A Nagyerdő a debreceniekért, Debrecen a Nagyerdőért!

A Nagyerdő hazánk legelső természetvédelmi területe, évszázadok óta együtt él Debrecennel és a debreceniekkel, a térség ősi növény- és állatvilágának természetes élőhelye, az itt élő emberek kedvenc kirándulóhelye, ahol feltöltődhetnek, kikapcsolódhatnak. Mindenkinek mást jelent ez a várost meghatározó természeti jelenség, de az biztos: a Nagyerdő volt, van, s lennie kell! Az ENSZ Közgyűlésének határozatai szerint 2013 óta minden március 21. az erdők, s 1993 óta minden március 22. a víz világnapja. E két jeles ünnep apropóján kerestük fel Hamecz Orsolya okleveles természetvédelmi mérnököt, Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Zöldterületi Osztályának vezetőjét, a nemrég elfogadott Debreceni Környezetvédelmi Program „Zöld Kódex” társszerkesztőjét, hogy vezessen bennünket „a Nagyerdő mélyére”.  

Gyöngyvirágos tölgyesek alkotják a Nagyerdő szívét  

– A debreceniek nagy része a Nagyerdő hallatán leginkább a Békás-tóra, a Parkerdőre, illetve a Nagyerdei Stadion-környéki erdőkre asszociál, azonban a Debreceni Nagyerdő alatt a városon kívüli, a Köztemető és Debrecen-Pallag térségében lévő erdőtömböt kell érteni – mondta a szakember. Ezen a területen a hajdúsági, dél-nyírségi területekre jellemző erdőspusztai növényzet maradványai találhatóak.  

– emelte ki Hamecz Orsolya. Ez az a terület, ahol a Nagyerdő ősi képére jellemző, olyan különleges növények is fennmaradtak, mint a most virágzó csillagvirág, a bogláros szellőrózsa vagy a különböző ibolyafajok. Áprilisban az ilyen erdőrészeket teljesen ellepik az odvas keltikék lila és fehér színekben pompázó szőnyege.  

Miért van szükségünk a Nagyerdőre?  

– Az ember is a természet része, együtt él az őt körülvevő természeti környezettel, amely élőhelyet biztosít a körülötte lévő élővilágnak. Ennek pedig a legfontosabb része az erdő, ami a legmagasabb szinten szerveződött növényközösség – fogalmazott Hamecz Orsolya. Mint kifejtette, az erdő egy olyan, úgynevezett zárótársulás, ahol minden, az adott vidékre jellemző növény- és állatfajok életközösséget alkotva természetes élőhelyükön élhetnek. Az ember számára pedig azt az élő közeget jelenti, amely lehetőséget ad az élővilág megfigyelésére, a kikapcsolódásra; az erdő fái oxigénnel látják el a környezetet, javítják a város mikroklímáját, megkötik a szállóport.  

– Teljesen más a Nagyerdő mikroklímája, mint az épített városi környezetben. Ha egy meleg nyári napon teszünk egy sétát – például a Nagyerdei Köztemető és Pallag közötti részén –, érezhetjük, mennyivel másabb, kellemesebb ott a hőmérséklet, a légmozgás.

Ezért fontos a Civaqua-program  

A Nagyerdő létét veszélyeztető másik tényező a klímaváltozás. A természet igyekszik igazodni a változásokhoz, azonban az őshonos fák egyre kevesebb vízhez jutnak. – A Nagyerdő erdőgazdálkodási terület, a kezeléséről a Nyírerdő gondoskodik. Természetvédelmi terület lévén viszont csak őshonos fákkal pótolható az állomány. A változó klimatikus körülmények – mint az egyre kevesebb csapadék, az erősödő felmelegedés, az egyre hosszabb aszályos időszakok – között a fafajok nem tudnak rendesen fejlődni – mutatott rá. Mindezek mellett az 1800-as években megkezdett vízszabályozási munkálatok eredményeként ma jóval kevesebb víz jut a térségbe.  

– ismertette szakember.  

A fenti célokat szolgálják továbbá a februárban elfogadott Zöld Kódex intézkedései is. Mint azt Hamecz Orsolya kiemelte, a környezetvédelmi program ötven különböző intézkedést nevesít a zöldebb, fenntarthatóbb jövő kialakítása érdekében. Ennek része egyrészt a már említett Civaqua-program folytatása („Vizet a Nagyerdőnek!” és „Vizet az Erdőspusztának”), valamint a különböző városfásítási programok, véderdősítések és a zöldfolyosók kialakítása a várost körülvevő kékgyűrű mentén, amelyek összekapcsolják a különböző zöldszigeteket, természetvédelmi és ökoturisztikai funkciókat is szolgálnak.