Meghitt, családi megemlékezés – ilyen volt mindenszentek napja a debreceni temetőben – fotókkal

Bevallom, ma látogattam ki először egy november elsejei napon a Debreceni Köztemetőbe. A családommal mi mindig egy pár nappal korábban szoktunk menni, egyrészt, hogy kocsival be lehessen hajtani, másrészt, hogy elkerüljük a feltételezett tömeget. Az utóbbi szempont miatt meglepve tapasztaltam, hogy ugyan sokan voltak, mégsem volt kényelmetlenül nagy a forgalom. Igaz úgy tűnt, az autóval érkezőket a parkolás jelentős kihívás elé állította, a tömegközlekedési eszközökön viszont bőven volt hely, vagy csak nekem volt oltári nagy szerencsém odafelé a buszon, és visszafelé a trolin is.

Mindenszentek napján mindkét kapunál óriás fejű krizantémok, koszorúk, és szebbnél-szebb csokrok várták a látogatókat, az árakról egy pár nappal korábban már beszámoltunk. Sokan vásároltak a helyszínen dekorációt, és csak a sírok rendbetételéhez szükséges eszközöket hozták magukkal: öntözőkannával és gereblyével sokan készültek, aki pedig otthon felejtette a kisseprűt, az még a bejáratnál beszerezhette.

A temetőben mindenki vitt valamit, ahány kéz, annyi szatyrot cipeltek a látogatók.Voltak, akik kerekes kiskocsin tolták az ültetésre szánt virágokat, és sokan gyorsítottak a folyamaton kerékpárral is. Közlekedés szempontjából talán a legkisebb generáció volt a legkényelmesebb helyzetben, láttunk gyerekeket műanyag kismotorral „repeszteni”, vagy plüssmacit szorongatva valamelyik szülő nyakában. Főként családokat lehetett látni, köztük is sok volt, ahol több generáció emlékezett meg egyszerre az elhunyt szeretteiről.

A Debreceni Köztemetőben nappal is égnek a mécsesek

Míg a főkapuknál nagyobb volt a nyüzsgés, ezektől távolodva a Nagyerdő meghitt csendjét sok helyen csak a falevelek halk susogása és a varjak károgása törte meg. Sokan csendben időztek a síroknál, amelyeket frissen ültetett árvácskák, mű- és vágott virágból készült kompozíciók fedtek. A mécsesek nappal is égtek, a lángjuk finoman ringatózott a gyenge novemberi szélben.

A Debreceni Köztemető területét azonban nemcsak a megemlékezés békessége járta át, hanem látszólag a rend is, amiben valószínűleg nagy szerepet játszott az utak mentén kihelyezett rengeteg hulladékgyűjtő, és néhány fontos stratégiai pontra felállított mobil WC is.

Amikor elindultam vissza a főkapu melletti trolimegállóba, már láttam, hogy a november elsejei temetőlátogatás egyáltalán nem a tömegről szól: a kegyelet és a meghitt, családi megemlékezés napja gyönyörű környezetben.

Fotóriporterünk sötétedés után is kilátogatott a fényárba úszó temetőbe: