Rekordot döntött a debreceni madarász: 309 fajt figyelt meg egy év alatt

Hazánk területén egy év alatt még soha senki sem figyelt meg annyi madárfajt, mint amennyit tavaly a debreceni Veszelinov Ottó. Nem készült rekordra, mégis az lett belőle. Eredetileg a 300-as álomhatárt szerette volna elérni, ami szintén nem kevés, hiszen előtte ezt mindössze négyen teljesítették. Kitartását, elszántságát azonban az élet megjutalmazta: 309, hazánkban előforduló madárfajról jegyzett fel adatokat, és ezzel a 2018-as, 306-os rekordot is átadta a múltnak.

Hogy lesz valakiből csúcstartó madarász?

Horgászdinasztiába születtem. Nagyapámmal, apámmal sokat jártunk pecázni. Gyakran kint aludtuk sátorban a Keleti-főcsatornánál és a Hortobágy folyó mellett, így aztán a természet szeretetet belém ivódott. Egy idő után viszont a horgászat már kevésbé vonzott, elkezdtem figyelni a környéken mozgó madarakat, majd madárgyűrűző táborokba mentem, kerestem a madarászok társaságát, hogy minél több ismeretet szívjak magamba. Mivel ilyen jellegű képzés nincs Magyarországon, én is beleástam magam a szakirodalomba, kijártam terepre, tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy később könnyebben meg tudjam határozni a madárfajokat. 

Mi mindennek kellett összeállnia ahhoz, hogy megszülessen ez az új rekord?

Sok mindennek! Mindenképpen kellett hozzá, hogy legyen egy nagyon jó év, amikor sok madárfaj fordul elő Magyarországon. Nem minden esztendőben állnak úgy a csillagok, hogy akárcsak 309 faj megfigyelhető. Van, amikor ennél jóval kevesebb fordul elő, tavaly viszont több mint 320 madárfaj jelent meg hazánkban, és ebből láttam én 309-et. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen vad évadot végig tudjon csinálni, eltökéltségre, sok szabadidőre, energiára, és persze pénzre is szükség van, hiszen az egész országot be kell járni egy év alatt, és egy-egy helyre akár többször is el kell menni.

Mitől függ, hogy egy adott évben mennyire gazdag a madárvilág?

Leginkább attól, hogy mennyi kóborló madárfaj jut el hozzánk. Eddig itthon több mint 420 faj fordult elő, ennek nagyjából a fele rendszeresen költ nálunk, a többi vagy átvonuló vagy kóborló. Ezek is elég nagy számban vannak jelen, de olyan is akad köztük, amelyik 5-10 évente egyszer téved az ország területére. Ezért aztán nem árt tudni, hogy mikor és hol fordultak elő legutóbb, másrészt bízni kell a szerencsében, hogy megvárják az embert, amíg odaér. Van, amelyik csak 1-2 órára száll le valahol, aztán már tovább is áll.

És akkor fogja magát az ember, és január elsején belevág?

Voltak azért ennek előzményei. A 2018-as rekordot 306 madárfaj megfigyelésével felállító Fodor András madarásztársam tevékenységét például nyomon követtem már évek óta. Aztán 2011-ben készült egy film ebben a témában Vad évad címmel, azt jó néhányszor megnéztem. Huszonöt éve madarászok, és annyi idő alatt az ember végigmegy egy fejlődési fázison, és úgy éreztem, hogy valamikor meg kellene próbálni megfigyelni egy év alatt 300 Magyarországon előforduló madárfajt. Aztán 2021 őszén úgy gondoltam, hogy a körülmények 2022-ben adottak lesznek ehhez. A tervezést már akkor elkezdtem. Ha ugyanis az ember komolyan gondolja, hogy el szeretné érni a 300-as álomhatárt, ami eddig itthon négy madarásznak sikerült, akkor ahhoz azért komoly tervezés szükséges, hiszen az egész országban kell gondolkodni. Hol érdemes például azokat a ritka madárfajokat keresni, amelyek hegyvidéken, szűk területen élnek, és egy évben mondjuk jó esetben is csak néhány hétig láthatók. Ez egy olyan kérdés, aminek a megválaszolása nélkül nem is érdemes elindulni az adott helyre.

