Papp László: A debreceniség beköltözik az ember gondolataiba és a lelkébe

A városnap minden település életében a számadás ideje, tisztelgés a felmenők előtt. Debrecen 330 éve szabad királyi város, idézzük fel közösen ennek a jelentőségét! 

Amennyiben a város fejlődéstörténetét nézzük, megállapítható, hogy Debrecen egyre meghatározóbbá vált az elmúlt évszázadokban, amely jelentős részben a polgárainak köszönhető és annak, hogy a vezetők azoknál a töréspontoknál, válaszutaknál, ahol a fejlődés íve hanyatlóba fordulhatott volna, megfelelő döntéseket hoztak, jól sáfárkodtak a lehetőségeikkel. A szabad királyi városi rang elnyerése 1693-ra datálódik, olyan időszakra, amikor úgy tűnt, hogy Debrecen elveszíti az ezt megelőző jelentőségét. Érdekes, hogy a város a három részre szakadt Magyarországon erős pozíciót vívott ki magának, hiszen mindkét birodalommal és az Erdélyi fejedelemséggel élénk kereskedelmi kapcsolatai alakultak ki. Amikor ez a három­osztatú világrend megszűnt körülöttünk – s ezzel együtt gyengült az a stratégiai pozíció, amit a birodalmak határán Debrecen betöltött –, akkor a város elindult a hanyatlás irányába. 

Jóval 1693 után, 1715-ben lépett hatályba az a privilégium-rendszer, ami a szabad királyi városi ranggal együtt járt. A város ekkor ismét fejlődési pályára állt, tehát ennél a töréspontnál is jó döntéseket hoztak az elődeink. Illetve ezt követően is, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában, majd a XIX. század második felében, Simonffy Imre polgármestersége idején, a boldog békeidőkben, amikor Debrecen levetkőzte a kissé falusias karakterét, és elindul a városiasodás irányába. A II. világháborút követően is voltak ilyen meghatározó töréspontok, de 1990-et, a rendszerváltás időszakát is ide sorolnám. Debrecen akkortájt megingott, 1998-ig érzésem szerint jelentősen veszített a tekintélyéből. Emlékszem, Baja Ferenc területfejlesztési miniszterségére, amikor már a debreceniekben is az a vélemény kezdett kialakulni, hogy Nyíregyháza elhúz a város mellett, mert a fejlesztési pólus a személyes kötődések, politikai érdekek okán nem Debrecen, hanem Nyíregyháza lett. 1998-ban egy új városvezetés, új várospolitikát hirdetve egészen más lendületet adott a fejlődésnek. 2014-ben, amikor én polgármester lettem, úgy fogalmaztam, hogy Debrecen jövője a város gazdasági erején múlik. Hála Istennek, mára arról beszélünk, hogy Debrecen a közép-európai régió egyik legnagyobb üzleti központjává válhat, ez a tény pedig utat nyit abba az irányba, hogy ebben az évszázadban Debrecen továbbra is a fölfelé ívelő pályán maradjon. 

Nem titok, hogy az elődök közül Simonffy Imre munkássága, öröksége áll önhöz a legközelebb, miért? 

Simonffy Imre valóban egy példakép számomra. Abban az időszakában volt polgármestere Debrecennek (1875-től 1902-ig), amikor a város a boldog békeidők prosperitását, gazdasági erősödését nagyon ügyesen kihasználva nagyvárossá érett. Debrecen ebben az időszakban vetkőzi le a „falusias” karakterét. Simonffy Sámuel (Simonffy Imre nagyapja) főbírói tevékenységének idején fejezik be a Nagytemplom munkálatait, Simonffy Imre polgármestersége idején készülnek el a Simonffy utcai bérházak, a törvényszék, a kúria és számos más emblematikus épület. Mindehhez nagyon erős iparosítási hullám társult, ha úgy vesszük: gazdaságfejlesztés. Simonffy Imre azon túl, hogy nagy tekintélyű, de mégis jóságos polgármestere volt Debrecennek, nemcsak mint politikus, hanem mint ember is nagyon megnyerő és példakép számomra. 27 éven keresztül volt a város vezetője, ez a hosszú politikai életpálya nem járt azzal, hogy elszakadt volna a valóságtól; a megbecsültsége, az iránta mutatott tisztelet pedig abból fakadt, hogy emberközpontú személyisége volt Debrecennek. 

Összegezni a múltat nem lehet anélkül, hogy a jövőbe tekintenénk. Milyen Debrecent lát maga előtt? 

