Lóerőben sem lehetett volna mérni a kamionosok összetartását Szoboszlón - fotókkal, videóval

A pénteki bulikamionos felvonulás után szombatra leálltak a motorok, és a menetidőt sem mérte már a tachográf, végre kezdetét vette a 12. Hajdúszoboszlói Kamionos Találkozó.

A Haon stábja helyszíni riportra érkezett a sportrepülőtér területére. Igazából nem volt nehéz elvegyülni egy olyan helyszínen, ahol az első kép, ami fogad, hogy két, alig hatéves gyermek tövig nyomja a gázpedált és vadul dudál egy üresbe állított nyerges vontatón. A büszke apa sem tudta megmondani, mióta ül a volán mögött két gyermeke.

Tovább haladva észrevettük, hogy a kamionok közt felállított sörpadok közt üldögélt néhány megfáradt sofőr. Budapestről érkeztek. Kollégáik – a kemény mag – a szoboszlói strandra menekültek, mégis ők jártak jobban, hiszen valakinek felügyelnie kellett a bográcsban rotyogó gulyást. Különben is, ki hagyná el az édes őrhelyet, ha a saját, mobil sörcsapra is vigyáznia kell? Arra a kérdésünkre, hogy a csaprendszer a kamionos felszereltség része-e, nevetve, de hevesen tiltakoztak.

Elvegyülve a kamionosok között

A közvetlenségre, a szívélyességre nem lehetett panaszunk. Éppen kávét főzött a sorban álló kollégáknak az egyik résztvevő. A kamionjának szélvédője mögé kihelyezett rendszámtáblán a Disinfetto szó van kinyomtatva, ami olaszul azt jelenti: fertőtlenített. De mielőtt arra következtettünk volna, hogy ez valamiféle ismerkedős taktika, elmondta, ez nem a fuvaros becenevére, hanem a szerelvény állapotára utal. Élőállatot szállít ugyanis Dániából, Romániából, Szerbiából, a valódi kamionos neve pedig Megmondó Kapitány.

Átnyújtott egy frissen főtt kávét a szomszédnak, aki mellette a nyerges vontató alvázán egy műanyag lábasban pácolta a tarját a vacsorához. Egy steril szatyorban jól megforgatta, ez afféle nomád kamionos konyhatrükk.

Vidám élet a kamionosélet

Ahogy szinte valamennyi helyen, ő is megvendégelte volna stábunkat, de minket továbbcsalogatott a szomszédos kamionból áradó vidám mulatós zene. Ha a délegyházi Bocy nem kamionsofőrködésre adja a fejét, tökéletes vendéglátós lehetett volna. Kis türelmet kért, amíg beváltotta ígéretét: koccintott a többiekkel, majd elindította az Ezekkel a sofőrökkel baj van című nótát. Nehogy a hangulat rovására menjen.

Amíg vártunk, a jó kedélyű kamionos megkért minket, hogy mindenképpen foglaljunk helyet a vezetőfülkében. A kabin patyolattiszta volt, fehér bőrüléssel, pihepuha szőnyeggel, modern klímával, körbevéve minőségi hangszórókkal. Alig pár ezer kilométer lehetett a járműben. Kényelmetlenségében az ember ilyenkor kötelességének érzi, hogy megkérdezze: mégis mit és hová szállíthat egy ilyen kamion?

– Azerbajdzsánba járunk, élőállatot szállítunk. De ezt az életet így lehet élni. Nagyon jó főnökünk van, remek a bánásmód. Tudja, hogy amit kap, vissza is kell adni. Nálunk nincs is sofőrhiány – mondta.

Ekkor ráköszönt egy hosszú szakállas férfi, aki a nejével sétált kézen fogva. Kiderült, nem átlagos nézelődők, a múlt héten dudált rá a 47-esen egy bordó Scaniából. A kamionostalálkozón bizony nehéz megkülönböztetni, ki a bennfentes, és ki a nézelődő.

Minél távolabbi országba jár egy sofőr, vagyis szaknyelven „nemzetközizik”, annál valószínűbb, hogy a túlélésre van berendezkedve otthona, a kabin. Gázpalack, ágy, fűszerek, kihajtható, kannás kézmosó víz, váltás törölközők.

Közös sors

A kamionosok szinte mindent megosztanak. Az életük része a bajtársias adakozás: a magányosan levezetett kilométerek százai után a pihenőhelyen főzött közös vacsora, az egymásnak felszisszentett sörök összehozzák a kollégákat, és feloldják a sávelválasztók monoton ritmusát. Mindegy, ki melyik városba, melyik országba is tér haza: a pihenés öröme közös.

De nem mindenki számára ily’ kevésbé családbarát a kamionos élet. A közelben Nyunyóka épp egy madártollat távolított el a motorszerkezetből, amely a BMW-gyár körül akadhatott fenn. Acélgerendákat szállít az országon belül, vagyis bennfentes nyelven „hetel”.

Budavári Zoltán és Cselovszki Zsolt első alkalommal érkezett Kalocsáról egy kis bulira. Kéthetes szabadsággal biztosították be, hogy kipihenjék a munkát és a találkozót. De a hangulatot átérezve megfogadták, jövőre is visszatérnek Hajdúszoboszlóra.

Végül megtaláltuk az ország egyetlen oldtimerét, a gyári felszereltségű, eredeti, 1991-es Scaniát, mely a helyi felhozatalt erősítette. Az amerikai csőrös Kenworth társaságában igazi látványosságnak számítottak. Tulajdonosaik, a debreceni Szivós István és Nagy Balázs nem munkaeszközként használják a kamionokat, hobbiként dédelgetik kedvenc járművüket.

Így telt el a kamionostalálkozó első, szombati napja. Közvetlen hangulatban, példátlan nyitottsággal. Megígértük, hogy jövőre mi is visszatérünk.