Ehhez tényleg időmilliomosnak kell lenni!

A madármegfigyelést részben össze tudtam kapcsolni a munkámmal. Vállalkozó vagyok, környezetvédelmi, természetvédelmi szakértő, különböző projektek engedélyezését végzem. A munkám révén Somogy megyében például havonta megfordultam, és olyankor a madarászatra is jutott időm. Tavaly a 365 napnak körülbelül a felét terepen töltöttem – volt, hogy kiugrottam Debrecen határába egy-két órára, de sokszor elindultam hajnalban, és késő estig csak a madarakat figyeltem. 

Végig megvolt a hited, hogy sikerülni fog?

Kellett hozzá kitartás, az biztos! Főleg, mivel a január úgy indult, hogy összesen négy madárfajt nem láttam azok közül, amelyek miatt elutaztam akár messzebbre is, de nem vártak meg, odébbálltak, mire megérkeztem. De az is lehet, hogy csak pont akkor nem voltak a környéken, amikor én eltöltöttem ott pár órát. A kudarcok azonban nem szegték a kedvemet, eltökélt voltam végig.

Nézzük a sikerélményeket! Mi az, amire kifejezetten büszke vagy?

Például arra, hogy láthattam a pásztormadarat. Nem a legritkább faj, de a megfigyelése kisebb szervezést igényelt, hogy a megfelelő időpontban legyek a terepen. Ez a faj a seregélyhez hasonló, de rózsaszín és fekete a tollazata. A Fekete-tenger környékén költ, de tavasszal időnként túllő a célon, és dél-keleti irányból a telelőterületét elhagyva nemcsak Romániáig, hanem hazánkig is elrepülnek. Szűk két hétig, május végétől, június elejéig fordulnak elő nálunk, utána visszahúznak a költőhelyeikre. Ha ebben a rövid időszakban az ember nincs a megfelelő helyen, egyáltalán nem biztos, hogy találkozik velük. Szegednél több madarásszal együtt sikerült megfigyelnem egy átrepülő csapatot, majd Békés megye északi részén a seregélyek között is találtam egy példányt.

A legnagyobb élmény?

Biztos volt olyan is, amire nagyon „vadásztál”, amiről azt gondoltad, ha most nem sikerül megfigyelni, akkor évekig nem lesz rá esélyed…

Van egy madárfaj, a császármadár, ami rendszeresen költ Magyarországon, az állománya viszont annyira megritkult, és annyira rejtőzködő életmódot folytat, hogy roppant nehéz rátalálni. Nekem például tavaly nem is sikerült összefutnom vele, pedig 10-12 alkalommal jártam az élőhelyén. Főleg az Északi-középhegység meredek hegyoldalain, a sűrű bozótosban, alacsony erdőkben él. Ez az egyetlen hazánkban fészkelő madárfaj, amelyet nem láttam 2022-ben. Némi vigaszt jelent csupán, hogy még azok a természetvédelmi őrök, akik rendszeresen járják a területüket, ők is csak véletlenül futnak bele a császármadárba.

Volt olyan madárfaj, amit egyedül csak te láttál 2022-ben?

Igen, a sarki csért. Békés megyében, a Begécsi-halastavakon tűnt fel, és ezt egy nem túl jó minőségű fényképen is sikerült megörökítenem. 

Ha egy madarat említhetsz, amelyik szerepel a bakancslistádon, akkor az melyik?

A kékfarkú, ami Skandináviában és Ázsia északi részén fészkel, de néha-néha elkóborol hazánkba is. Finnországban egyszer már láttam a költőhelyén. Nagyon szép, színes, rendkívül attraktív megjelenésű madár. Eddig talán öt magyarországi előfordulását jegyezték fel, de ezek közül egyiket sem sikerült látnom.

