Kósa Lajos: A támadások döntő többsége inkább a botránykeltésről, a sárdobálásról szól, nem a valóságról

Nagy meglepetést nem okozott, hogy újra a Fidesz alelnökévé választották. Hogy vág neki a feladatoknak? 

Azokat a feladatokat, amiket eddig csináltam, folytatni fogom, illetve jönnek hozzá újak is. Most alapvetően a kampányra kell koncentrálni, az országjárásban is részt veszek, és természetesen az elnökség munkájában is. Az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdések nagyjából hozzám tartoznak, tehát olyan nagy változás nincs.
Orbán Viktor úgy fogalmazott a beszédében, hogy ez volt a legnehezebb két év. Hogyan értékeli a mögöttünk hagyott időszakot? 

A mostani nemzeti konzultációtól mit várnak? Milyen üzenettel bír? 

Azt, hogy elmondják az emberek a véleményüket olyan igazán releváns kérdésekben, mint a gyermekvédelem, a nemzeti szuverenitás, a háború, a migráció, tehát azokban a kérdésekben, amelyek ma az Európai Unió asztalán is ott vannak. Azt látjuk, hogy az a szövetség (EU), amibe beléptünk annak idején, ma már teljesen más. Annak idején egyáltalán nem vetődött fel az, hogy ha egy ország nem ért egyet valamivel, akkor azt rá kell erőltetni. Ma ez mindennapos gyakorlata lenne az Uniónak, ha nem állnák ellen. Annak idején fel sem vetődött az, hogy kötelező legyen beengedni az iskolákba, az óvodákba a mindenfajta szexuális kisebbségeket reklámozó és hirdető mozgalmakat, szervezeteket. Az a helyes, hogyha ezekben a kérdésekben megkérdezzük a magyarokat, és az alapján alakítjuk a politikát. Szerintünk a demokrácia arról szól, hogy meghallgatjuk az emberek véleményét, és az alapján, velük megbeszélve próbálunk valamit közösen csinálni.

Ez lenne az egyik kulcsa annak, hogy 2022-ben az ötödik Orbán-kormány állhatott fel?

Sok minden a kulcsa annak, hogy az emberek 2010 óta belénk helyezik a bizalmukat, illetőleg itt, a városban most már 25 éve. Meg kell nézni az eredményeket: mit határoztunk el, mit vittünk végbe, min dolgozunk most is. Úgy látszik, hogy az emberek többségének mindez tetszik, de természetesen vannak, akiknek nem. Ők el tudnak menni a szavazásra, és választhatják Gyurcsány Ferencet. Ez egy szabad ország. A magyar sajtó szabadságát mindenképpen szeretnénk megtartani, Magyarországon ezekről a kérdésekről lehessen vitatkozni anélkül, hogy az fenyegetné az embert, hogy kirekesztik őt a véleménydiktátorok – ez Nyugaton mindennapos. Ott, ha valaki azt veti fel, hogy értelmetlen az Európai Parlament azon döntése, hogy a férfiak is szülhetnek, tehát jogukban áll menstruálni is, azzal fenyegetik, hogy elveszíti az állását, kirekesztik, mert homofób. Az őrületnek jó, ha határt szabunk! Itt, Debrecenben pedig azt vállaltuk '98-ban, hogy a várost a debreceniek javára és a velük egyeztetve fejlesztjük, ennek is mindig vannak ellenzői. Emlékszem rá, hogy volt olyan ember, aki a főtér építésekor feljelentett bennünket, és volt, aki a villamost vagy a Nagyerdei Stadiont nem akarta. Ez most is jelen van, félreértés ne essék, a debreceni iparfejlesztés kapcsán olyan ellenvéleményeket hallunk, aminek semmi értelme nincsen, és egy csomó valótlanságot állít. Ezzel meg kell küzdeni, hiszen eddig is a debreceniek mellé álltunk, ezután is azt fogjuk tenni, a város fejlesztése érdekében nem lehet a debreceniek életminőségét rontani.

Milyen kampányra számít Debrecenben?

