2024.04.14. 10:22
Debrecenben fosztották meg trónjától Ferenc Józsefet
Sorsfordító is lehetett volna Kossuth Függetlenségi Nyilatkozata. A 175 éves évforduló kapcsán Debrecen szerepéről kérdeztük Miru György történészt.
Kossuth nagytemplomi beszédében ismertette a trónfosztásról szóló határozatot, melynek elfogadását egyhangúan támogatták a képviselők
Forrás: Molnár Péter
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemzeti emlékezetünk egyik meghatározó időszaka, amelynek során jelentős szerep hárult Debrecenre is. A cívisváros 1849 januárja és júniusa között az ország fővárosává vált, az országgyűlési képviselők, a kormányzat szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) tagjai, valamint a katonai vezetés is itt talált menedéket, s itt folytathatta munkáját azután, hogy a fegyveres harcok elérték Pest-Budát. Így történhetett, hogy ugyanezen év április 14-én a Debreceni Nagytemplom falai között mondták ki a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását, s választották kormányzóelnökké Kossuth Lajost. Az előzményekről, a Függetlenségi Nyilatkozatról és annak hatásáról Dr. Miru Györgyöt, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének egyetemi docensét kérdeztük.
Forrás: Molnár Péter
Méltónak szánt válasz a kikényszerített alkotmányra
Közvetlen előzményként az olmützi alkotmány 1849. március 4-i kiadását tekinthetjük. Ez egy birodalmi alkotmány volt, ami alapvetően a liberális szabadságot, jogkiterjesztést, a nemzetek egyenjogúságát deklaráló dokumentum volt. Azonban Magyarországról területeket választott le és felosztotta azt Magyar Királyságra, Erdélyre, a Határőrvidékre és Horvát-Szlavónországra, továbbá kilátásba helyezte a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság létrehozását
– ismertette. Ez a „megcsonkított ország” azonban nem illeszkedett az akkori OHB elnöke és a magyar politikai elit koncepciójába. Erre kívánt méltó választ adni Kossuth.
Miru György kifejtette, ez az oktrojált (rákényszerített) alkotmány vágta el az utolsó szálat a magyar és az osztrák kapcsolatok között, azonban a folyamat jóval korábban elkezdődött. A ’48-as április törvények egy Habsburg Birodalmon belüli, önálló Magyar Királyság létrejöttének alapjait fektette le, amely felelős kormányával területeit saját igazgatása alá vonhatja. Megjelentek a közös ügyek is – mint a hadügy, a külügy és a gazdasági kapcsolatok –, melyekről megkezdődtek a tárgyalások, viszont a magyar kormány ezeken a területeken is függetlenedni szeretett volna.
Az egész folyamatnak jó hátteret adott a német egységesedés, illetve a forradalmak, polgárháborúk Európa-szerte. A konfliktus pedig kiéleződött a Habsburg uralkodó és az ország között. Ezt a nyílt politikai konfliktust pedig sem a nádor, sem a kormány, sem pedig egyéb politikai közvetítők nem tudták tompítani, s ennek a betetőzése lett végül a trónfosztás
– tette hozzá.
Nem véletlenül lett a debreceni Nagytemplom a helyszín
Miután Debrecenbe költözött az országgyűlés, a felsőház a Podmaniczky-házban, a képviselőház pedig a Református Kollégium Oratóriumában tartotta üléseit. – Az április 14-i ülés elején viszont az egyik képviselő javaslatot tett, hogy az aznapi tanácskozás helyszíne a Nagytemplom legyen – emelte ki Miru György.
Forrás: Napló-archív
A javaslat azonban nem volt előzménynélküli, ugyanis Kossuth – miután visszatért Gödöllőről, ahol egy nagyobb bekerítő hadművelet elindításáról döntött az ottani haderők parancsnokaival – Görgeyvel és a haditanáccsal egyeztetett a trónfosztásról. Ezt követően a képviselőkkel is tárgyalt zárt ajtók mögött, melyen a vita a határozat időszerűsége körül zajlott. A képviselők április 14-én végül egyhangúan megszavazták a javaslatot.
Az viszont tévhit, hogy ez váltja ki az orosz intervenciót, ugyanis a Habsburg uralkodó, Ferenc József már korábban segítséget kért az orosz cártól
– tette hozzá a történész.
