anyámnak eleinte azt hazudtam, hogy belecsúsztam, de amikor már szinte minden nap csuromvizesen mentem haza, valahogy nem hitte el – mesélte nevetve, majd elárulta, hogyan is lehet hozzászokni ehhez az extrém hideghez: elsősorban szeretni kell a hideget. Faluban annak idején nem volt még cserépkályha, semmi nem volt. Voltunk mi hárman fiúk, bebújtunk szépen a nagy ágyba, dunyhával betakaróztunk és melegítettük egymást, mint a malacok. 

Arra a kérdésemre, miért mártózik meg évről évre a jéghideg vízben, orvosként egy szóval válaszolt: az endorfin. 

– jegyezte meg. Ez a szenvedély átragadt a családjára is, fia rendszeresen vele tartanak a jeges folyóba. – Az egyik kisfiam 3 éves volt, amikor a nyakamba vettem és először lubickoltunk a 0 fokos vízben. Először sírt, de aztán megszokta – fűzte hozzá.

Életveszélyes helyzetek

A jeges folyó azonban korántsem veszélytelen. Skapinyecz József is többször került már meleg helyzetbe. – Az egyik legveszélyesebb merülésem 5 évvel ezelőtt volt. Alattam 5 méter mély víz, a folyó sodrása pedig 10-15 km/h sebességű volt. Combközépig álltam a túlparton az iszapban, vártam, hogy a derekam köré font kötéllel visszahúzzon a motorcsónak. Igen ám, de miközben a motorcsónak húzott, észrevettem, hogy vagy fél méter mélyen az iszapban rátekeredett a lábamra egy szederinda, ami meg bele volt gyökerezve a földbe. Össze-vissza marta a lábam, de kínomban végül sikerült lerúgni magamról. Ezt követően már vagy tíz perce úsztam a 0 fokos vízben, de a motorcsónak nem tudott kikötni. Megállt egy méterre a parttól, engem eközben a hosszú kötélen sodort a víz befelé a fősodorhoz – elevenítette fel a történteket, majd hozzátette: nem volt kevésbé veszélyes az sem, amikor a homokpad szakadt be alatta. – A Tiszánál élő egykori barátom mondta mindig, hogy Józsi, vigyázz, mert itt ha mész be a folyó közepéig, bokáig fog érni a víz, de aztán mint egy kártyavár, beomlik alattad, s maga alá temet a homok. Akkor aztán senki nem fog megtalálni! Egyszer aztán megyek befelé, már a Tisza közepén járok, amikor egy Isteni sugallatra eszembe jutnak a barátom szavai homokpadról. Ebben a pillanatban egy morajlást hallottam és olyan érzés volt, mint mikor a lift leszakad valaki alatt. Gyorsan a folyás irányába elkezdtem úszni, hogy mire jön az örvény, ne húzzon vissza. 

Skapinyecz József számára, a februári csobbanásoknak nem a magamutogatás a célja, csak szeretne a Tisza előtt tisztelegni, illetve a hideg víz jótékony hatásaira felhívni a figyelmet. Ilyenkor ugyanis – mint mondta – hidegsokk-protein termelődik a szervezetben, ami az immunrendszerre jótékony hatással bír. 

 – fogalmazott, majd hozzátette, ez a hidegsokk-protein a Alzheimer-kórt gyógyításában is szerepet játszhat. – Ezeknek a fehérjéknek a felszabadulása megállítja az öregkori elbutulást, sőt javít is az állapoton, így akár terápiának is lehetne használni – hangsúlyozta az orvos, aki épp ebben a témában irat doktori disszertációt egyik tanítványával. 

PTZ