A fénykép egy örök emlék marad

„Nagyon jó érzés arról beszélni, hogy én a város fotósa voltam, s olyan emlékeket hagyok az utókorra, ami másoknak sokat jelent. Úgy veszem észre, érdemes volt” – így fogalmazott a Naplónak adott interjújában Kovács Zoltán egykori városi fotós novemberben, amikor a Hajdúsági Múzeum munkatársaival – köztük Horváth Tamás jelenlegi városi fotóssal – archívumát rendezgették egy újabb jövőbeli kiállítás reményében. A tárlat tavaszra elkészült, a napokban nyitották meg, újabb kortörténeti dokumentumokat sikerült az érdeklődők elé kiállítani május 26-ig.

A város fejlődése

Kovács Zoltán fényképészet iránti érdeklődése akkor vált hivatássá, amikor a helyi művelődési központ megbízásából Hajdúböszörmény város fotósa lett. E munkájában elsődleges dolga volt a település életét bemutató riportok készítése, az adott kor társadalmi és politikai jelentőségű történéseinek megörökítése. Képein az épített környezet változásait is tanulmányozhatjuk, ezáltal megmentette (sok esetben az utolsó pillanatban) és átörökítette azokat az épületeket és utcaképeket, amire a városfejlődés hozadékaként a bontás és enyészet várt. Az elkészült felvételek publikálására kezdetben – városi hetilap akkor nem lévén – a Bocskai téren, majd később a Kossuth Lajos utcán elhelyezett úgynevezett „Képes híradó” szolgált.

Zoli bácsi képeit egyfajta kettősség jellemzi, részben a városi fotós fotóriporteri szemlélete, részben pedig a műkedvelő fotós látásmódja. Ennek következtében olyan képekkel gazdagította a múzeum fotóadattárát, melyeket más, profi fényképész ilyen vagy olyan okból nem készített el. Műkedvelő volt, amikor munkatársait, csoportokat, baráti társaságokat örökített meg, ahol gyakran maga is beáll a csoportképbe; ám fotóriporter, amikor városi eseményeket dokumentált, városképeket készített és az életfordulókhoz köthető ünnepeket fotózta.

Szülőváros-szeretet

Szekeres Gyula múzeumigazgató a tárlaton elmondta, maga is szívesen keresgélte az ismerős arcokat a tablókon. Mint fogalmazott, szegényebb lenne a város e képek nélkül.

A kiállítást megnyitó dr. Szarvas-Szabó Katalin, a Szabadhajdú Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője méltatásában azt emelte ki, hogy a szülőváros mindenkinek sokat jelent. Ott van a fotókon mindaz, ami Hajdúböszörményhez köt; s azok is benne vannak ezáltal a képekben, akik még nem éltek azok elkészítésekor. A kiállított képek hiteles híradóként ragadnak meg látványukkal, s felszínre hozzák a régebbi generációk különleges emlékeit: családi összejöveteleket, disznótort, esküvőt, ház körüli és kerti munkákat egyaránt – mondta.

Több, a közelmúltban elhunyt helyi lakos életéből is villantott fel képeket Kovács Zoltán, amit a nézelődők igen jó néven vettek.

Örök emlék

– A fényképezés a hobbim maradt, önszorgalomból csináltam. Amikor meghallottam, hogy történik valami fontos, bontás vagy építés, netán Maghy Zoli bácsi a főtéren fest, még a munkát is otthagytam, hogy meg tudjam örökíteni. Tudtam, hogy ami egyszer elmúlt, az nem jön vissza, de egy fénykép örökké emlék marad – mesélte Kovács Zoltán a Naplónak.

Kiss Attila, Hajdúböszörmény város polgármestere 2018-ban Kovács Zoltánt polgármesteri elismerő oklevéllel jutalmazta. Kovács Zoltán ma is szívesen fotóz, meglátja a szépet, az érdekeset és a kirívót is. Jó barátja, Kiss Zsigmond a képeinek létrehozott egy Facebook-csoportot, elsősorban azért, hogy könnyen rátalálhasson bárki és megoszthassa a kincseket. Tegye még sokáig, sokak örömére!

BB