Könyvbemutatóval emlékeztek meg a második világháború helyi áldozatairól a Déri Múzeumban

Christoph Heubner író és a Nemzetközi Auschwitz Bizottság igazgató alelnöke, „Kutyákat látok, akik feszítik a pórázt Auschwitz felé, Auschwitz után – három történet” című könyvét mutatták be csütörtökön délután a Déri Múzeumban.

Az eseményen Puskás István alpolgármester elmondta, idén 80 éve annak, hogy Debrecen város újkori történetének legnagyobb tragédiája, veszteségei, pusztulása megtörtént a városban. – 1944. július 2-ától több hullámban bombatámadások tépázták meg a város szegleteit, számos polgári áldozattal járva, illetve ugyanezen év májusában épült fel a debreceni gettónak a kerítése, és zárták embertelen körülmények között, egy nagyon szűk területre a debreceni zsidó közösséget, hogy aztán alig több mint egy hónap múlva elinduljanak azok a szörnyű halálvagonok, amelyek a város zsidó közösségének körülbelül fele számának a végítéletet, pusztulást jelentették. Azonban nagyon sokan visszatértek, csaknem a közösségnek a fele visszatért, és hozták magukkal az emlékeket, a haláltáborokban megtörtént szörnyűségeknek a tanúságtételét, mindenki máshogyan dolgozta fel ezeket az élményeket, akadtak olyanok, akik örök életre eltemették magukban, de voltak azok, akik elkezdtek beszélni róluk – ezek a mondtatok, visszaemlékezések borzalmasan fontosak a számunkra, hiszen ezek azok a közvetlen tanúságtételek, amik minden történelemkönyvnél, történészi elemzésnél, tudományos feldolgozásnál hitelesebben, közvetlenebbül, drámaibban tudják átadni nekünk azoknak a hónapoknak, akár éveknek a tapasztalatát. Nyolcvan éve már ezeknek az eseményeknek, amik soha el nem múló veszteséget jelentenek Debrecen számára is – nyomatékosította. 

Időszerű ma a holokausztról beszélni?

– Mennyire időszerű ma a holokausztról beszélni, írni, egyáltalán arról említést tenni? – tette fel a kérdést köszöntője elején Hunyadi László, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja. Mint elmondta, különösnek tűnhet ez a kérdés éppen itt, éppen most, amikor egy olyan író és történész kötetének és magyar fordításának a bemutatóján találkozunk, aki auschwitzi túlélők visszaemlékezéseinek lejegyzésével a mának, és mint művészi alkotásnak, a jövőnek kíván szólni. A tiszteletbeli konzul később saját kérdésére két személyes élményével adott választ, amik azt erősítik: igenis kell beszélni a 80 évvel ezelőtt történtekről!