Örökölt mesterségek a debreceni nagyvásáron – fotókkal, videóval

A Mihály-napi vásározót természetes közegében a következőkről lehet felismerni: hóna alatt szőnyegtekercset szorít, kezében gyűrű formájú nasifánkot tart és/vagy egy-egy fehér cserépből kiburjánzó folyton termő eperpalánta szépreményű tulajdonosa. A kürtőskalács, vattacukor és főtt kukorica falatozása, a szatyornyi zokni lóbálása – az egy évre kipipált feladat felszabadultságával – és a műértő, minőségvizslató tekintet szintén gyanúra adhat okot, hogy vásározóval van dolgunk, de a legjellemzőbbek a fent említettek voltak a Böszörményi úton szombaton.

Napcsalogató szalmakalapok

A reggeli andalgó emberseregből, váll-összeérintős sűrű tömeg lett délutánra, ami jól tükrözi az emberek egy éve duzzadó igényét, vágyát e rendezvényre. Horilla János és Hisztulinecz Zita egyenesen tradíciónak nevezték életükben a Mihály-napi vásárt. A pár minden adandó alkalommal ellátogat ide, fájlalták a tavaly őszi elmaradását. Zita úgy fogalmazott: ez az esemény hozzátartozik az év örömeihez, nagyon jó lehetőség a kikapcsolódásra és arra, hogy a sokfelől érkező árusokkal beszélgetve kicsit belelássanak a világba. Kézzelfogható hasznosságról is említést tett, tavaly ilyenkor egy kis lakást vettek, s abba szőnyeget, függönyt, törölközőket tudott vásárolni. Ezúttal nincs ilyen konkrét cél, találkozásunkkor szalmakalapot próbáltak épp a borongós hétvégi délutánon, remélve, hogy mihamarabb szükség lesz a naptól védő fejfedőre.

Divattermékekből nincs hiány: különleges, parafakülsejű táskákon, pénztárcákon akad meg a szemem. Árusítójuk a fővárosból érkezett, sokadik generációs Mihály-napi vásározó. Elmondta, a dédszülőkig visszamenőleg mindenki kereskedelemmel foglalkozott, ő maga húsz éve rendszeres résztvevője ennek a debreceni forgatagnak, és rokonai is kínálják más típusú portékáikat a sorok között. Kata, minden fárasztó velejárójával együtt, nagyon kedveli ezt a sokadalmat, a beszélgetéseket, érdeklődő kérdéseket és a szakmáját, amelynek fogásait unokáinak is szeretne átadni.

Ha jön a vihar, csökken az ár

– Viharakció, minden egy ezres! – ez az időjárásra érzékeny hangos kofakiáltás csalt el a táskáktól. Míg a hirtelen kerekedő szélben eljutottam a hang forrásáig, azon járt az agyam, hogy e logika mentén a „villámakció” kifejezés vélhetően egy nyári zápor által elsöpört vásáron születhetett. Mint kiderült, az ötletes marketingfogást alkalmazó kereskedő, függönyt adott ily kedvező áron.

Az időjárás időnként aktuálissá tette Kecskés Imre termékeit: a maga készítette bekecseket, apró és nagyobb lábakra való birkabunda bocskorokat, papucsokat és szőnyegeket. Az idős férfi elsőként szobafestő-végzettséget szerzett, a szűcsszakmát – ahogyan fogalmaz – apósától örökölte. Felesége édesapja tanította a fogásokra, majd amikor elhunyt, Imre az ő eszközeivel folytatta a közösen kezdett utat. Mint mondta, ma is van igény ezekre a természetes anyagú darabokra, Debrecenben akadnak visszatérő vásárlói. A cívisvárosi vásárt rendszeresen gazdagítja portékájával, először 1982-ben árult, akkoriban a Nagyerdőn tartották az eseményt.

Az ugrálóvár csendes szórakozási lehetőség

Bár a környéken lakók nyugalmát szem előtt tartva idén sem mutatványosok, sem a vidámparki játékmonstrumok nem voltak a helyszínen, a legkisebbek azért élvezhették a különböző felfújható ugrálóvárakat. Egy ilyenben szórakozott Herendi Dorka is, akinek az édesanyja, Gavallér Tímea arról számolt be, családi programként kezelik a vásárt. A szintén ugrándozó, négy és fél éves Nagy Benjámin édesapja, Csaba szintén elsősorban a gyermek kedvéért jött, bár a felesége szívesen válogat a kézműves szappanok, krémek között. Nagyéknak sikerült egy jó minőségű szandált is találni a kisfiuknak, míg egy másik család épp arról panaszkodik, hogy a termékek színvonala nem a régi.

HaBe