2023.11.14. 16:25
Régi, poros iratok mellett digitalizált archívumokból is dolgoznak a debreceni levéltárosok
A nemzet legrégebbi közgyűjteményének vármegyei kirendeltsége ezúttal is érdekes előadásokkal várta az érdeklődőket.
Szendiné Orvos Erzsébet, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárának igazgatója
Forrás: Kiss Annamarie
Immár ötvenedik alkalommal rendezték meg a Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltári Napokat; kedden a debreceni levéltárban zajlott a program, szerdán Zsákára, a Rhédey-kastélyba várják az érdeklődőket.
Az ismeret megszerzése iránti vágy, ami a jelenlévőket jellemzi, az egyik legfontosabb elkötelezettség, hogy az ember a levéltári szakmában, a történelem feltárásában megfelelően fel legyen vele vértezve
– jelentette ki Pajna Zoltán, a vármegyei közgyűlés elnöke, az ötvenedik Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltári Napok megnyitóján a vármegyei levéltárban. Kiemelte, a gyökereink feltárásában, megismerésében fontos szerepe van a közgyűjteményeknek.
– Mi még írtunk kézzel levelet, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan ezeket a leveleket el is tették, meg is őrizték – emlékezett vissza Komolay Szabolcs, a debreceni önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának elnöke. Szerinte a levéltár rendezvényei mindig értéket közvetítenek, de a mai generációk már nem tudják, mi a levéltár, a digitális eszközökön keresik a leveleket.
Modernizálódott a szakma
Van érdeklődés a levéltár tevékenysége iránt. Sokan azt gondolják, csak régi, poros iratok vannak itt, pedig ma már digitalizált forrásokból lehet tájékozódni, akár otthonról is. Ez a levéltárosok áldozatos munkájának eredménye; szélesebb rétegek számára elérhetőek a dokumentumok, ráadásul kutatómunkához kifejezetten ajánlott a digitális források használata
– hangsúlyozta Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményi főigazgató-helyettese. Szerinte a levéltár él, a rendezvényeken és a szakmai munkán keresztül is.
– Mindig is szerettem volna, ha az érdeklődőket nyitott kapuk fogadják. A levéltárba járás legyen élmény, mert a múzeumba és a könyvtárba eljutnak az emberek, a levéltár meg egy misztikus hely, ahová nem szeretnek, vagy nem tudnak elmenni, zárt közegnek gondolják – osztotta meg a főigazgató-helyettes.
Hozzátette, ezzel szemben a levéltári rendezvények nyitottak, jövőre majdnem háromezer programot terveznek országszerte. Elviszik a forrásokat a falvakba, amiket az ottani embereknek nincs lehetőségük megismerni, és megmutatják az otthoni kutatás lehetőségeit is.
Ma is van létjogosultságuk
– Mire jó a levéltár? Arra, hogy megtudjuk, hogy volt, illetve hogy nem volt – vallja Szendiné Orvos Erzsébet, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárának igazgatója. Példaként említette a lottót, ami Genovából jött, ahol tanácstagok választására használták, Magyarországra Mária Terézia hozta be 1762-ben; illetve Dugovics Titusz esetét, ami Bonfini megemlékezése alapján tényleg megtörtént, de valójában egy név nélküli hősről volt szó.
Elmondta, a magyar levéltár idén 300 éves, így országszerte ünneplik a nemzet legrégebbi közgyűjteményét.
Már Mezopotámiában megőrizték a közigazgatási cserépiratokat, ahogy a középkorban az okleveleket is. A történelem során a legtöbbször jogbiztosítás céljából kerestek dokumentumokat, ahol először az őrzésen volt a hangsúly, a tudományos munka a két világháború között került előtérbe, később pedig a közigazgatási funkció lett a prioritás. A Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltári Napok pedig 1973 óta minden évben meg volt tartva, még a pandémia sem szabhatott gátat neki – osztotta meg a vármegyei levéltár igazgatója. Mint felidézte, a rendezvényt pártbizottsági határozat indította el, először levéltári délután formájában, ekkor tárta ki először kapuit a levéltár a nyilvánosság felé. Az elmúlt fél évszázad alatt számos jeles előadó volt, például a környező levéltárak igazgatói, de esetenként szomszédos országok intézményei is bemutatkoztak.
Igyekszünk nem csak a régi, bevált módszerek mentén végezni a munkánkat, hanem megfelelni a modern kor kihívásainak is
– hangsúlyozta Szendiné Orvos Erzsébet.