Nem lesz a debreceni speciálisabb, mint máshol, de éles kampány lesz. Már most látom, hogy az ellenzék miket mond, milyen stílusban. Egyszerűen felháborító, bicskanyitogató az alpári stílusban ránk zúduló hazugságok tömkelege, mindenfajta valódi és intellektuális teljesítmény nélkül. A teljesen vállalhatatlan kijelentések most is jelen vannak a politikában, kampányidőszakban ez még élesebb, még felfokozottabb. Ez egy durva kampány lesz, főleg azért is, mert már látszik, hogy az amerikaiak és az Unió beszállt a kampányba Debrecenben is, hiszen a Soros féle szervezetek kijelentették, hogy mindenképpen azon dolgoznak, hogy az „Orbán-rendszert” megbuktassák, és látszik is az, hogy itt a debreceni ellenzéket kilóra megvették. Meg fogjuk beszélni a debreceniekkel, hogy akarják-e Gyurcsányék kezébe dobni a várost, vagy inkább járjunk azon az úton, ami eddig egészen jól működött.

Van ebben az ellenzékben erő? 

33 éve van jelen a hazai politikai életben. Tud még újat mutatni akár helyi, akár országos szinten egy-egy ellenzéki megmozdulás?

Figyelni kell rá, reagálni kell rá. Az ember nem az ellenzéki megmozdulások alapján foglal állást, vagy alakít ki véleményt, csak tudni kell róla, de nem az ellenzékkel foglalkozunk. Ha az lenne a zsinórmérték, az baj lenne. Feloldhatatlan, egymásnak ellentmondó állítások hangoznak el egy-egy beszédükben: éljen az elektromos autózás, vesszen az akkumulátor. De mivel menjen akkor az autó? Emeljük meg a pedagógusok fizetését (ez egyébként támogatható), de ne kapjuk meg a hozzá szükséges pénzt az uniótól. Legyen olcsó az energia, de töröljük el a rezsicsökkentést. Sorolhatnám sokáig az ehhez hasonló képtelenségeket. Azt viszont látom, hogy az általunk megfogalmazott intézkedések döntő többségével a baloldali szavazók is egyetértenek. A baloldali szavazók is egyetértenek a családtámogatással vagy a rezsicsökkentéssel. Hány öntudatos baloldali van, aki azt mondja a gáz- vagy a villamosműveknek, hogy nem, ő Gyurcsányra szavaz, nem ért egyet a rezsicsökkentéssel, ragaszkodik, hogy a magasabb díjat fizethesse? Nem sok. Sőt senki.

Ha már szóba került a 33 politizálásban elöltött aktív év, és hogy van, aki szereti a Fideszt, valaki nem, az is látszik, hogy ön is mindig kereszttűzben van. A helyi ellenzék a Kósa Lajos nevével bármilyen cikket el tud adni. Meg lehet ezt szokni?

Persze. A nagy számok törvénye alapján, ha valaki minél több időt tölt el a politikában, azt annál inkább támadják. Ez teljesen természetes. Ha valaki az országnak valamilyen szinten vezető politikusa, azt támadják. Mindenki a nagyvadakat akarja levadászni, nem? A kis trófeára kimegy néhány lúzeren kívül? A debreceni ellenzék ezt azért ússza meg, mert nem elég jelentőségteljesek. 

Szokott a támadásokkal foglalkozni?

Sokat változott a világ azóta, hogy 1988-ban megalapították a Fideszt, a változásokhoz a pártnak is alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy fent tudjon maradni. Hogy látja, az alapértékeket sikerült megtartani? Az még ma a Fidesz, amiért anno kiálltak?

Ha ugyanaz a Fidesz lenne, ami a kilencvenes években volt, akkor mára kiestünk volna a Parlamentből. Olyan mértékben változott meg a politika és a politikai közeg, amit el sem tudtunk volna képzelni. Nem is sejthettük, hogy a szomszédunkban valaha egy elképesztően véres és brutális szláv testvérháború fog zajlani. Ha valaki azt mondja 1993-ban, hogy bele kell írnunk az alaptörvényünkbe, hogy az apa férfi, az anya nő, mert csak így védekezhetünk a nyugati genderőrület ellen, kinevetem. Soha nem hittem volna, hogy nyugati balliberális oldal egyik legfontosabb követelése az lesz, hogy a fiúk és a lányok ugyan abba a wc-be járjanak.