Százötven éve alakult Debrecen első vadásztársulata - fotókkal

Idén százötven éve annak, hogy megalakult a Debreceni Vadásztársulat, a város első vadászati szervezete, közössége. E jeles évforduló alkalmából találkoztunk Both Tiborral, a Zrínyi Miklós Vadásztársaság intéző bizottsági tagjával, aki nemcsak az egykori vadásztársulat megalakulásának történetébe avatott be, de bevezetett minket a vadászok mindennapjaiba, a vadászközösség tagjainak gondolkodásába is. 

Tiborral Nagycserén, a vadásztársaság székházánál találkoztunk. Kezében egy zöldes színű, bőrborítóval ellátott könyv volt, melyről megtudtuk, hogy 1933-as kiadású, és a Debreceni Vadásztársulat hatvanadik évfordulójára készült. Ennek segítségével indultunk el múltidéző utazásunkra. 

– „Hazánk egyik legrégibb, legszebb múltra visszatekintő ilyen társasága dicsekvés nélkül a Debreceni Vadásztársulat, mely éppen ebben ez évben érte el formális megalakulásának 60. esztendejét.” Írták elődeink 1933-ban – idézte a régi lapok írását. A majd’ százéves sorokból kiderül, hogy a vadásztársadalom egyik erénye, hogy megemlékeznek és tisztelettel adóznak elhunyt társaik előtt. A vadászház előtt álló emlékoszlopra mutatva Both Tibor megjegyezte: ez ma sincs másképp.   

Szavait alátámasztandó elmondta, tevékenységük erősen összeforr ma is Debrecen városával. Az elmúlt 15 év alatt mozgalommá nőtt a szemétszedési akciójuk, amelynek fő támogatói a cívisváros önkormányzata és a területük nagyobb részén gazdálkodó Nyírerdő Zrt. – A legutóbbi hulladékgyűjtő akciónk márciusban volt 200 önkéntes részvételével. A hulladékgyűjtő konténereket a város és a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészete biztosította – tette hozzá. 

– Mint ahogy elődeink megfogalmazták, számunkra is fontos a karitatív tevékenység. Ezért is szervezünk Tanyasi Karácsony néven minden évben adománygyűjtést a külterületeken lakó idős, egyedülálló és nagycsaládos emberek számára, immár 10 éve – emelte ki. Tavaly decemberben összesen 121 család több mint 350 tagját tudták segíteni, családonként átlagosan 40 ezer forintnyi adománnyal. Ez volt az eddigi legsikeresebb akciójuk. 

Nagy hangsúlyt fektetnek a vadászat társadalmi megítélésének formálására is, egyetértve a fentebb idézett könyv szerzőjével és a magyar vadásztársadalom kiemelkedő alakjával, Széchenyi Zsigmonddal, aki a következőt vallotta: 

 – E gondolatokat magunkévá téve több mint tíz éve dolgozunk a Nagyerdei Erdei Iskola segítségével azon, hogy a felnövekvő ifjúsággal megismertessük, hogy a vadászat nem a vadak elejtését jelenti elsősorban, hanem azok nevelését, gondozását, valamint gondoskodást az élhető környezetről. Bízunk benne, hogy az elvetett mag jó talajra hullik, és igyekezetünknek eredményeként idővel javul a vadászok megítélése – emelte ki Both Tibor. Ennek keretében rendszeres fogadnak óvodás és iskolás csoportokat. A gyerekeknek bemutatják a vadásztársaságot, a fácánnevelést és a vadetetést. 

A vadász fő erénye a természet szeretete 

A debreceni vadásztársadalom múltjához és jelenéhez visszatérve megtudtuk, a természet szeretete, annak óvása a vadász igazi feladata. – „A vadászat is, mint nemes sport elválaszthatatlanul egybe van forrva Isten szabad természetének testet-lelket tisztító varázsával. Vedd el a vadászattól a szabad természet szeretetét, s nem marad egyéb, csak a vadgyilkolás pogány művelete” – idézte a múlt század első harmadában írt sorokat Both Tibor.  

