2 órája
Korlátozást vezettek be az üvegvisszaváltóknál, a debrecenieket mégsem ez zavarja a legjobban
A belvárosban kérdeztük az embereket arról, mi a tapasztalatuk az üvegvisszaváltási rendszerrel. Kedélyes kis beszélgetés alakult ki az egy REpont automatánál.
Sokan nagyobb zsákokkal érkeznek a REpont automatákhoz, de a limitet nem érik el
Forrás: Illusztráció / MW-archív
A napokban bejárta a sajtót, hogy korlátozást vezetett be a MOHU: október 26-ától egy tranzakcióval legfeljebb ötezer forint értékben lehet visszaváltani betétdíjas palackokat a REpont automatáknál. A száz darabos tranzakciónkénti limittel a szolgáltató a visszaéléseket szerette volna visszaszorítani. Habár az átlagos háztartások feltehetőleg ritkán érik el a most bevezetett felső határt, ha pedig mégis, egyszerűen új tranzakciót indítanak ötezer forint elérése után, így nem számítottunk nagyobb felháborodásra. Mivel egyébként is régen térképeztük fel a helyzetet, nyakunkba vettük Debrecen utcáit, hogy megkérdezzük az embereket, mégis mit szólnak a változtatáshoz, és, hogy sikerült-e már megszokni a visszaváltási rendszert.
Forrás: Illusztráció / MW-archív
Szerettük volna kikérni azok véleményét is, akik a betétdíjak bevezetésével leginkább többletfeladathoz jutottak: a boltosokat. Az egyik belvárosi üzletláncban lévő REpont automata előtt az eladó – kissé bosszúsan – éppen végzett a berendezés környékének rendbetételével.
Kérdésünkre közölte, még névtelenül sem hajlandó nyilatkozni, de ha magánemberként mondana is valamit, az nyomdafestéket nem tűrne. Majd sarkon fordult.
Egy másik üzletben már jóval nagyobb volt a forgalom a visszaváltónál, legalább négyen álltak sorban, miközben egy magas férfi egy óriási kukászsákból dobálta be a palackokat a gépbe. A mögötte sorakozók csendes belenyugvással várták, hogy a flakonok monoton csörrenése abbamaradjon végre. Elvégre forgalmas helyen lévő üzlet. Látva a kígyózó sort, már a bejáratnál visszafordult egy kopott kabátos, megviselt arcú illető. Szakadt táskájából üres sörös dobozok lógtak ki. Felismertük: az egyik kereszteződésben őt szoktuk látni a piros lámpánál álló autók között járkálva, némi aprót kéregetve.
A várakozást tartják bosszantónak a REpont automatáknál
A palackok lapultak, a számláló felfelé pörgött, a sor pedig egy helyben állt. Az egyik fiatalembernél két szatyornyi flakon volt. Elmondása szerint nagyjából egy hét alatt gyűlik össze 20-30 italosdoboz. Úgy nyilatkozott, a száz darabos korlátozás nem valószínű, hogy valaha is érinteni fogja, így egyáltalán nem zavarja, hogy bevezették. Közben a beszélgetésünket meghallotta a még mindig az automatánál álló férfi is, így ő is bekapcsolódott a társalgásba:
Én home office-ban dolgozok. Amikor szabadidőm van, akkor egyben elhozom a palackokat. Ilyenkor be is vásárolok. Laktam Amerikában is, ott az a szokás, hogy semmit nem hasznosítanak újra, ezért rengeteg a szemét mindenfelé. Annál ez sokkal jobb megoldás, az pedig, hogy bankszámlára tudom utalni a pénzt, remekül működik
– összegezte. A PET-palackok tárolásával egyébként nincs problémája, szépen elfér egy sarokban. Erre a többiek is bólogatni kezdtek.
Forrás: Illusztráció / MW-archív
– Egyedül ez a sorban állás a felháborító. Azzal nincs probléma, hogy gyűjteni kell az üvegeket, mert így sokkal kevésbé vannak tele a kukák, legalább visszahozzák az emberek. Amikor még nem volt ez a rendszer, én akkor is a szelektívbe dobáltam az üres palackokat – mondta az ötvenes éveiben járó férfi. Egy kisebb szatyornyi sörös és üdítős doboz volt nála, saját bevallása alapján nem szokta megvárni, hogy összegyűljön, rendszeresen viszi vissza az üvegeket. Éppen ezért tartja elkeserítőnek, hogy szinte mindig sorban kell állni. Hozzátette, ráadásul gyakran elromolnak vagy megtelnek az automaták.
– Na látja, éppen erről beszélek: megtelt! – mutatott az automatára, amelynek kijelzőjén megjelent a „szóljon az eladónak” felirat, éppen akkor, amikor már végre sorra került volna. Kissé sopánkodva hozzáfűzte:
Most szegény pénztáros hölgynek ki kell állnia a kasszából, amíg kiüríti. Nyilván ő is tépi a haját miatta. Nekünk meg megint várnunk kell. Nem értem, miért nem tettek nagyobb gépet, amibe több fér, bőven lett volna hely
– csóválta a fejét. De olyan helyzetről is beszámolt, amikor a festék fogyott ki a gépből, vagy legalábbis valamiért nem nyomtatta ki a vásárlási kupont, esetleg egyáltalán nem is adott ki papírt.
Száz darab flakont szinte senki sem vált vissza
Időközben megérkezett egy kulccsal a kezében a bolt eladója, és rutinos fürgeséggel kinyitotta az automata alsó részén lévő ajtót, majd egy újra cserélte a körülbelül több száz literes tárolóban lévő műanyagzsákot. Egy fiatal anyuka három kisgyermekével várakozott a sor végén. Minden lurkó kivette a részét a közteherviselésből: a legkisebb egy szatyornyi műanyag flakont lóbált vidáman, a többieknél kettő volt.
Ahogy az előttem lévők mondták, minket is csak a sorban állás zavar. Nem gyűjtögetjük, ha összegyűlik két zsáknyi, akkor lesétálunk a boltba. Hál’ Istennek közel lakunk, így nem annyira macerás
– mondta az édesanyjuk. Mivel nagycsaládosok, bőven gyűlnek a palackok, többek közt a babavíz miatt is. A ránézésre nagy mennyiség ellenére ők sem érik el a százas határt darabszámban, de megvonta a vállát: ha így lenne, kikérnének két vásárlási kupont.
Beszéltünk egy nővel is, aki egy méretes zsákkal várakozott. Ő azt mondta, egy dolgozói közösség nevében hozta el a munkahelyen összegyűlt flakonokat. Nagyjából hetente válik esedékessé a palackok ürítése, de a száz darabot sosem szokták elérni. Legutóbb ő is úgy járt, hogy nagyjából háromezer forintnál megállt a számláló, és megtelt a tároló.
Véleménye szerint a 100 darabos korlátozást azok miatt találhatták ki, akik megélhetési célból, a kukákból gyűjtik össze a kidobott betétdíjas italos dobozokat, de úgy véli, számukra sem jelentene akadályt az újbóli sorban állás.
Bárány Donát kimondta: szégyen, amit csinálnak; Dombi Tibor is keményen fogalmazott
