Mihez kezd egy debreceni építész és egy közgazdász, ha hátat fordít a nagyvárosnak? – fotókkal!

Címkék#levendula #Ondódi Levendulás #debreceni építész #Ónadi Imre

Több mint öt éve költözött Debrecen belvárosából Ondódra az Ónadi család, hogy a napfelkeltével ébredve lásson munkához.

Ónadi Imre Debrecen közelében alakította ki a családi levendulást

Forrás: Molnár Péter

Lilában pompázik ezekben a hetekben a nemrég megnyílt Ondódi Levendulás. A városrész Kádár dűlői legelőjén 2021 októberében kezdte el telepíteni a szabadgyökeres levendulatöveket Ónadi Imre és felesége, Emília a család és a barátok segítségével. A Haon kedden látogatott el a családhoz, és bár az eső miatt a családfő elsőként otthonukban fogadott bennünket, hamar úgy összegeztünk: nem pusztán virágoskert, hanem valóságos oázis ez Debrecen belvárosának biztató közelségében.

A nagy hátraarc: vissza a természethez

Imréék hatodik éve élnek Ondódon, három gyermekükkel maguk mögött hagyva a nagyváros zaját a csendért, a nyugalomért, a tiszta levegőért.

– Ez a terület korábban legelőként működött, a levendula eleinte csak a ház körüli parkosításban kapott szerepet – idézi fel „az első találkozást” Imre a mára nagyon is divatossá vált mediterrán növénnyel. A család végül az egészségtudatosság és a növény esztétikai minősége miatt döntött amellett, hogy a legelőből méhlegelőként is működő levendulakertet hoz létre. Ő építész, Emília közgazdász, így elsőre nem egyértelmű, hogyan kötöttek ki a földnél, a gazdálkodásnál.

Mindketten természetközeliek vagyunk, ez a szemlélet gyerekkorunk óta bennünk él

– folytatja házigazdánk, közben eláll az eső, így végre közelebbről is beleszagolhatunk a lila természetbe.

Korábban Imre hosszútávfutóként a 130 kilométeres versenyekre már hajnali négykor elkezdte az edzéseket, Emília szülei pedig gazdálkodtak, így a hajnali ébredés a munka miatt számára sem volt idegen. – Régen, ha másra nem is volt lehetőség, paprikát vagy paradicsomot neveltünk cserépben.

Nincs is annál nagyobb öröm, amikor az embernek rendelkezésére áll egy terület, amin gazdálkodhat – magyarázza Imre, akinek meggyőződése: ezen munkálatok napra nap ivódnak bele a gyerekek legfontosabb eszköztárába; az életvitelükbe, szellemiségükbe is.

A legidősebb gyermek huszonhét, a középső tizennégy, a legkisebb ötéves, szüleik pedig örömmel tapasztalják, ahogy könnyedén, mégis életre szólóan válik életük részévé a természet, a gazdálkodás és a virágok szeretete. Megtudjuk azt is, hogy a kicsi fiú már a csepegtetőrendszert is megigazítja, és tudja, melyik virágból kell vágni reggelente, ha az óvodába szeretne vinni egy csokorral.

Mire jó a levendula, és miként válik belőle örömünnep?

Szép és jó a természetben lenni – ebben is egyetértenek az Ónadi család tagjai, akik az otthonuk köré ültetett levendula óta mára 2 ezer 500 négyzetméteren több mint háromezer tő gondozásával foglalkoznak.

A növény sokféleképpen felhasználható, készülhet belőle szörp, tea, sütemény, fagylalt, de molyűzőként, szúnyogirtóként és illatosítóként is szívesen használják. Érdekes, hogy az Ondódi Levendulás gazdái feldolgozással épp egészségudatosságuk miatt nem foglalkoznak, mivel a szörpkészítésnél megkerülhetetlen ezen életmód tiltott hozzávalója, a cukor.

Öröm, ünnep

Nagy híre kelt a napokban váratlan népszerűséggel megrendezett nyitóünnepnek is.

Úgy gondoljuk, hogy egy-egy látogatás nemcsak a szüretről szól, hanem egyfajta ünnep is, melyben a nyárnak, a jó időnek örülünk

– jegyezte meg Imre, majd hozzátette, nem kis meglepetésükre a rendőrség is tiszteletét tette a levendulás első programnapján. A vendégek közül sokan azt hitték, hogy a közút melletti parkolás miatt, de kiderült, hogy a rádióban hallottak a levendulásról. Befordultak az autóikkal, majd azt mondták, hogy civilben mindenképpen visszajönnek később.

Hogy valóban élményekkel társuljon az egyébként is testre-lélekre jó hatású virágszüretelés, a következő, szombati alkalomra is olyan programokkal készülnek, melyek illeszkednek az Ondódi Levendulás és ezáltal virágos környezet természetéhez.

– Mindennek, ami odaillik, teret adunk – mondja végül a saját paradicsomát kialakító debreceni építész, aki szerint a természetben létezés és a termőföld kínálta munkavégzés nem más, mint meditáció.

SZD