A szöveget tovább olvasva a vadász egyik legnagyobb erényét is megismerhettük: az önfegyelmet. – Ha az önfegyelmezés biztonsága a helyén van, akkor nem jelenik meg negatív hír a vadászokról – kommentálta a szöveget Tibor, s egyben értékelve a közelmúltban nagy port kavart svájci farkas esetét. 

A város támogatásával épült a ma is álló, felújított vadászlak 

A Debreceni Vadásztársulat egykori tagjaival kapcsolatban megtudtuk, azok Debrecen közéleti és társadalmi kiválóságai közül valók voltak, azonban forrás arról nem áll rendelkezésre, hogy a polgárosodás előtt Debrecen kiváltságosai milyen jogon és milyen keretek között vadásztak, azt milyen eredménnyel tették. Az 1872. évi vadászati törvény hatására alakult meg a társaság 1873-ban. A város vadászati bérlői, Dalmy Károly ügyvéd, Stégmüller Sándor vaskereskedő és Rickl Gyula, a későbbi igazságügyi miniszteri államtitkár voltak az alapítók. Első elnökként Dalmy Károlyt választották meg. 

– Akkoriban három vadászlakja volt a társaságnak. Az egyik Savós-Gúton, a másik a Nagyerdőn, a harmadik pedig Nagycserén. Ez utóbbi kialakításának gondolata hivatalosan 1908-ban, egy választmányi gyűlésen merült fel dr. Magoss György elnöklete idején – mondta Both Tibor. Ugyanazon év áprilisában a városi tanács a vadászok által kért nyersanyagokat megadta. A költségekre összesen 3210 korona alaptőkét fordítottak. A vadászlak megépítése érdekében a tagdíjukat 40-ről 60 koronára emelték. Az építési munkálatokban nagy szerepe volt Biczó Gyula építésznek, aki szintén a társulat tagja volt. A nagycserei vadászlak végül 1908. július 26-án készült el. Ennek felépítése előtt a Halápi Csárda volt a vadászok kedvelt gyülekezőhelye.

Etető- és itatóhelyeket tartanak fenn 

A Debreceni Vadásztársulat megalakulását követően 100 ezer hektáron gazdálkodott közel 200 fővel. Az évek alatt ezt a területet felosztották, később több vadásztársaság jött létre, köztük (mint jogutód) a Zrínyi Miklós Vadásztársaság, amelynek immár több ciklus óta dr. Bihary Béla az elnöke. A társulat szervezeti egységében több bizottság működik, melynek tagjai feladatvállalásaikkal képviselik a múltbéli örökségek szemléletében a jelen kor kihívásait és feladatait. Ma a vadászterületeket ezek a vadásztársaságok bérlik és végeznek rajta vadgazdálkodást a mindenkori vadászati törvényben meghatározottak alapján, melynek betartását hatóságok ellenőrzik. – Ez így működik százötven éve, és jelenleg is. Mi jelenleg 5 ezer hektár vadgazdálkodási területtel rendelkezünk. Feladatunk, hogy a vadeltartó képességet optimális szinten tartsuk az aktuális konvenciók mentén. Nyilván a vadállomány az ökoszisztéma része, amikor a működésébe valami beleszól – akár természetes változás, akár emberi beavatkozás – a társulás erre valamilyen módon válaszol ez a vadgazdálkodás legmagasztosabb és felelősségteljes kihívása – hívta fel a figyelmet Both Tibor. Mint kifejtette, ez többek között azt jelenti, hogy az 5 ezer hektárnyi területen 58 vadetetőben 240 mázsa szemestakarmányt, 150 bála lucernát hordanak ki heti rendszerességgel a hivatásos vadászok, éves szinten. 25 helyen van kialakítva sózó, ami a vadak tápanyag ellátását segíti. A terület rossz vízgazdálkodása miatt 15 helyen alakítottak ki itatót, amit szintén heti rendszerességgel töltenek fel.

Bekecs Sándor