Ezeket a pontokat tartalmazta a Függetlenségi Nyilatkozat
Kossuth nagytemplomi beszédében ismertette a trónfosztásról szóló határozatot. Ennek első pontja kimondta az ország függetlenségét és területi egységét. A második pont szólt a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztásáról, valamint a dinasztia száműzetéséről.
Ezzel nem csak politikai, de polgári jogaiktól is megfosztják a dinasztia tagjait. Ennek alapjául pedig Ferenc József trónra lépésének körülményeit jelöli meg Kossuth, ugyanis V. Ferdinándot palotaforradalommal mondatják le, és a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül lép helyébe Ferenc József
– mutatott rá Miru György. A harmadik pont Magyarországot szuverén államnak jelenti ki, amely szövetségre lépne más országokkal. A negyedik pont pedig a kormányformáról, a politikai berendezkedésről szól.
– Nincs király, tehát nincs államfő. A nádor lemondott, az országgyűlés, megőrizve legitimációját, működik, de a király nem nevezett ki felelős kormányt, azt helyettesítette az OHB. A levegőben ott van a köztársaság kikiáltása, de erre Kossuth nem szánja el magát – mondta a Debreceni Egyetem docense.
Hozzátette, Kossuth arra számított, a független Magyarországgal hamarabb szövetségre lépnek más államok, de ezt a folyamatot a köztársasági államforma nem segítené elő. Ezért dönt úgy, hogy elnöki kormányzást vezet be. – Még aznap kormányzó elnökké választják. Az elképzelése az volt, hogy az ő általa kinevezett miniszterekkel egy erős végrehajtóhatalmat hoz létre – tette hozzá Miru György. A határozat utolsó pontja pedig egy bizottság kiküldéséről szólt.
Kossuth még aznap este nekilátott a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásának. Az utolsó bekezdéseket diktálta csak Szacsvay Imrének. Az országgyűlés által kiküldött bizottság véglegesítette a szöveget. A végleges, nyomtatott formáját április 19-én nyerte el.
Úgy vélem, ez az egyik legambiciózusabb szövege Kossuthnak, az egyik legjobban átélt írása. Kitűnik belőle, hogy ezt valóban meg akarta írni
– jegyezte meg a Debreceni Egyetem kutatója.
Forrás: Molnár Péter
Milyen hatást váltott ki a Függetlenségi Nyilatkozat?
– A Függetlenségi Nyilatkozat közvetlen hatása egy ponton ragadható meg: a negyedik pontnak megfelelően rendbe teszik a kormányzati struktúrát. Megmaradt a királyság, a király helyett azonban a kormányzó-elnök gyakorolja az államfői jogokat és irányítja a végrehajtást. Kossuth eredeti elképzelését viszont Szemere Bertalan meghiúsította, ugyanis csak úgy volt hajlandó belépni a kormányba, ha a kormányzó-elnöki és a kormányfői hatalmat elválasztják egymástól. Kossuth kénytelen volt engedni. A későbbiekben is sok vita volt kettejük között a hatáskörökkel kapcsolatban – foglalta össze Miru György.
A külpolitikai várakozásokat azonban nem váltotta be a Függetlenségi Nyilatkozat. Magyarországot csak olyan államok ismerték el, amelyek amúgy is a Habsburgok ellenségei voltak, mint például a Szárd Királyság. Az olyan nagyhatalmak, mint Franciaország vagy Anglia nem. Ennek oka lehetett az is, hogy a nyugati közvélemény ’49 nyaráig nem igazán értette, miért is küzdenek a magyarok. Csak egy Habsburg Birodalmon belüli lázadásnak vélték a szabadságharcot. – Ez, valamint a 200 ezres orosz hadsereg beavatkozása megpecsételték a magyar szabadságharc sorsát – jegyezte meg a szakember.
A világosi fegyverletételt követően a Kossuth vezette magyar emigráció a teljes függetlenségért küzdött, amely alapjának a Függetlenségi Nyilatkozatot tekintették. A magyar politikai hagyományban azonban végül háttérbe szorult a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztása – pedig 1849. április 14-i beszédében Kossuth kiemelte, hogy ez a nemzet életének legfontosabb napja –, végül a kollektív nemzeti emlékezetben is 1848. március 15. vált a legfontosabb nappá az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakából.
