Több mázsás disznók terrorizálják a szomszédokat Debrecen-Bánkon – fotókkal

Vidéki romantika, szabadon mászkáló jószágok, egy saját ház az erdő szélén, kerítés nélkül. Idilli életmód lehetne, ha nincs a környéken senki ember fia.

Ezt az álmot valósította meg Debrecen-Bánkon egy férfi. Számára talán a szerény, ám szabad életet teremtette meg, a szomszédok számára viszont maga a pokol. Több panasz érkezett arra, hogy a több mázsás disznók tönkreteszik a veteményest, riogatják a helyieket, a kutyák pedig megkergetik a környékbelieket.

Pedig nem éppen egy úrias környék, nem nyúlszívű városiak lakják, hanem egyszerű, falusi életmódot élő emberek. A legtöbben jószágot is tartanak, de azt legalább a kerítésen belül. Az pedig a kérdéses porta körül nemigen van, leszámítva az egyik oldalán lévő, itt-ott hiányos drótkerítést.

Ideiglenes megoldás született, amióta a jegyző, a közterület-felügyelet és az állatvédők figyelmének középpontjába került a telek: a tulajdonos korábbi ígéretét betartva némileg elkerítette a szabadon hagyott részt. Földbe vert karók, amelyeket két zsineg köt össze, néhol pedig vékony szalag. Legalábbis ez a kép fogadta stábunkat érkezésünkkor. Az elhanyagolt, lomos udvar állapotából jól látszik, hogy frissen készült a házilag eszkábált barikád.

Kiszámíthatatlanok az állatok

 – nyilatkozta az egyik környékbeli nő. Állítása szerint nem csak a kutyák, a disznók is hamisak, a több mázsás jószágok agresszívan viselkednek, támadnak, mindenki fél tőlük, aki elhalad az úton. Azt beszélik, olyan vadak, hogy még a gazdájuk sem tudja őket megfogni.

– Mondtam neki a múltkor, hogy terelje arrébb a disznókat, mert már jönnének befele a kertünkbe. Azt mondta, akkor szóljak, ha már bent van az udvaron. Na, mondom, ha bejön a disznaja, akkor ki már biztos nem megy! – szögezte le az asszony.

Megpróbáltunk beszélni a tulajdonossal, azonban nem tartózkodott otthon. Ahogy közelebb értünk a házhoz, már messziről feltűnt a fal tövében hűsölő, hatalmas disznó. Nem tűnt ellenségesnek, a meleg déli órákban biztosan a sziesztáját töltötte. Csupán húsz perc után tápászkodott fel lustán, hogy igyon a vályúból. 

Szerencsére nem követtek, így valamelyest szemügyre tudtuk venni az udvart. Egy láncon tartott ló, szarvasmarha, juhok, tyúkok kakasok kószáltak a telken.

– A szomszéd kertjét már teljesen tönkretették. A múltkor az út túloldalán, a kanálisban láttam három süldőt. A villanypásztoron nem tudnának keresztülmenni, de abban egy csepp áram nincs – sopánkodik az egyik környékbeli férfi. Mint mondta, az előző lakóval nem volt problémájuk, pedig ő is tartott disznót, csak épp normálisan elkerítette a jószágait. A telek új tulajdonosa viszont lebontotta a kerítést, mondván, a szabad állattartásban hisz. Azóta rettegésben élnek, a gyerekek nem mernek átmenni a ház előtt, inkább kerülőúton járnak iskolába. A férfi ráadásul úgy tudja, a jószágok bent alszanak a házban.

A szomszédok abban bíznak, hogy minél hamarabb rendeződik a probléma. Úgy tudják, a hatóságoktól egy hónapot kapott a tulajdonos, hogy orvosolja a problémát. Szeretnének békében élni. Vidéki romantikára vágynak, egy házzal az erdő szélén, szabadon mászkáló jószágokkal, csak épp a kerítés mögött.