Zengnek a citerák a pocsaji Sinka Miska Vendégházban – fotókkal, videóval

Van annak valami nehezen leírható bája, amikor egy falusi portáról a kemencés töltött káposzta illata és a citera hangja száll az utcára. Csalogató. Hogy mennyire, azt megmutatja a kép, ami szombaton a pocsaji Petőfi utcában, a Sinka Miska Vendégházban fogadja az oda betérőt.

Magunk is látogatást tettünk Balázs Mihályéknál, vagy ahogy sokfelé ismerik, Sinka Miskánál. Mire sikerült a határon innen és túlról érkezett több száz vendéget körülsürgő házigazdát elcsípni néhány szóra, volt időnk körülnézni a tavaszodó udvaron. Ott most kézművesek árulták díszes portékáikat; hímzés, szűrrátét, bőrműves termékek, hangszerek keresték új gazdáikat a lassan tavaszi képet öltő portán. A helyszínen felállított sátor alatt pedig a kiállított citerák vonták magukra a kíváncsi tekinteteket.

– mondta el kérdésünkre Balázs Mihály.

Muzsikaszó mellett szakmaiságról

A pengetős hangszer szerelmesei nemcsak mulatni, vagy épp mulattatni érkeztek a hajdú–bihari településre, a rendezvény ugyanis szakmai napnak is helyet ad. Az ide érkezők Nauner-Agárdi Éva, a Népművészet Ifjú Mestere, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének óraadója; valamint Széles András, a Népművészet Ifjú Mestere, a Vass Lajos Népzenei Szövetség elnökségi tagja előadását hallhatták a délelőtti órákban.

– Petőfi Sándor verseire nemcsak magyar nóták és népies műdalok íródtak, hanem a nép is átvette ezeket a szövegeket, és népdalokat húzott rá. Ezek megmaradtak a néphagyományban az ország minden területén, valamint határon túl is – hangsúlyozta Nauner-Agárdi Éva, aki az idei emlékév kapcsán Petőfi „zenéje”? Népdal? Népies dal? Magyarnóta? Tisztelegjünk Petőfi költészete előtt címmel tartotta meg szakmai prezentációját szombaton. Az előadó célja az volt, hogy megmutassa, milyen széles palettája van a Petőfi-versekre formált népdaloknak. Az érdekességek megosztásán túl a megjelent szakembereknek, népdalköri vagy citerazenekari vezetőknek felhívta a figyelmét arra, hogy tudni érdemes megkülönböztetni a valódi népdalokat a magyar nótától. 

– hangsúlyozta a szakember. Nauner-Agárdi Éva egyébként pusztadaróci tanítványaival érkezett Pocsajra, hogy megismertesse a gyerekekkel ezt a vidéki hangulatot, valamint hogy Kossuth-nótákból álló műsorukat az ide érkező vendégeknek is előadhassák.

A különböző hangolású citerák gyakorlatban való alkalmazásáról, a citerajátékban rejlő ritmizálások és díszítések lehetőségéről beszélt a hallgatóságnak szakmai előadásában Széles András, aki szerint a pocsaji citerás találkozó pikantériája a fesztelenségben rejlik. – A miliő ebben az udvarban, ebben a lakodalmi sátorban laza, fesztelen. Ezt nem tudja biztosítani például egy verseny vagy egy minősítő, mert ott mindenki szorong azzal, hogy jól sikerüljön a fellépés, megfelelő legyen a zsűrinek. Itt nem erről szól a találkozás, itt mindenki szabadabban beszéli meg a szakmai kérdéseket. Az előadásom vége is éppen ezért lett végül kérdés-felelek – fejtette ki Széles András, aki hozzátette, hogy fontos eleme a találkozásnak az is, hogy itt tét nélkül lehet bemutatni a műsorokat.

BBI