A nagy gazdasági fejlődések időszakai eddig is hozzájárultak ahhoz, hogy a város átalakuljon, változzon. Amennyiben csak az elmúlt két évszázadot vizsgáljuk, három nagy gazdaságfejlesztési hullám figyelhető meg. Az egyik a már említett időszak, a XIX. század utolsó évtizedei, a másik a ’60-as, ’70-es évekre tehető, a harmadik pedig jelenleg is zajlik. 2015 és 2025 között olyan nagy jelentőségű gazdasági folyamat megy végbe, amely nemcsak a város következő évtizedeit, hanem a teljes XXI. századot is meg fogja határozni. Néhány év vagy évtized múlva egy tradícióit őrző, de mégis modern, erős üzleti központként látom Debrecent a régióban, amely pezsgő kulturális élettel bír. A szűkebb agglomeráció szinte összeolvad a várossal, fizikai és szellemi értelemben is létrejön a XX. század elején megálmodott Nagy-Debrecen. A tradícióira figyelő és vigyázó városról beszélek, erősödő nemzetköziséggel, hiszen ez az üzleti központi jelleg egyik velejárója. Jelentős nemzetközi élet jellemzi majd a várost, amelynek az egyetem, valamint a város üzleti élete lehet a mozgatórugója. A debreceniség azonban nem veszhet ki Debrecenből! Ezt a karaktert mindenképpen ápolni, vigyázni és erősíteni kell. 

Hogy látja, miből tevődik össze a debreceniség? 

 Látom azokon az üzletembereken, vállalatvezetőkön, akik ideköltöznek, hogy mennyire érzékennyé válnak egy ponton arra, hogy itt mi a fontos, mit szeretnek a helyiek, és hogyan alakítsák úgy a dolgaikat, hogy ezek a város céljaival, törekvéseivel összhangba kerüljenek. A debreceniség emellett tartalmaz egy erőteljes lokálpatriotizmust, valamint a kálvinista gyökereket, bár én görögkatolikus vagyok, de számomra Debrecen úgy egy egész, hogy ebben benne van a kálvinizmus, a reformáció iránti tisztelet is. 

A város fejlődését, folytonos megújulását is megjelenítő főnixmadár-szimbólum milyen üzenetet hordozhat napjainkban? 

Kevés olyan város van, amelyik annyi megpróbáltatáson, viszontagságon ment keresztül, mint Debrecen. A húsvéti ünnepkör időszakában beszélgetünk, a feltámadásra készülve. Ha van város a magyar történelemben, amelyik a feltámadást a saját történelmében számtalanszor átélte, akkor az Debrecen. Többször tombolt itt tűzvész, elpusztítva a várost részben vagy egészben. Ha ehhez még felidézem Robert Townson brit világutazó jellemzését Debrecenről, amikor úgy fogalmazott: „Nem tudom, hogy Debrecen mily körülményeknek köszönheti létezését, s azt sem értem, mi késztethet harmincezer embert arra, hogy egy olyan vidéket válasszon lakóhelyének, ahol nincsenek források, folyók, építőanyagok, nincs tüzelő, sem szívet vidító bor.” – akkor tovább erősödik ez a szimbólum, hiszen mindezek ellenére mára az ország egyik legmeghatározóbb, nemzetközi hírnévvel rendelkező vidéki városává nőtte ki magát. Ami ma Debrecenben történik, az meghatározza az ország sorsát. 

Van olyan szeglete a városnak, amely különösen közel áll a szívéhez? 

Az óváros, ahol élek egy nagyon kedves része számomra Debrecennek. Sajnálom, hogy nem korábban születtek olyan döntések, amelyek ezt a részt jobban megóvták, megvédték volna az ingatlanfejlesztésektől. A mai debreceni óváros nagyon sok veszteséget szenvedett el a rendszerváltás után; bő tizenöt éve korlátoztuk le az ottani építkezéseket, pedig korábban kellett volna. Ezért is tartom fontosnak azt, hogy a Péterfia utca képét a helyi védettség eszközével megvédtük, de készülünk arra, hogy még számos más debreceni cívisházat, épületet megóvjunk. Emellett nagyon szeretem a belvárost, a városközpontot az ikonikus épületeivel, a Nagytemplommal, a városházával, a Simonffy utcai bérházakkal. És persze a Nagyerdőt a maga nemében páratlan víztoronnyal, a stadionnal, az új stranddal, a Békás-tóval, az igazi, városi parkerdei karakterrel, ahol pihenni is lehet, de aktívan sportolni, szórakozni is. Ezek a helyek mind-mind rendkívül kedvesek számomra. 

Ha egy olyan embernek kell mesélnie Debrecenről, aki még nem hallott a városról, mi az, ami elsőként az eszébe jut? 

Hívő emberként nekem Debrecennel kapcsolatban a kálvinista gyökerek mindig az első gondolatok között merülnek fel, ha a városról kérdeznek. Debrecen története szervesen és erősen összefonódik a vallással, a hittel. Olyannyira, hogy ma már Debrecen a nagy keresztény egyházaknak is az egyik szellemi központja. Itt található a Tiszántúli Református Egyházkerület, a Görögkatolikus Metropólia és a római katolikus egyház püspöki székhelye, valamint a második legnagyobb zsidó közösség is ebben a városban él. Az evangélikusok, a kis protestáns egyházak nagy-nagy közössége szintén rendkívül erős itt. A spirituális jelleg mellett a debreceniséghez kapcsolódó érzületet, a fejlődés iránti elköteleződést szoktam kiemelni.

Nem véletlen, hogy 2014-ben, amikor polgármester lettem, akkor azt a hitvallást fogalmaztam meg, hogy akkor leszek elégedett a munkámmal, ha Debrecen olyan gazdasággal tud majd rendelkezni, amely kormányoktól függetlenül is tudja garantálni a város sikerét és a fejlődését. 

Matey István