4 órája
Ekkora „fecskeesőre” senki sem számított – megrázó szavak a földesi madarásztól
Hatalmas bajban vannak a fecskék a hideg időjárás miatt. A tömeges fecskepusztulás hazánk minden térségében előfordult vagy előfordulhat.
Rengeteg fecske pusztult el az utóbbi napokban
Forrás: Illusztráció: MW-archív
Az elmúlt héten hirtelen betört hideg és esős idő megviselte a hazánkon átvonuló fecskéket. A madarak tömegesen kerestek az utóbbi napokban menedéket, rengeteg pedig el is pusztult. A riadtan repkedő, vagy éppen fedett helyre húzódó szárnyasokról Hajdú-Bihar vármegyénkben is több posztot lehetett látni, de a legsúlyosabb helyzet a Balaton környékén és Nyugat-Magyarországon volt/van. A fecskepusztulásról több hazai portál is beszámolt, az Origo megírta: Ausztriában fecskék ezrei számára jelent halálos veszélyt a télies időjárás. A vándormadarakat meglepte az állandó eső és havazás Ausztriában, miközben afrikai téli szállásaik felé tartottak. Ugyanis az eső arra figyelmezteti a madarakat, hogy ne repüljenek. Azonban csak ilyenkor esznek, így miután az időjárás miatt nem tudnak repülni, hamar kimerülnek. Sőt, az alacsony hőmérséklet még rosszabbá teszi ezt a kimerültséget. A madarak nem élhetik túl emberi segítség nélkül. Ha nem segítünk gyorsan, hamar elpusztulnak.
Forrás: MW-archív
Fecskepusztulás rázta meg Magyarországot
A témával kapcsolatban a Haon megkereste Imre István madarászt, a Földesi Madársuli vezetőjét, aki kiemelte: amióta ő él, még csak hasonló fecskepusztulásra sem volt példa.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakulhatott ki ez a szörnyű helyzet, tudnunk kell, milyen életmódot folytatnak a fecskék. Ezek a madarak rovarevők, mindig ott élnek, ahol kellemes, meleg az időjárás, ugyanis csak ott találnak maguknak élelmet. Minden vándormadárnak, köztük a fecskének is el kell hagynia a költőhelyét, amikor elkezd rosszabbodni az időjárás, és itt nem a hidegre gondolok, hanem a nyár végére, enyhe ősz kezdetére. A madarak nagyon okosak, és időben el is indulnak, de most sajnos szinte egyik napról a másikra hűlt le az idő, és nem 1-2 napra, hanem huzamosabb időre, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is
– magyarázta a szakember.
Hogyan segíthetünk a fecskéken?
Imre István kiemelte, a vonuló fecskék eleve veszítenek a súlyukból az intenzív mozgás miatt. Szó szerint a levegőben kapdossák el a rovarokat, mondhatni útközben esznek. S mivel a kedvezőtlen időjárás huzamosabb ideig tartott, így napokig nem jutottak élelemhez. Rámutatott, bár a madarak nagyon szívósak, most óriási bajban vannak a fecskék; ezért aki tud, az segítsen nekik!
– Ha látunk gyengélkedő fecskéket parkokban, vagy azok mellett, esetleg fásabb részeken, ház környékén, akkor tegyünk a padra vagy a fűre, földes talajra lisztkukacot, hátha leszállnak és esznek belőle – kérte a szakember. Hozzátette, ha tehetjük, akkor a rászoruló madarakat gyűjtsük dobozba és vigyük el a legközelebbi mentőközpontba.
– Ha nincs a közelünkben madárkórház, akkor tegyük bele a fecskét egy szellős, sötét dobozba (a lényeg, hogy ne legyen nagy fény, ne ijedjen meg a madár), vigyük haza, és 1,5 óránként adjunk neki 4-5 félbevágott lisztkukacot. Ahogy tudjuk, feszítsük szét a madár csőrét, és tegyük bele az élelmet, le fogja tudni nyelni – hangsúlyozta a szakember.
Forrás: MW-archív
Hány fecske pusztult el?
Megemlítettük Imre Istvánnak, hogy egy nádudvari asszony olyan képeket tett közzé közösségi oldalán, ahol azt láthatjuk, egy hodályban húzták meg magukat a fecskék, és nem néhány, hanem több tucat. – A fecskék nagyon okosak, és nem azért bújtak meg a hodályban, hogy egy jót aludjanak, ugyanis tudják, egy ilyen zárt helyiségben a rovarok, lisztgiliszták megbújnak a résekben, a trágyák között, a lámpák körül, így könnyen el tudják kapni őket – tájékoztatott. Aláhúzta: a fecskék innen Görögország irányába vonulnak, ahonnan pedig megcélozzák Afrikát.
Imre István leszögezte, hasonló fecskepusztulás talán több száz évvel ezelőtt lehetett, vagy még régebben. Számokban nem akarta érzékeltetni, mekkora kár keletkezett a madárvilágban. Úgy fogalmazott, a most vonuló fecskeállománynak akár a fele is megsínylette az esővel járó lehűlést.
