2023.12.14. 15:23
Íme egy igazi lávsztori: a debreceni kilencvenéves megható történetet osztott meg a születésnapján
Ferenczi Jánosné Ilona 90. születésnapja alkalmából 90 darab töltött káposztát készített a vendégeinek.
Iluska néni lányaival, Ferenczi Ilonával (balról) és Rab Istvánnéval
Forrás: Czinege Melinda
Ferenczi Jánosné Ilona december 12-én töltötte be 90. életévét, ebből a jeles alkalomból köszöntötte őt csütörtökön debreceni otthonában Papp Viktor önkormányzati képviselő és Tóth-Vanka Judit, a debreceni polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. Mint megtudtuk, Ilus néni (így szereti, ha becézik) Szalmás tanyán (Hosszúpályi) született, két éves volt, amikor az édesanyja meghalt. Nagymamája nevelte, ugyanis az apja dohánykertészként sokat dolgozott, ahogy teltek az évek, apja úgy gondolta, lányának szüksége van édesanyára, így arra kérte az akkor ötéves Ilust, hogy válasszon magának anyukát.
Sokan szerették volna apámat, derék ember volt, eleget tettem a kérésének, és olyan hatéves lehettem, amikor egybekelt egy kedves, dolgos asszonnyal. Három féltestvérem született, később Szepesre költöztünk, majd jött a háború. 10 éves voltam, amikor apámat behívták katonának, sajnos meghalt a fronton, nagyon nehéz volt feldolgoznunk az elvesztését, de nem volt más választásunk, az élet ment tovább
– elevenítette fel a régi emlékeket.
Forrás: Czinege Melinda
Már gyerekként a földeken dolgozott
Ilus nénit és három féltestvérét mostohaanyja és apai nagymamája nevelte, ahogyan a háborúnak vége lett, vissza akartak menni a szepesi házba, de azt teljesen kifosztották, annyi holmijuk maradt, ami rajtuk volt.
Szerencsénk, hogy volt egy házunk Vértesen, mondhatni ott kezdtünk új életet. A felnőttek napszámba jártak dolgozni, én négy osztályt végeztem el, utána mentem jómagam is a földekre segíteni. Akkoriban sokat dolgoztunk már gyerekként is, de nem volt számunkra piszkos a kétkezi munka. Nem éheztünk, betevő mindig volt, szóval nem panaszkodtunk, jól tudtuk, csak magunkra számíthatunk
– emelte ki a Haon érdeklődésére, majd megosztotta, férjét Vértesen ismerte meg. „Ő volt a falu legszebb fiúja” – mondta, miközben mosolygott. Kifejtette, szilveszter éjjelén álmodott a fiatalemberrel – ekkor még csak látásból ismerte –, akibe később beleszeretett.
Tizenéves lehettem, ő nálam hat évvel idősebb volt, megálmodtam, hogy találkozunk, mosolyogtunk egymásra, úgy gondolom, már álmomban is szerettem
– osztotta meg Ilus néni, aki 17 évesen ment hozzá álmai férfiához, akivel két lányuk született.
Nagy lakodalmat csaptak
– A nagy lakodalom után Vértesen építkeztünk, férjem az erőgazdaságban dolgozott, majd a vasútnál lett mozdonyfűző, onnan ment nyugdíjba. Én voltaképpen háztartásbeli voltam, később dolgoztam a TSZ-ben, hosszabb időn át a Vértesi Kézműipari Szövetkezetnél alkalmaztak – mondta, majd kihangsúlyozta, élete szerelmével 35 év jutott nekik.
Ötvenhét éves korában agyvérzést kapott, itt hagyott engem és a két lányát, iszonyatosan megviselt mindannyiunkat az elvesztése
– taglalta. A beszélgetésből kiderült, Ilus néni nem tudta felfoldozni, hogy meghalt a férje, így a két lánya unszolására beleegyezett, hogy Debrecenbe költözzön az egész család.
Forrás: Czinege Melinda
Nagyon szeret Debrecenben élni
Mint megtudtuk, 1990-ben költöztek a cívisvárosba, és el is kezdtek építkezni a Jurisich utcában, Ilus néni ötvenhét éves kora óta él lányaival abban a házban, amit ők maguk terveztek meg, és építettek fel. – Vértesen is szerettem élni, de ugyanúgy Debrecenben is imádok lakni, nagyon jó szomszédaim vannak, egy nagy család lettünk, számíthatunk egymásra – fogalmazott. Hozzátette, neki köszönhetik az utcában lakók, hogy leaszfaltozták az utat, sőt, miután elkészült a köves út, még utcabált is szerveztek. – Aláírást gyűjtöttem, hogy igenis csinálják meg nekünk az utat, a lányaim jöttek haza a munkából, és rendszerint elakadtak autójukkal a sárban, úgy voltam, ez nem mehet így tovább, lépnem kell – jegyezte meg. Leszögezte, miután elkészült minden, csaptak egy nagy utcabált, ahol kivétel nélkül mindenki megjelent: sertéspörkölt, pogácsa és sütemény várta a mulatni vágyókat.
Soha ne tétlenkedjünk!
Dolgozzunk eleget, de ne vigyük túlzásba. Mindig legyen időnk magunkra, és a szeretteinkre. Soha ne lógassuk a lábainkat, ugyanis a tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben
– válaszolt Ilus néni, amikor a hosszú élet titkáról kérdeztük.
Végezetül megtudtuk, imádja a hasát, a mai napig főz, ha besegítenek neki a lányai. Kedvenc étele a töltött káposzta, amit a születésnapja alkalmából is elkészített a vendégeknek, úgy fogalmazott, nem sokat csinált:
Mindösszesen kilencven darabot sikerült elkészítenem, de elég volt, olyan tizenketten ünnepelhettünk
– ebből is látszik, mekkora szíve van az ünnepeltnek, akinek további sok-sok boldog évet kívánunk.
