Egyházi iskolában látják a kiutat

Hajdúszoboszló - Mindenki másként emlékszik, hogy vetődött fel a 450 gyermeket nevelő iskola átvételének lehetősége, amiből végül semmi nem lett.

Bár a helyi református egyházközség nagyon akarta, nem lesz egyházi iskola a hajdúszoboszlói Gönczy Pál Sport és Kéttanítási Nyelvű Általános Iskolából. Ez Sóvágó László (Összefogás Hajdúszoboszlóért) polgármesternek egy, a Facebookon közzétett bejegyzéséből derült ki. Mivel az okokról sem az iskola igazgatója, sem Takács Tamás, a helyi egyházközség vezetője, sem pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület nem kívánt nyilatkozni, magunk eredtünk a történtek nyomába. A részletekre rálátókkal folytatott háttérbeszélgetéseink alapján úgy tűnik, a rossz forgatókönyvek közül a legkevésbé rosszat választva dönthetett az egyházközség a visszalépés mellett.

Fiúiskolaként működött

Mielőtt az okokra rátérnénk, érdemes 2015 szeptemberére visszamenni. Többen állították, már akkor hallottak arról, hogy református iskola indulhat a közel 24 ezer lakosú fürdővárosban. Erre – érthető módon – a templom közvetlen szomszédságában álló Gönczy Pál iskolát szemelték ki, nem véletlenül: az épületben az 1948-as államosításig református fiúiskola működött. Úgy értesültünk, az iskola igazgatója és az egyházközség vezetője az év végén mind többször beszélgetett az iskoláról. Emlékezetes: akkorra a Klik országos szinten már 17 milliárd forintos tartozást görgetett maga előtt, egyre több gond volt a kifizetésekkel, a Gönczy-iskola is elszenvedője volt a túlcentralizált és forráshiányos oktatásirányításnak. Egy forrásunk szerint ekkor kérdezte meg Takács Tamás vezető lelkész Fekésházi Tibor igazgatót, hogy mi lenne, ha egyházi fenntartásba kerülne az iskola. Egy egyházi forrásunk viszont másként emlékszik: azt állította, az iskolavezetés vetette fel, hogy átvenné-e az egyház az iskolát a Klik körüli gondok miatt. Mindenesetre a presbitérium szavazott az ügyről; a testület egyöntetűen támogatta a lépést.

Feltételhez kötötték

Az események az új évben gyorsultak fel. Az egyházközség vezetője megkereste a polgármestert, dr. Sóvágó Lászlót az átvétel szándékával, s a testület – hosszas vita után – úgy határozott, használatba adja az egyháznak az iskola épületét, ezt azonban a szülők kétharmados támogatásához kötötte. Végül hét igen, négy nem és egy tartózkodással nem álltak a kezdeményezés útjába.

Fotó: Derencsényi István

Úgy tűnik, az átvétel mégis az iskolában feneklett meg: ottani forrásaink azt mondták, a tanárok 16 százaléka támogatta az átvételt. A szülői munkaközösséggel – amiben az osztályokat kettő vagy három szülő képviseli – március 23-án találkoztak az egyház képviselői. A lelkész mellett az egyház oktatásügyi tanácsosa, de hivatalban lévő és nyugdíjas egyházi iskolaigazgató is megjelent a fórumon, és egyik forrásunk állítása szerint az itt uralkodó közhangulat – amelyet messze nem támogatónak írtak le – volt meghatározó az egyház visszalépésében. Ez a későbbre összehívott összevont szülői értekezletet már okafogyottá tette.

Elsietve, rosszul kommunikálva

Az egyházi iskolára nyitott szülők és a presbitérium működésére rálátók egyhangúan mondták: a kezdeményezés egyik kudarcát abban látják, hogy túlságosan gyorsan akarták az átvételt lebonyolítani. Nem jutott elég idő arra, hogy kellően előkészítsék, megfelelően kommunikálják a szülők és tanulók felé, ezért alakulhatott ki sokakban az a kép, hogy az egyház „vissza akarja foglalni” azt, ami korábban az övé volt.

Továbbá nagyon közelített az április közepi beiratkozási határidő, az iskola jövője körüli bizonytalanság pedig az egyházi nevelésre nyitott szülőknek sem feltétlenül imponált. Mivel ezek alapján – többek szerint – az összevont értekezleten biztos elutasításba ütközött volna a kezdeményezés, a kialakult helyzetben a legkevésbé rossz választásnak a visszavonulás bizonyult. Hogy miért? Ezt egy, az egyház ügyeiben otthonosan mozgó forrásunk szavai világíthatják meg. Úgy fogalmazott, nincs arról szó, hogy végleg letettek volna az iskolaindításról; két-három év múlva ismét terítékre kerülhet a kérdés.

- Szabó Zsolt László -

Elöregedőben a szoboszlói gyülekezet

A megye kilenc legnagyobb városa közül csak Hajdúszoboszlón nincs egyházi iskola, s Hajdúsámsont leszámítva (ott a baptista egyháznak van) mindegyikben tanulhatnak a diákok református intézményben. Tény: ahol református iskola indult, a hagyományok újraéledésével lehetőség nyílt a református szellemben történő nevelésre, illetve – miként például Balmazújvárosban – erősödött a gyülekezet (ám az iskolaindítás több helyütt azt is előidézte, hogy az állami iskolákban sokkal több magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő, főleg cigány diák maradt). Ez, mármint az erősítés, tapasztalataink szerint ráférne a szoboszlói gyülekezetre is: az 1700-as évek elején barokk stílusban emelt helyi református templomban a befogadóképességéhez képest csak lézengenek a hívek. Az április 17-i istentiszteleten legfeljebb százfősre becsültük a gyülekezetet. Ennél is nagyobb gond lehet a hívek elöregedése. A többségében idős, nyugdíjas korú vallásgyakorlók között két fiatal családot fedeztünk fel. Az egyikkel szóba elegyedve tudtuk meg, hogy ennél általában nincsenek többen. Ahogy az édesanya fogalmazott, mások a vasárnapot inkább főzéssel, internetezéssel töltik, nem szánnak egy órát Istenre és a lelkükre. Évente jó, ha hat-hét fiatal konfirmál, állította egy másik nyilatkozó. Ezt egyébként egy egyházi forrásunk is megerősítette.

A keresztre feszítő júdási lelkület

Takács Tamás lelkészt előbb telefonon hívtuk, ám miután közöltük hívásunk okát, kijelentette, hogy nem akar az ügyről beszélni, majd áldás, békességet kívánva egyszerűen letette a telefont. Az április 17-i istentisztelet után személyesen is kerestük, de akkor Takács Anett lelkipásztor azt mondta, nincs ott. Az egyházkerület sajtómunkatársa később azt írta, hogy mivel az egyházközség a jogrend szerint önálló egyházi jogi személy, tiszteletben tartva a szuverenitását, nem kívánnak nyilatkozni, így az egyháztól nem tudtuk meg, miért léptek vissza.

A fent már említett bejegyzésben a polgármester idéz a levélből, amiben Takács Tamás a döntésről értesítette. Aszerint az iskola „nem adott lehetőséget az egyházközség képviselőinek”, hogy partnerként beszélhessék meg a szülőkkel és a nevelőkkel a felmerülő kérdéseket. Egy másik forrásunk is felolvasott a levélből munkatársunknak. Eszerint a lelkész azt írta, hogy a március 23-án „elhangzottak meggyőztek minket arról, hogy ma is képes a legjobb szándékot is keresztre feszíteni a júdási pilátusi lelkület”.