Megtartották a Kemény Henrik 99 Emléknapot a Vojtina Bábszínházban − fotókkal

Kemény Henrik 99 címmel emléknapot rendeztek − a híres bábművészt megidézve − január 29-én, hétfőn a debreceni Vojtina Bábszínházban – tudatta a bábszínház közlésében.

Mint írják, a Vojtina Bábszínház Kemény Henrik születésének 100. évfordulójára, 2025-re a bábjátékos Korngut-Kemény család hagyatékának méltó elhelyezéséről, szellemiségének megőrzéséről igyekszik gondoskodni. Az emlékek őrzésének, élővé tételének újabb epizódjában most Kemény Henrik anekdotái és arcai címmel nyílt kiállítás a mesélő bábművészről, az emlékképekből szőtt történetmesélésről a Vojtina Kossuth utcai játszóhelyén.

Mint azt a kiállítás megnyitójának egyik kiegészítő programja, a Mennyi lükeség történt velem című felolvasószínház szövegrészletei is megmutatták, Kemény Henrik saját élményeit is a család és a ligeti mutatványosok közösségének, kultúrájának szűrőjén keresztül láttatta, hisz Budapesten, a X. kerületi Népligetben 1927-től 2011-ig állt a Korngut-Kemény család Bódéja, a Kemény Bábszínház.

− Nekünk bábszínházi közösségeknek tudnunk kell, hol vannak a gyökereink. Az egyik gyökerünk épp itt van, Debrecenben, Kemény Henrik hagyatékával − kezdte üdvözlő beszédét Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház igazgatója a tegnapi Kemény Henrik 99 Emléknapon. A Déri Múzeum és a Debreceni Református Kollégium példáit említve Puskás István alpolgármester a hagyatékok élővé tételéről, tovább éléséről beszélt, hisz egy hagyaték „akkor van jó kezekben, ha élő marad”.

− mondta megnyitó beszédében a kiállítás kurátora, a Korngut-Kemény Alapítvány elnöke. Láposi Terka a Vojtina társulatával élete végén szinte együtt élő Mestert idézte meg, azt a művészt, akitől olyan sokat tanulhatott a debreceni társulat.  

Vitéz László sem maradt ki

„Még a nyolcvanas években határoztam el, hogy jó lenne egy könyv a családról, a Korngutokról és a Keményekről, nem kihagyva a Kriflikeket sem… A könyv talán megőrzi mindazt, ami fontos volt nekünk, a Kemény Bábszínház társulatának. A címen nem sokáig gondolkodtam: Életem a bábjáték−bölcsőtől a sírig. Hát nem erről szól az életem? S az életem pedig a játék.” Ebből, a Kemény Henrik történeteit, visszaemlékezéseit tartalmazó kötetből olvastak fel a debreceni bábszínészek, részletekben idézve meg Kemény Henrik gyerekkorát, az első fellépéseket, a színpadi fegyelmet, a háború utáni építkezést. „1945 augusztusában már játszottam. Budapesthez közeli helyekre mentem. Az is előfordult, hogy gyalog mentem, de legtöbbször vonattal. Vitéz Lászlót vittem mindenhová.”

A nap zárásaként lépett színpadra Nizsai Dániel A bábjátékos című, nagyobb gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító egyszemélyes előadásával, Vitéz László figurájának, s így a család életének árnyékos oldalait is bemutatva. A bábjátékosban egy szekrények fiókjaiból, ajtajaiból készült kreatív díszlet zegzugai között sokszínűen elevenedett meg Kemény Henrik gazdag életének egy-egy fontos állomása: sikerek és a családi tragédiák, háború okozta megpróbáltatások, és nem utolsó sorban a játék csodája.