Apjától leste el az alapokat, ma sorban kapja a munkákat Hajdú-Bihar egyetlen női bádogosa

– Hívj fel, ha Újfalu előtt jársz, aztán megmondom, éppen hol dolgozom. Egy nap több helyen is vagyok, tudod, annyi a munka. Ja, és nem baj, ha közben dolgozom, amikor kérdezel? Ha kiesik negyedóra, félóra, akkor megcsúszom, és nem tudom tartani azt, amit megbeszéltem a megrendelőimmel – eképpen beszéltük meg a találkozónkat Pozsgai Melindával, aki – a szakmákról alkotott általános kép alapján – nem egy kifejezetten nőknek való tevékenységgel keresi kenyerét.

Arról, hogy valóban ért ehhez a vasipari munkához, és azt hivatalosan is művelheti, Budapesten végzett el egy iskolát. Oda ugyan járt vele egy másik lány, de sem vele, sem másik bádogos szakmát művelő nővel azóta sem találkozott. Ám mint mondta, nem feltétlenül a fővárosi iskolában sajátította el a szakmát, hanem azt gyermekkorától kezdődően, folyamatosan az ugyancsak bádogos édesapja mellett tanulta meg. Négyen testvérek, mindannyian lányok, és ő viszi tovább a család hagyományos szakmáját.

Konkurencia? Barátok!

– Sosem voltam egy kifejezetten lányos természetű, most is focizok Egerben egy NB II.-es csapatban, íjászkodom Bakonszegen, horgászni is nagyon szeretek, szóval tényleg fiús sportokat űzök, fiús beállítottságú vagyok. Édesapám szakmája, munkája mindig is tetszett.

– beszél az indíttatásról Melinda a Cívishír olvasóinak, aki egy vaskerítés készítése közben válaszolt kérdéseinkre, majd a szakmája szépségével folytatta. – Különböző emberekkel találkozunk, két munka se egyforma, mindig van valami bibi, mindig van mit kijavítani, mármint hogy mindig van mit megoldani. Mert ugye elsőre sosem úgy fog sikerülni a dolog, ahogy mi azt elképzeljük, hiszen az előttünk dolgozó esetleg hibázik, vagy nem pontosan úgy csinálja meg, mint ahogy az a terven szerepel, onnantól pedig már csúszik minden. Na, ettől változatos a bádogos munka. Én mindegyik részét szeretem. Amúgy van látványosabb része is a munkánknak. Például egy ilyen, komplett kerítésfedést elkészíteni, vagy a különböző burkolások, azok elég mutatós dolgok. Egyik különleges munkánk édesapámmal a hencidai templom tetejének lemezelése volt. Egyébként szeretem a macerásabb munkákat, amivel el lehet pepecselni. Külön vállalkozásban vagyunk édesapámmal, de sokszor együtt dolgozunk, és miután a nagyját elvégezte a lemezelésnek, többször is mondta, hogy jól van fiam, én ezzel nem foglalkozom tovább, majd azt te megcsinálod.

Melinda környezete elfogadta, hogy férfias, olykor nehéz fizikai munkát igénylő foglalkozása van. Kezdetben biztatták, mostanság elismeréssel beszélnek róla, keresett vasipari szakember Berettyóújfaluban, Biharban. Az erkölcsi és az anyagi megbecsültség hiányára nem is panaszkodik, és a szakmájából adódó fizikai megterhelésre sem. Ha végképp nem bírja, segítség mindig akad. Például egy tekercs lemez súlya úgy egy mázsa körüli, és ha nem boldogul vele, szól valamelyik testvérének, amelyik otthon van, hogy segítsen feltenni a padra, ahol el tudja végezni a vágást.

Apropó vágás, szerszámok! Ezekben nincs hiánya Melindának: hajlítógép, fúrók, ollók, minden, ami a munkájához szükséges, rendelkezésére áll.

– Hála Istennek, igazából mindegyik munkámnak örülök, mindegyikre büszke vagyok, hogy megcsináltam így, nő létemre. Most a kerítést csinálom, holnap megyek egy családi házhoz, úgyhogy van munka bőven. Kaptártetőket készítek a közeljövőben, 30 darabot, tehát folyamatosan van munkám. Ha jobb az idő, akkor persze több, hiszen az emberek inkább tavasztól őszig csináltatják a bádogos munkálatokat. De most lényegében tél sem volt, így folyamatosan dolgoztam.

Konkurencia? Annyira kevés a bádogos, hogy lényegében nem egymás ellenében dolgozunk, hanem segítjük egymást. Tehát a konkurenciával jóban vagyunk. Berettyóújfaluban, Biharban mindenki ismer mindenkit, és ha túl sok a munka, akkor szólunk egymásnak, hogy „Te, figyelj, én ezt nem fogom tudni megcsinálni, de ha neked belefér, csináld te”.

CH