Mikor érzeted először, hogy összejöhet a kitűzött cél, a háromszáz madárfaj?

Hogyan, mivel kell igazolni, hogy a madarász nemcsak lódít, hanem valóban látta is a madarakat?

A magyar madarásztársadalomban szerencsére működik a becsület, így akár pusztán bemondás alapján is elhisszük egymásnak, amit a másik mond. De persze azért igyekszik az ember dokumentálni is a látottakat. Ha tudtam, akkor készítettem fotót, ha nem, mert ilyen is előfordul, akkor leírást készítettem az adott madárról. Sőt olyan is van, hogy nem látja, csak hallja a madarász a madarat, és bizonyítékul a hangját rögzíti. Ezeket az adatokat a Magyar Madártani Egyesület keretén belül működő nomenclator bizottság bírálja el, hitelesíti.

A vállveregetésen, az ismerősök gratulációján kívül jár-e bármiféle elismeréssel ez a rekord? Mégiscsak te vagy az első, aki egy évben megfigyelt 309 Magyarországon előforduló madárfajt…

Olyan ez, mint amikor a horgász tíz év alatt egyszer kifog egy kapitális halat. A barátok megveregetik a vállát, de más elismerés nem jár érte. De nem is azért horgászik, és a madarász sem azért járja a terepet, hogy megjutalmazzák. Önmagunkért, az élményekért csináljuk. Azért, mert szeretjük, és örömünket leljük benne. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkám részben a hobbim is, hiszen amikor egy élővilágvédelmi felmérést végzek, akkor is ki tudok szakadni a szürke hétköznapokból, és ugyanez igaz akkor is, amikor madarászok. A terepen elfelejti az ember a mindennapok nyűgjeit, kikapcsol, és ha valami olyasmit lát, amit nagyon ritkán lehet megfigyelni, akkor akár még ugrándozik is örömében, mint egy kisgyerek.

Hol barangolsz legszívesebben?

Debreceniként nagyon közel áll a szívemhez a Nagyerdő, de szeretem a Hortobágyot is, ahol igazán gazdag a madárvilág. Van egy élőhelyrekonstrukció Berettyóújfalu és Földes között, Andaházán, ott szintén sokféle madarat lehet megfigyelni a jól kiépített magaslesekről. Alföldi gyerekként vonzódom a hegyekhez is. A Zemplénben, a Bükkben olyan madárfajokkal lehet találkozni, amelyekkel errefelé nemigen. 

Egy ilyen fantasztikus rekord után mi lehet a következő cél?

Sokan kérdezték, hogy egy kis pihenő után megyek-e tovább, de nem. Nekem ebben a „műfajban” a 300 madárfaj megfigyelése volt a célom, és ezt még sikerült túl is teljesítenem. Az, hogy az eddigi rekordot is megdöntöttem, csak hab volt a tortán. Persze ugyanúgy terepmadarász maradok, mint eddig, de nem tervezek újabb rekordkísérletet.

Ha valaki e beszélgetést olvasva kedvet kapna a madarászathoz, hogyan kezdjen hozzá?

Érdemes csatlakozni valamilyen szervezett csoporthoz. Sok civil szervezet tart madárgyűrűzéseket, táborokat, ahol az alapokat el lehet sajátítani. De egyedül is elkezdhető. Elég hozzá egy 8-10-szeres nagyítású kézitávcső, nagyobb távolságok áttekintéséhez pedig érdemes beszerezni egy olyan teleszkópot, ami 20-szoros, 40-szeres vagy akár 60-szoros nagyítású. Horribilis összegeket nem kell elkölteni, tornacipőben, szakadt farmerban ugyanúgy lehet élményeket gyűjteni, mint a legszuperebb felszerelésben.

Takács Tibor